Part, Paragraph

 1   1,  2 |      írást betűzgetett. Megtelt a szeme könnyel: örömnek, fájdalomnak
 2   1,  2 |          áll merőn egy helyben, s szeme az országútra tapad: hatalmas
 3   1,  3 |        mégis örömkönnyben úszik a szeme, hogy láthatja rég nem látott
 4   1,  3 |          gyűlölet, szikrát hány a szeme, midőn belép az ajtón, s
 5   1,  3 |    szorult, arca lángba borult, a szeme szikrádzott, s ami szívében
 6   1,  3 |         őt is, Miklóst is, egymás szeme elől a nádas elrejté...~
 7   1,  3 |        hogy egyszerre kidülledt a szeme, kilógott a nyelve. Hát
 8   1,  4 |  kiönthetné szíve keservét! Arca, szeme felragyogott a kedves gondolatra.
 9   1,  4 |       lába, úgy megrémült Miklós. Szeme rámeredett a sírhalomra,
10   1,  4 |            Nem, nem, káprádzott a szeme, káprádzott a lelke. Nem
11   1,  4 |      törülgette, de a király éles szeme jól látta, hogy nincs ott
12   1,  4 |         nézte, míg leragadott két szeme pillája, míg elnyomta az
13   2,  6 |         még a sarkából is: akinek szeme volt a látásra, láthatta,
14   2,  6 |         kötve, kedvvel pihent meg szeme, lelke a kedves, a szépséges
15   2,  6 |          az öregnek szikrádzott a szeme. Azt mondta ez a szikrádzó
16   2,  6 |            Hanem a becsületes két szeme utat talált az öreg szívéhez,
17   2,  7 |       csillog a napfényben, arca, szeme ragyog a nagy tisztességben.
18   2,  7 |    egyedül egy szempár: egy leány szeme párja!~- Toldi volt, Toldi
19   2,  7 |    kényesen körbe léptet lován, s szeme odavillan, ahol ül Piroska
20   2,  7 |         Toldi Miklós, s elborul a szeme, megszédül a feje, lovába
21   2,  7 |      asztal végén, onnét tapadott szeme, lelke Rozgonyi Piroska
22   2,  8 |         lángba borult, olyiknak a szeme is könnybe lábadt a dühtől,
23   2,  9 |      mindegy: a megrémült emberek szeme ezerszámra látta legyilkolni
24   2,  10|          lassanként magához tért, szeme belemeredt a vak sötétségbe:
25   2,  11|          a melle, szikrát hányt a szeme, a szobornak a keze emelkedett
26   3,  17|       helyben: kezében lándzsa, a szeme belémeredt a messzeségbe,
27   3,  18|           Nyílt homloka, nagy kék szeme, nemes, becsületes arca -
28   3,  18|      egyszerre csak felnyílt szép szeme pillája. Rémülten nézett
29   3,  18|           egy - suttogta Toldi, s szeme könnyel telt meg.~Magas
30   3,  21|      királyát. Aztán végigvillant szeme a csapaton s fejét csóválta:~-
31   3,  22|           Azonközben Toldiné öreg szeme a sok vitéz közt megpillantotta
32   4,  24|       Könnybe borult az öregember szeme. De jó, hogy a szél homokot
33   4,  24| barátsággal - motyogja magában, s szeme könnybe lábad. - Az volt,
34   4,  24|    hallott, berohant a királyhoz. Szeme vérben forgott, széles melle
35   4,  24|          erőd! Dereka megroppant, szeme vérben fogott, halántékán
36   4,  24|  tagadhatja, homályosul a gazdája szeme. Nincs már itten mentség.~
37   4,  24|        Toldi.~Felnyílt a haldokló szeme az ismerős szóra s révedezve
38   4,  24|           vitézem! - mondá Lajos, szeme könnybe lábadt - ugye, te