Part, Paragraph

 1   3,  18|                                       A kobzos ifjú~Bizony különös, fura
 2   3,  18|             óriást! El is mosolyodott a kobzos ifjú:~- Magyar vagy te,
 3   3,  20|                  jelentik, hogy éjjel a kobzos ifjú eltűnt.~Nagy volt emiatt
 4   3,  20|              hármas hágcsót. Mellette a kobzos, s viszi a barát pajzsát
 5   3,  20|                 nyelte volna el.~- És a kobzos?~- Az itt van, felség. Ő
 6   3,  21|                  Nem tűnt el ő semerre. Kobzos barátjával mindég nyomon
 7   3,  21|                mit lásson.~- Nini, ez a kobzos - mondja a király magában. -
 8   3,  21|              fia légyen.~Az volt, az, a kobzos. Létrát támasztott a vár
 9   3,  21|               idejében félreugrik, de a kobzos - hová lett a kobzos? Azt
10   3,  21|               de a kobzos - hová lett a kobzos? Azt hitte fent az őr, hogy
11   3,  21|             hasznos!” Nem is várta be a kobzos az őröket, nagy hirtelen
12   3,  21|                  megismerte az ifjút: a kobzos volt.~Mindjárt intett neki:~-
13   3,  21|              egyszerre csak lefordult a kobzos a lova hátáról, elmerült
14   3,  21|           maroknyi sereggel?~Nyergelt a kobzos szaporán, utánaeredett,
15   3,  21|              kettő! Beszélj!~Mondotta a kobzos:~- Láthatjátok, olasz ember
16   3,  21|                itt körülnézett a ravasz kobzos s suttogva mondta - a magyar
17   3,  21|            egyik zsoldos -, hiszen ez a kobzos! Hát csak beszélj, pajtás.
18   3,  21|                hol van?~- Ohó - szólt a kobzos -, ezt már csak most Tarantói
19   3,  21|         mindjárt más nótát pengetsz te, kobzos! Itt haltál meg, ha nem
20   3,  21|           várjatok - gondolta magában a kobzos -, kedvetek szerint beszélek
21   3,  21|               jön a király.~- Hallod-e, kobzos - mondották a zsoldosok -,
22   3,  21|              vették észre a zsoldosok a kobzos ravaszkodását: színlelt
23   3,  21|               nagy sebesen elnyargalt a kobzos, vissza egyenesen Toldihoz.
24   3,  21|               szembetalálkozott velök a kobzos.~- No, kobzos, merre ment
25   3,  21| szembetalálkozott velök a kobzos.~- No, kobzos, merre ment a király?~Elmondta
26   3,  21|               ment a király?~Elmondta a kobzos, amit látott, s ami vele
27   3,  21|                 volna el. Eltűnt vele a kobzos is.~Nem nyelte a föld el
28   3,  21|              sereg, s mire visszatért a kobzos: vége volt a csatának.~Égett
29   3,  21|                 lovát megsarkantyúzta a kobzos, szembe vágtatott a száguldó
30   3,  21|                ne félj! - szólalt meg a kobzos. - Magyar vagyok én is.
31   3,  21|              parancs nekem - mondotta a kobzos. Felsegítette a lovára a
32   3,  21|          másnapra a bajvívást, nosza, a kobzos is nyargalt Toldihoz, vitte
33   3,  22|              igaz, igaz - szólalt meg a kobzos -, ismerjük mi egymást.~
34   3,  22|            utána Toldi s Toldi után a - kobzos. Te is megérdemled a király
35   3,  22|             behívjam az én hű társamat, kobzos barátomat.~- Hívjad, hívjad.~
36   3,  22|                 szólt a király, mikor a kobzos elment -, itt egy levél.
37   3,  22|           hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos is, bizony Bence sem maradt
38   3,  22|                 mi nem, elég az, hogy a kobzos Bencére bízta a lovát: neki