Part, Paragraph

 1   1,  2 |          fájdalomnak a könnyével. Újra meg újra betűzgette a levelet,
 2   1,  2 | fájdalomnak a könnyével. Újra meg újra betűzgette a levelet, mintha
 3   1,  3 |          kezével Miklós, de mikor újra édesanyjára fordította a
 4   1,  3 |     tudnál bujdosni búcsú nélkül? Újra meg újra szólt ez a hang,
 5   1,  3 |   bujdosni búcsú nélkül? Újra meg újra szólt ez a hang, s hiába
 6   1,  3 |         jár itt?~Egyebet gondolt. Újra hátára vetette a farkasokat,
 7   1,  4 |         Mikor kissé lecsöndesült, újra kezdte a szót:~- Megölte
 8   1,  4 |          levegőbe hajított, aztán újra bősz futásnak eredett: jaj,
 9   2,  6 |     határon, Piroska már olvasta, újra olvasta az írást, mit a
10   2,  7 |     király: kezdődjék a hadijáték újra!~Kezdődött s újra kezdődött,
11   2,  7 |       hadijáték újra!~Kezdődött s újra kezdődött, meg-megdöndült
12   2,  7 |        néz körül, s szint’ elalél újra, amint Lőrincre néz, aki
13   2,  7 |           Mit bánják, hogy ördög! Újra verekesznek életre-halálra,
14   2,  8 |      arcát, ruháját: gyermek volt újra nagy erejű Toldi!~Mondjam,
15   2,  9 |    kalandnak, s hazafelé tartott: újra meglepte szívét a bánat.
16   2,  10|         megfiatalodott egyszerre! Újra megkívánta a fényes, lármás
17   2,  10|         erőre, életre kapott test újra sorvadott, aszott, szegény
18   2,  12|          az övé! Az asszony háza! Újra meg újra bejárja a várat,
19   2,  12|         Az asszony háza! Újra meg újra bejárja a várat, képzelete
20   2,  12|        jobbágyokat, rombol, épít, újra rombol, amibe ma belekap,
21   2,  13|           düh, a féktelen harag s újra meg újra zúgta-búgta: meg
22   2,  13|         féktelen harag s újra meg újra zúgta-búgta: meg kell halnod,
23   2,  14|  koporsóra, onnét ismét Toldira s újra kérdi: Ki vagy?~- Én vagyok,
24   2,  14|    éjszaka történetét s hajnalkor újra visszatért a sírbolthoz:
25   3,  17|          hallatszottak a hangok s újra meg újra hallotta Toldi
26   3,  17| hallatszottak a hangok s újra meg újra hallotta Toldi nevét. Lassan,
27   3,  22|          ruhához, de lesz holnap: újra ád a király. A lovagok királya.~
28   3,  22|         mindenki:~- Lovag vagy te újra, vitéz Toldi Miklós!~Aztán
29   4,  23|       hagyta, de tovább dohogott, újra meg újra kitört lelke nagy
30   4,  23|         tovább dohogott, újra meg újra kitört lelke nagy haragja.
31   4,  23|    mozdítod? Védjed magad!~S hogy újra célt tévesztett a dárdája,
32   4,  23|           sem enged. Megpihennek, újra kezdődik, de az egyik sem
33   4,  23|    pokolba küldi az olaszt, aztán újra lóra pattan s nagy sebesen
34   4,  24|          daliás termetén: az volt újra, ami régen. Hogyha a nap
35   4,  24|       fegyveremet. Hadd ragyogjon újra, ne marja a rozsda. Ád még
36   4,  24|       biztatták a lantost: kezdje újra. Fújja el még egyszer!~Abban
37   4,  24|           háta mögé kerekedtek, s újra kezdték a csúfondáros nótát.~