Part, Paragraph

 1   1,  3 | mindenfelől. A „túzok” pedig csak tovább gunnyasztott, meg sem mozdult,
 2   1,  4 |           nesze, edd meg, s azzal tovább ment, vissza azon az utcán,
 3   1,  4 |        Hát még mit üzent? Mondjad tovább, mondjad - esenkedett Miklós.~-
 4   1,  5 |        beszéd szegénység - mondta tovább Toldi. - Vitéz, fogjunk
 5   2,  6 |            ha bebátorkodik, fűzte tovább gondolatját. No, mindegy,
 6   2,  6 |     kigyelmed? Csak nem megy most tovább? Maradjon itt nálunk éjjeli
 7   2,  6 |        öreg szívét, nem tarthatta tovább, szép csendesen szedegetni
 8   2,  6 |      öreggel koccintgattak; fűzte tovább, kötögette, mikor lefeküdt
 9   2,  7 |       rosszul eszelte ki, forrott tovább Miklós indulatja. - Hát
10   2,  7 |         volt osztva, aztán megint tovább járt fel s alá, küzködött,
11   2,  7 |        Apám apródja volt...~Aztán tovább űzi-fűzi az enyelgést. A
12   2,  8 |   háborgását. Hát amint elmondám, tovább folyt a hadijáték, utána
13   2,  9 |         hajtotta fenékig. S folyt tovább az eszem-iszom, dínomdánom,
14   2,  9 |          de Lajos csak hallgatott tovább. Most már a császár szólította
15   2,  9 |      mozdult meg, csak hallgatott tovább. Hiszen várhatott is ezzel
16   2,  9 |       erdőbe: mindegy neki, repül tovább, mint a madár. De egyszerre
17   2,  11|      Toldi Miklós. Nem, nem bírta tovább szíve titkát, nyakába borult
18   2,  11|          Mit tehettem, nagy búsan tovább mentem, mendegéltem, osztán
19   2,  13|         Pejkó csak vágtatott vele tovább, tovább, vitte az ösztöne
20   2,  13|       csak vágtatott vele tovább, tovább, vitte az ösztöne Budavára
21   3,  16|         vágyódással minek epessze tovább magát. Őt a király, Lajos
22   3,  16|        alacsony sorsába: hordotta tovább a vizet, a fát, sepergetett,
23   3,  17|       kegyetlen sors!~És bujdosik tovább girhes-görhes lován Toldi
24   3,  18|           Miklós arca, de az ifjú tovább beszélt:~- Ne mondj ítéletet,
25   3,  19|         az édesanyámért!~S mentek tovább nagy jókedvvel, s amint
26   3,  20|       kapitány.~Most már mehetett tovább Lajos király, indult is
27   3,  20|      gondolhatta: csak vezekeljen tovább. Mindennek elkövetkezik
28   3,  21|           lám, azt megengedte, de tovább nem törődik velem! Nem akar
29   3,  21|          merre lesz jobb hadjának tovább indulása, ha indulni kell.
30   3,  22|         az Örzse kezeírása, ennél tovább nem írta a leány, nem engedte
31   3,  22|              Jaj, nem bírja kezem tovább...”~- Lám, lám - mondta
32   3,  22|           lelket sem látott. Ment tovább, bódultan, támolyogva, remény
33   4,  23|       hagyjad.~Hagyta, hagyta, de tovább dohogott, újra meg újra
34   4,  23|       halt meg itt senki.~Csak ás tovább Toldi, nem ad szót a szóra.~
35   4,  23|  pillanatra, de nem felelt, ásott tovább. Ám a tekintete biztatta
36   4,  23|         És az olasz hetykélkedett tovább, kiabált, csúfondároskodott:
37   4,  23|          szóra sem méltatva kocog tovább, azaz kocogna, ha egyszerre