Part, Paragraph

 1   0,  1 |      király! Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy az esze, nagy a vitézsége.
 2   1,  2 |           most tele volt a szíve, lelke erős haraggal, keserűséggel.
 3   1,  3 |            De hiába, György gőgös lelke meg nem indult, de sőt durva
 4   1,  3 |     lettem, gyilkos - háborgott a lelke. - Voltam eddig Nagyfalu
 5   1,  3 |   Háborgott, nyugtalankodott az ő lelke mostan. Mondta az öregnek:~-
 6   1,  4 |  káprádzott a szeme, káprádzott a lelke. Nem az ő anyja volt, „csak
 7   1,  4 |    gondolatok lepték meg Miklóst! Lelke visszaszállott a vén udvarházba.
 8   1,  5 |           nyújtotta, s nevetett a lelke a gondolattól, hogy hej,
 9   2,  6 |         kedvvel pihent meg szeme, lelke a kedves, a szépséges leányzón.~
10   2,  6 |       szép, de több annál, hogy a lelke szép. S közben vizsgálta
11   2,  7 |          szeretettel pihent meg a lelke Toldi daliás alakján. Igazi
12   2,  7 |    verekedném érte - forrongott a lelke jó Toldi Miklósnak. Fellázítá
13   2,  7 |          esküvését. Másutt járt a lelke.~Mostan, ugye, szeretnétek
14   2,  7 |      végén, onnét tapadott szeme, lelke Rozgonyi Piroska halvány
15   2,  8 |       észrevegyék a urak, a népek lelke háborgását. Hát amint elmondám,
16   2,  8 |      találta. Szíve lecsendesült, lelke nem háborgott. Az édesanya
17   2,  9 |      sereggel, nem senkivel: az ő lelke otthon volt már. Otthon,
18   2,  9 |          tűnődött, hánykolódott a lelke. Aztán szépen rajzolni,
19   2,  10|          földjén, mialatt Piroska lelke így vívódott. Mikor lezuhant,
20   2,  10|         ahogy a szíve sajogott, a lelke háborgott. Ha csak talpra
21   2,  10|         egy másik leányra. Akinek lelke hófehér, aki beillenék angyaloknak
22   2,  10|      legfőbb vágya. De az ő nemes lelke felháborodott az ördögi
23   2,  11|           jönni!~Versenyt tombolt lelke a tomboló széllel. Megátkozta
24   2,  11|           öklelő dárda! De erős a lelke mind a kettőnek, csak egy
25   2,  12|          vergelődött Toldi Miklós lelke, míg a Pejkó nyargalt árkon-bokron
26   2,  13|        volt a szíve, gyötrődött a lelke, emián sorvadott liliom
27   3,  15|           erőt vett a nagyasszony lelke háborgásán s mondta hangos
28   3,  16|      ennél nagyobb? - jajgatott a lelke Toldi Miklósnak. És őt üldözik
29   3,  18|       hadban, akinek meggyónhatja lelke súlyos titkát. Hogy miféle
30   3,  18|        megháborodott Toldi tiszta lelke!~- Hát ezek így böjtölnek?
31   3,  19|           is keveset. Felindult a lelke, megfiatalodott. De mikor
32   3,  22| bajvívásra, ismét felháborodott a lelke Toldi ellen: nem, azt nem
33   3,  22| lassanként mégiscsak lecsendesült lelke háborgása. Vajon ő maga,
34   3,  22|        leány, szép ő maga, szép a lelke, felvenni készül itt a fátyolt,
35   4,  23|    dohogott, újra meg újra kitört lelke nagy haragja. Egyszer aztán
36   4,  23|       volt a temetésén!~- A Toldi lelke lesz ez! - mondotta valaki. -
37   4,  24|         hogy Toldinak is megszűnt lelke háborgása, meg-megvillant