Part, Paragraph

 1   1,  2 |        őt a bátyja: parasztnak!~Jaj annak, aki ma kiköt vele,
 2   1,  3 |   pillanatban lépett be Miklós. Jaj, mi lesz itt? Még fojtogatja
 3   1,  3 |         leszek világ bujdosója. Jaj, mit cselekedtem! Ha csak
 4   1,  3 |      előlábát arcára tapasztja: jaj, neked, Miklós! De Miklós
 5   1,  3 |     anyafarkassal küzsdölődött, jaj, mi történt! Hátulról esett
 6   1,  3 |     vele egy szívről szakadtra! Jaj, mely átkozott gondolat!~
 7   1,  4 |    sírva, el-elcsukló hangon:~- Jaj, hogy kit siratok? Két dali
 8   1,  4 |   vérükért annak vérét ontsa?~- Jaj, nincs, nincs senki a föld
 9   1,  4 |   állott ki az ő két szép fia - jaj, mért állottak ki bizonyos
10   1,  4 |        sem, aki megvívjon vele. Jaj, mi tenger bánat, jaj, mennyi
11   1,  4 |     vele. Jaj, mi tenger bánat, jaj, mennyi gyalázat!~Éppen
12   1,  4 |         lebírná a cudart?~- Óh, jaj, felséges királyom - kesergett
13   1,  4 |     újra bősz futásnak eredett: jaj, akit útjában talál! Volt
14   2,  6 |         törvénytevő nagyurak, s jaj volt annak, akit hamisságban
15   2,  6 |          Vegyen még, kigyelmed! Jaj, de kicsi étkű! No, ebből.
16   2,  6 |   titokban, szerette messziről. Jaj, ha most eljőne! Ha küzdene
17   2,  6 |        nagy boldogságot?... Óh, jaj, ha nem jön el! Óh, ha talán
18   2,  7 |       gyengét, az üldözöttet, s jaj annak főképpen, ki szennyes
19   2,  7 |         vagy látja elébb meg!~- Jaj, mit cselekedtem! - búgja
20   2,  8 | szívéből egy nagy jajkiáltás:~- Jaj, mit cselekedtem! Őt is,
21   2,  10|         volt ez, Jodovna.~- Oh, jaj - nyögött Toldi - minő aljas
22   2,  10|      lélek! Vadállatnál vadabb. Jaj, hát ilyen is van! - S szíve
23   2,  11|       bűnös, egyedül én vagyok. Jaj, mit cselekedtem!~Hajnal
24   2,  11|          hát akkor elmennék, de jaj lenne neked!~- Ej, micsoda
25   2,  12|       nagyasszony... az apám... Jaj nekünk!~Mondjam-e, hogy
26   2,  13|     most a föld megnyílt volna, jaj, de jó lett volna! De a
27   2,  14|     inkább kesereg magában: oh, jaj, miért nem hagytok csendes
28   3,  15|    várta künn nagyanyját.~- Oh, jaj, mi történt? Mit mondott
29   3,  16|    szerette őt is igaz szívvel! Jaj, de nagy bűn ez! Lehet-e
30   3,  16|         más, mint Toldi Miklós! Jaj nekünk, ha visszatér s megbosszulja
31   3,  17|       aztán ők is falatoztak.~- Jaj, de álmos vagyok, édes szógám! -
32   3,  17|      Kiverték a kardot kezéből. Jaj, de kegyetlen sors!~És bujdosik
33   3,  20|         vitéz nagy királya. Oh, jaj, tán meg is halt! Eszméletlen
34   3,  22|         fiatalnak, az ő szívét, jaj, de megsajgatta!~Még alighogy
35   3,  22|         nem gyógyíthatja meg... Jaj, nem bírja kezem tovább...”~-
36   4,  23|        s címerünket hazaviszi - jaj, de nagy csúfság lesz!~-
37   4,  24|     felejtsd, az ásónyél...~Oh, jaj, ezt már sírás nélkül nem