Part, Paragraph

 1   1,  4 |       dolgot kellett jelentenie.~- Felséges királyom, életem, halálom
 2   1,  4 |         meg, de van nagy bánatban. Felséges királyom, nehéz kimondanom,
 3   1,  4 |            hogy van-e testvéred?~- Felséges királyom, ezt mondtam, így
 4   1,  4 |       lebírná a cudart?~- Óh, jaj, felséges királyom - kesergett György,
 5   1,  4 |         részét akarja, azt, azt!~- Felséges királyom - nyögte inkább,
 6   1,  5 |   megindultan, amint következik:~- Felséges királyom, életem-halálom,
 7   1,  5 | lelketlenül. Itt vagyok, királyom, felséges királyom, a büntetést vagy
 8   1,  5 |        Miklós bátran:~- Az vagyok, felséges uram és királyom.~- Toldi
 9   1,  5 |         mondá, amint következik:~- Felséges királyom, én a bátyám jussát
10   2,  6 |  búját-baját s megkérné a királyt: Felséges királyom, engedje meg, hogy
11   2,  7 |        lakodalmadon?~- Majd, majd, felséges királyom - ütötte el Miklós
12   2,  8 |           s mondá lelkes szóval:~- Felséges királyom, hallám, hogy mi
13   2,  8 |      tudnád-e védeni királyodat?~- Felséges királyom - felelte Toldi
14   2,  9 |              Kezdjünk már valamit, felséges királyom - szólott halkan
15   2,  9 |          már a sarkát is nyomkodta felséges urának. Végre is a császár
16   2,  11|          vót, megkövetem alássan a felséges királykisasszonyt, hogy
17   2,  13|      király színe elé lépni.~- Oh, felséges uram, én dicső királyom -
18   3,  15|         mondá, amint következik:~- Felséges királyném, szavam meg ne
19   3,  15|            az nem igaz, megkövetem felséges királyném, az nem lehet
20   3,  17|          után, amint következik:~- Felséges királyom, életem-halálom
21   3,  17|          Toldi Miklós öccse... Óh, felséges uram, ártatlan a bátyám!
22   3,  19|            követtél el tán?~- Azt, felséges uram. Megsértettem a lovagi
23   3,  20|         mondá, amint következik:~- Felséges királyom, életem-halálom
24   3,  20|             Miért? Most ne kérdje, felséges királyom. Legyen elég annyi:
25   3,  20|            gyengéjét. Parancsolja, felséges királyom, s tövéről-hegyére
26   3,  20|    megszolgálták.~Mondá az ifjú:~- Felséges királyom, hazámért tudok
27   3,  21|        Szeredai! Ugrass a vízbe.~- Felséges királyom, tied az életem,
28   3,  22|            levele következőképpen:~Felséges királyom, küldöm a levelemet
29   3,  22|          érsek még meg is átkozta. Felséges királyom! Meggyóntam már
30   3,  22|           volt hát gyilkosság. Óh, felséges király, fogadja vissza őt
31   3,  22|     termébe, az volt első szava:~- Felséges királyom, engedje meg nékem,
32   3,  22|          jószágot is, azt én adok, felséges királyom - szólott belé
33   3,  22|       Olvasd.~- Megkövetem alásan, felséges királyom, már én csak az
34   3,  22|             Engedjen még egy szót, felséges királyom, nekem, haldoklónak.
35   4,  23|          király jelenlétében is.~- Felséges királyom, szavam meg ne
36   4,  23|         addig: nem maradok én itt, felséges királyom. Nem való már nékem
37   4,  23|          viadalra hívta s mondá:~- Felséges királyom, én ismerem az