Part, Paragraph

 1   1,  4 |         ontsa?~- Jaj, nincs, nincs senki a föld kerekén! Már senki
 2   1,  4 |          senki a föld kerekén! Már senki sem mer szembeszállni véle!~
 3   1,  4 |        vitéz. Szégyen és gyalázat, senki sem bír vele. Majd telekürtöli
 4   1,  4 |            de én... nem, ne mondja senki, hogy vágyom a részére.
 5   1,  4 |      egymás biztatásánál maradtak, senki sem mert a bika elé lépni.~
 6   1,  4 |           fel s alá - ődönghetett, senki meg nem szólította, aludt
 7   1,  4 |          hogy csakugyan Miklós ez, senki más.~Na, lett öröm, de milyen
 8   1,  5 |       vajon ki lehet, honnét jött? Senki sem ismeri, senki nem is
 9   1,  5 |            jött? Senki sem ismeri, senki nem is sejti. Mindjárt mellette
10   1,  5 |      kigyúlt a nagy dicsőségtől.~- Senki sem ismeri? - kérdezte,
11   1,  5 |     faggatta ezt is, meg amazt is.~Senki sem ismerte a vitéz daliát.~-
12   2,  6 |       bátran az országában, bizony senki meg nem ismerte, úgy nekiöltözködött.
13   2,  6 |            kezében az írás! De azt senki ne csudálja: tenger boldogság
14   2,  6 |      pecsétje. No, azt se csudálja senki, hogy Piroska ez egyszer
15   2,  7 | fegyveredet, s meg­vívok képedben. Senki nem is sejti, hiszen a termetünk
16   2,  7 |            vitézek. De ím, nem jön senki. Zúgás-búgás támad, megdöbbenve
17   2,  8 |            által nem adta.~No, azt senki ne csodálja, hogy a királynak
18   2,  8 |         példát, hogy tudom, többet senki fia meg nem bántja magyarok
19   2,  10|       zsivány népségnek. Ezt ugyan senki nem csudálja, ki Toldi Miklósnak
20   2,  11|           vele szembe? Tar Lőrinc, senki más!~Szeretett volna másfelé
21   2,  12|          Nem kérdezi, nem faggatja senki: mi bajod, Toldi? Nem vigasztalják
22   2,  12|            a végtelen messzeségbe, senki meg nem háborítá. Nem, őt
23   2,  12|          meg nem háborítá. Nem, őt senki meg nem háborítá, egyedül
24   2,  14|         meg nem fagyott... De most senki ne csudálja, ha meghűlt
25   2,  14|          nap, hátha jön valaki. De senki sem jött. Leszállt az este
26   3,  20|           csak Toldi Miklós lehet, senki más. De úgy tett, mintha
27   3,  21|             Beszólt: nem válaszolt senki. Mit tehetett a király?
28   3,  21|      magyar vitézek, nem ismer itt senki halálfélelmet: ím, a rohanó
29   3,  21|          várból élve ki nem jut ma senki lélek. Már ki is tűzték
30   4,  23|           a sírt? Nem halt meg itt senki.~Csak ás tovább Toldi, nem
31   4,  23|            küzdeni életre-halálra?~Senki sem mozdult meg. Földre
32   4,  23|      felséged mellől, nem látta őt senki.~Szomorúan nézett maga elé
33   4,  24|         mellette. - Nem ismert meg senki? Hát nem ismertek meg. Ne
34   4,  24|        Toldi vén dárdása!~Hát, azt senki ne csudálja, hogy a vén
35   4,  24|             De még azt se csudálja senki, hogy Toldinak is megszűnt