Part, Paragraph

 1   1,  4 |   kellett jelentenie.~- Felséges királyom, életem, halálom kezedbe
 2   1,  4 |          nagy bánatban. Felséges királyom, nehéz kimondanom, de már
 3   1,  4 |      van-e testvéred?~- Felséges királyom, ezt mondtam, így mondtam,
 4   1,  4 |      cudart?~- Óh, jaj, felséges királyom - kesergett György, s szemét
 5   1,  4 |     akarja, azt, azt!~- Felséges királyom - nyögte inkább, mint mondta
 6   1,  5 |     amint következik:~- Felséges királyom, életem-halálom, kezedbe
 7   1,  5 |         lelketlenül. Itt vagyok, királyom, felséges királyom, a büntetést
 8   1,  5 |       vagyok, királyom, felséges királyom, a büntetést vagy kegyelmet
 9   1,  5 |         vagyok, felséges uram és királyom.~- Toldi Lőrinc fia! - szólt
10   1,  5 |     amint következik:~- Felséges királyom, én a bátyám jussát bizony
11   2,  6 |     megkérné a királyt: Felséges királyom, engedje meg, hogy fiú legyen
12   2,  7 |             Majd, majd, felséges királyom - ütötte el Miklós a házasság
13   2,  8 |        lelkes szóval:~- Felséges királyom, hallám, hogy mi készül.
14   2,  8 |    védeni királyodat?~- Felséges királyom - felelte Toldi Miklós -,
15   2,  9 |   Kezdjünk már valamit, felséges királyom - szólott halkan a háta
16   2,  13|          felséges uram, én dicső királyom - így kezdette Lőrinc -,
17   3,  17|     amint következik:~- Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom,
18   3,  17|       Toldi György?~- Az vagyok, királyom. A Toldi György fia... Toldi
19   3,  19|            de hajh, elvesztettem királyom kegyelmét!~- Elvesztetted...
20   3,  20|     amint következik:~- Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom,
21   3,  20|         Most ne kérdje, felséges királyom. Legyen elég annyi: én nem
22   3,  20| gyengéjét. Parancsolja, felséges királyom, s tövéről-hegyére elmondom
23   3,  20|        Mondá az ifjú:~- Felséges királyom, hazámért tudok kém lenni,
24   3,  21|       Ugrass a vízbe.~- Felséges királyom, tied az életem, tied a
25   3,  22|        következőképpen:~Felséges királyom, küldöm a levelemet halálos
26   3,  22|         meg is átkozta. Felséges királyom! Meggyóntam már az érseknek,
27   3,  22|      volt első szava:~- Felséges királyom, engedje meg nékem, hogy
28   3,  22|        is, azt én adok, felséges királyom - szólott belé Toldi -,
29   3,  22|      Megkövetem alásan, felséges királyom, már én csak az öreg betűs
30   3,  22|  Engedjen még egy szót, felséges királyom, nekem, haldoklónak. Egy
31   4,  23|      jelenlétében is.~- Felséges királyom, szavam meg ne sértse, henye
32   4,  23|         maradok én itt, felséges királyom. Nem való már nékem az udvari
33   4,  23|        hívta s mondá:~- Felséges királyom, én ismerem az öreg vitézt.
34   4,  24|    jelentette a királynak: Uram, királyom, Toldi Miklós halállal vívódik.