Part, Paragraph

 1   1,  2 | méltatlankodott magában, ha bátyjára gondolt. Most már meg is gyűlölte.~
 2   1,  3 |          hetyke vitézek? Arra nem is gondolt, hátha bátyja jött meg.~
 3   1,  3 |        semmit a vad rivalgásból. Mit gondolt, mit nem Toldi György -
 4   1,  3 |             Toldi György - ugyan mit gondolt volna, ha nem rosszat? -,
 5   1,  3 |            űzte magától. Hanem azért gondolt valamit, s e gondolattól
 6   1,  3 |       gondolattól elmosolyodott. Mit gondolt, mit nem, elég az, hogy
 7   1,  3 |         rossz ember jár itt?~Egyebet gondolt. Újra hátára vetette a farkasokat,
 8   1,  5 |             elkomorult.~Majd meg mit gondolt, mit nem, úgy látszik, valami
 9   2,  6 |             Lajos király egyszer mit gondolt magába? Levetette fényes
10   2,  6 |               De a vendég nem magára gondolt, valaki másra, aki ott van
11   2,  6 |          gondol a páros életre. Kire gondolt, kire? Ugyan kire másra,
12   2,  6 |         Toldi Miklós képe. Csak őreá gondolt. Az ő képét látta. Ő a legvitézebb.
13   2,  7 |               hogy végigmondja, amit gondolt: megértette Lőrinc. Esküdött
14   2,  8 |        kimulatta-tombolta magát, mit gondolt, mit nem, felkapott jó Pejkó
15   2,  8 |              felé járt a lakoma, mit gondolt, mit nem az öreg Bence,
16   2,  9 |          magyar forgatta fel Prágát? Gondolt erre is Lajos király, nosza,
17   2,  10|             Piroska kezét, ő maga is gondolt Toldira, de hát így volt
18   2,  10|             a király nagy kegyelmére gondolt, s hát még, mikor tapasztalta,
19   2,  10|             azalatt meg Jodovna mást gondolt: drága ételeket, italokat
20   2,  11|             nézte ezt Piroska, s mit gondolt, mit nem, elmosolyodott,
21   2,  13|            az ítélet napjáig, nagyot gondolt; azt gondolta, hogy megy
22   2,  13|            levegőt szabdalta. Nosza, gondolt egyet, bal kézbe kapta ő
23   3,  17|              már arra bizonyosan nem gondolt, hogy érette egy fiatal
24   3,  17|               Mondta is szóval, amit gondolt:~- No, leányasszony, felragyogott
25   3,  17|            szörnyűséges dolgot s mit gondolt, mit nem, ő maga is az üvöltöző,
26   3,  18|            közéjük került, csak arra gondolt, hogy elvegyül köztük, nem
27   3,  19|         Toldi lelkéből: csak a mával gondolt, azzal is keveset. Felindult
28   3,  20|        Magának tartotta, ami egyebet gondolt. Jól tudta Lajos király,
29   3,  20|            Nem, nem, ne kérdjétek...~Gondolt most is valamit a király,
30   3,  21|        lehetnék ott mindenütt!~S mit gondolt, mit nem, nagyhirtelen kiadta
31   3,  21|          felől támadják meg, arra ki gondolt volna? De sohasem árt a
32   3,  22|            fel a lóra!~Mit össze nem gondolt Anikó az úton! Gondolt,
33   3,  22|           nem gondolt Anikó az úton! Gondolt, először is arra a daliára
34   3,  22|            először is arra a daliára gondolt, akinek az életét köszönhette.