1-500 | 501-750
Part, Paragraph
501 3, 17| egy klastromban. Oda csak nem jut el az érsek átka, nyugodtan
502 3, 17| bűnét ott leimádkozhatja. Nem kérdik, honnan jött. Nem
503 3, 17| Nem kérdik, honnan jött. Nem kérdik, mi sors vetette
504 3, 17| dolgot s mit gondolt, mit nem, ő maga is az üvöltöző,
505 3, 17| a rettenetes csapattal, nem kérdve, hová, merre mennek:
506 3, 18| szemérmetlen tivornyázás volt, nem egyéb. De Toldi, mikor közéjük
507 3, 18| gondolt, hogy elvegyül köztük, nem sajnálta vére hullását,
508 3, 18| gyalázatos halállal halnia.~Ő nem kérdezte e különös, szedett-vedett
509 3, 18| lesz-e a világnak, ám azok nem hagyták szó nélkül, hogy
510 3, 18| testvérnek: mi a bűnöd.~Nem volt az tréfabeszéd. - Vagy
511 3, 18| Vagy gyónsz nekünk, vagy nem maradhatsz köztünk - mondották
512 3, 18| nemes, becsületes arca - úgy nem illett ide! Érezte Toldi,
513 3, 18| s megszólította csehül. Nem azért, mert éppen Csehországban
514 3, 18| mondj ítéletet, míg meg nem hallgattál. Nincs nevem,
515 3, 18| nevedet elhallgattad: jól van, nem is tudakolom. Te se tudakold
516 3, 18| De hajh, késő volt már! Nem állhattam elé: én voltam
517 3, 18| megbecstelenítem. Ha pedig nem fedem fel a titkot, méltatlan
518 3, 18| gyávának. Aztán... aztán... nem szaporítom a szót: páros
519 3, 18| beszéled - mondotta az ifjú.~- Nem, nem volt az álom. Való,
520 3, 18| mondotta az ifjú.~- Nem, nem volt az álom. Való, hogy
521 3, 18| Hogy kerekedett ez a vád, nem tudom. Nem védhettem magam.
522 3, 18| kerekedett ez a vád, nem tudom. Nem védhettem magam. Az Istenen
523 3, 18| testvér.~Mondotta az ifjú:~- Nem bűn a te bűnöd, édes jó
524 3, 18| hogy ez lesz a halála, s nem fogadta el hívásomat. Én
525 3, 18| hümgetett az ifjú -, hogy tanúk nem voltak. Ami azonban a másik
526 3, 18| anyaszentegyháznak? Ezért a bűnödért ki nem átkozhatott.~- Nem is törődött
527 3, 18| bűnödért ki nem átkozhatott.~- Nem is törődött ezzel az egyház,
528 3, 18| e gyalázatos népet, ha nem remélném, hogy közéjük elegyedve,
529 3, 18| anyaföldre. Csodálatos érzés, nem hágy megpihennem. Hányszor
530 3, 18| sóhajtott Toldi. - Pedig nem is ismerted hazádat!~- Homályos
531 3, 18| de ilyen hadakozást még nem láttam. Hallottam mesélni
532 3, 18| bizony - kérdezte tréfásan -, nem te vagy-e az a Kola Toldi?~-
533 3, 19| Toldit valamelyik kolostor be nem fogadja. Mentek, mendegéltek,
534 3, 19| szomorú nótákat, így csak ha nem csordult, cseppent, nagy
535 3, 19| kürtszó harsant meg tőlük nem messzire. Aztán láttak feltünedezni
536 3, 19| a kezük, de a hintó csak nem mozdult, hiába erőlködtek
537 3, 19| Jó, jó, de az efféle bűnt nem imádkozással, hanem karddal
538 3, 19| utána a vadászok.~De Toldi nem hallgat rájuk, megsarkantyúzza
539 3, 19| lekeríti nyakáról ostorát (nem hagyta azt otthon), csördített
540 3, 19| de még ilyen vadászatot nem láttam - mondotta a császár.~
541 3, 19| járt-kelt a várban. Éjjelenként nem jött szemére álom. Aztán
542 3, 19| Hiába marasztalta a császár, nem volt maradása. Levetette
543 3, 19| császárnak a nagy szívességét.~- Nem úgy, fiam - mondta a császár. -
544 3, 19| tarsoly.~Hát bizony, ettől nem is huzakodott Toldi, megköszönte
545 3, 19| bánatot zúdíték szívedre! Nem, nem halok meg addig, míg
546 3, 19| bánatot zúdíték szívedre! Nem, nem halok meg addig, míg arcodnak
547 3, 19| újratámadt jó híremmel én le nem csókoltam! Gyerünk, fiú,
548 3, 19| Pejkó!~Az volt, az a Pejkó! Nem az a bojtorjános, girhes-görhes
549 3, 20| de ő bizony szép szerént nem adja. Maroknyi sereg volt
550 3, 20| találja, de Lajos király nem az az ember volt, aki csak
551 3, 20| reggeltől estig, mert az nem is volt ám tréfa, amire
552 3, 20| kellett innét tüntetni. Hová? Nem messzire folydogált az Otranto
553 3, 20| S bezzeg, hogy a várban nem nézték összedugott kézzel
554 3, 20| a király. Hiszen a vajda nem is tudott a király vakmerő
555 3, 20| visszafordult, már-már azt hittük, nem bírunk velök, mikor égből-e
556 3, 20| a föld fenekéből, azt én nem tudom, más sem tudja, elég
557 3, 20| ostorával! Ilyet még a világ nem látott. Ég, föld zúgott
558 3, 20| kopja, mint a jégeső, de nem ártott ennek semmi: nem
559 3, 20| nem ártott ennek semmi: nem fogta testét sem nyíl, sem
560 3, 20| bajusza alatt. De többet nem mondott. Magának tartotta,
561 3, 20| más. De úgy tett, mintha nem törődnék vele. Hadd csak „
562 3, 20| király embereinek, hogy ő sem nem olasz, sem nem német, hanem
563 3, 20| hogy ő sem nem olasz, sem nem német, hanem igaz magyar
564 3, 20| a kulacsával. Gondolták, nem járhat jóban, szépszerivel
565 3, 20| engem vitéz seregébe. Igaz, nem neveltek engem vitézi életre,
566 3, 20| királyom. Legyen elég annyi: én nem vagyok bűnös. De bűnhődnöm
567 3, 20| király -, megkapod jutalmát. Nem szoktam kímélni az aranyat,
568 3, 20| az ifjú is, de azért még nem mert megbízni benne teljesen.
569 3, 20| fokára: ez a király akarata. Nem engedi a dicsőséget másnak.
570 3, 20| pajzsát s buzogányát. Hohó, nem oda Buda! gondolta magában
571 3, 20| ott van mellette a barát. Nem a kő sodorta le őt: maga
572 3, 20| tehetetlen haragban, hogy ő nem vehet részt a viadalban,
573 3, 20| Melfi várának, de hajh, nem lóháton, csak úgy gyaloghintón.~-
574 3, 20| Megkérdezzük, felség?~- Nem, nem, ne kérdjétek...~Gondolt
575 3, 20| Megkérdezzük, felség?~- Nem, nem, ne kérdjétek...~Gondolt
576 3, 21| vajon hová tűnhetett el? Nem tűnt el ő semerre. Kobzos
577 3, 21| a király táborát, attól nem messzire kalibát hevenyésztek
578 3, 21| maguknak, ott húzódtak meg, nem látva, nem tudva senkitől.
579 3, 21| húzódtak meg, nem látva, nem tudva senkitől. Hanem azóta,
580 3, 21| meg sem ismert a király. Nem ismert? Nem akart megismerni!
581 3, 21| ismert a király. Nem ismert? Nem akart megismerni! Hiába,
582 3, 21| megismerni! Hiába, hiába! Nem enged fel szívén a jégkéreg.
583 3, 21| azt megengedte, de tovább nem törődik velem! Nem akar
584 3, 21| tovább nem törődik velem! Nem akar tudni a barátról!~Napok
585 3, 21| az őr, hogy lezuhant, de nem zuhant le ebadta fattya,
586 3, 21| Szégyen a futás, de hasznos!” Nem is várta be a kobzos az
587 3, 21| a létra alján. Hiszen ő nem is akart egyebet: ide csődíteni
588 3, 21| kényszerítésből, vége-hossza nem volt a sok várvívásnak.
589 3, 21| alatt táborozott a király s nem mozdult onnét, míg a város
590 3, 21| mozdult onnét, míg a város le nem fizeti a rávetett adót.
591 3, 21| Lássuk, lehet-e?~Több szót nem várt az ifjú. Ülve a maga
592 3, 21| tartja, az ifjú húzza lefelé. Nem azzal, hogy belekapaszkodik,
593 3, 21| ki tartja a kezében, el nem ereszti: ő küldötte a vízbe,
594 3, 21| a kunyhó felé, benézett, nem látott a sötét zugban senkit.
595 3, 21| zugban senkit. Beszólt: nem válaszolt senki. Mit tehetett
596 3, 21| nagyobb lesz, ha segítséget nem küld a király. A vajda azt
597 3, 21| mindenütt!~S mit gondolt, mit nem, nagyhirtelen kiadta a parancsot
598 3, 21| Csak ámult-bámult a vajda, nem akart hinni a fülének. Úgy
599 3, 21| fülének. Úgy tett, mintha nem hallotta volna jól a király
600 3, 21| felséged, de ilyen kicsi hadat nem küldhet oda s éppen ellenséges
601 3, 21| völgyön át...~- Vezetem, nem küldöm! - mordult rá a király. -
602 3, 21| Toldi kunyhaja ajtajából, nem értette a dolgot, a fejét
603 3, 21| mire kitisztult a levegő: nem tudott eligazodni, merthogy
604 3, 21| megálljt kiált neki valaki, de nem magyar nyelven: német szájból
605 3, 21| vagy a gazdátok urának. Nem ettem gombát, hogy nektek
606 3, 21| kobzos! Itt haltál meg, ha nem beszélsz kedvünk szerint.~-
607 3, 21| az mégis baj volt, hogy nem tudtak bizonyosat: mely
608 3, 21| Hogy én visszatérjek!? Nem ettem gombát. Örülök, hogy
609 3, 21| kiszabadulhattam közülök. Nem megyek én oda többet vissza!~
610 3, 21| többet vissza!~Bezzeg, hogy nem vették észre a zsoldosok
611 3, 21| válogatott vitézekkel, merthogy nem volt nyugodalma a király
612 3, 21| vitézek. Sok a német.~- Nem vagyunk kevesen - mordult
613 3, 21| Eltűnt vele a kobzos is.~Nem nyelte a föld el őket, mentek
614 3, 21| sok álmot, de azt, tudom, nem álmodtad, hogy Anikó húgod
615 3, 21| öreganyját Anikó, bár még nem is látta, hírét sem hallotta:
616 3, 21| vagy? - eltűnik nyomtalan. Nem gondolta, hogy az a barát
617 3, 21| egy maroknyi csapattal, nem törődve drága életével.
618 3, 21| Rohannak a magyar vitézek, nem ismer itt senki halálfélelmet:
619 3, 21| Bence, gyere! Mit volt, mit nem tenni, utána kullogott Bence
620 3, 21| kullogott Bence is, bizony nem jó kedvvel. Nem a maga életéért,
621 3, 21| bizony nem jó kedvvel. Nem a maga életéért, de féltette
622 3, 21| lett a diadal. Hogy ebben nem lehetett része Toldinak!
623 3, 21| lehetett része Toldinak! Nem lehetett része, mert előreküldötte
624 3, 21| Ugyan mi történhetett vele? Nem történt egyéb, csak ennyi:~
625 3, 21| akármi, annyit látott, hogy nem csatába való volt: törékeny,
626 3, 21| ha van még élet benne.~Nem habozott soká, lovát megsarkantyúzta
627 3, 21| ifjút. Vajon van-e sebe? Nem lát rajta sebet. Vért sem,
628 3, 21| fölnyitotta szemét a leány. Szólni nem tudott még, de könyörögve,
629 3, 21| Magyar vagyok én is. Nem lesz bántódásod.~- Ha magyar
630 3, 21| leány. - Tégy fogadást, hogy nem jársz utánam. Hallgatsz
631 3, 21| Bence. Miklós bátyám nélkül nem megyek én haza! Meg kell
632 3, 21| Bence. - A gazdám nélkül nem mehetünk haza.~.....~Azt
633 3, 21| Azt mondám, hogy nem lehetett része Toldinak
634 3, 21| csatában, de az első nappal nem ért az véget. Mert az első
635 3, 21| Jól van, hát kiállok! Nem az országomért, csak a szabad
636 3, 21| elhiszi üzenetét a király, nem jő a bajvívásra, s ezzel
637 3, 21| nézett körül Tarantói Lajos, nem tudta elgondolni: mi baja
638 3, 21| elrejtett csapat: a kapitány nem törődött Tarantói szörnyű
639 3, 21| kegyelem! A várból élve ki nem jut ma senki lélek. Már
640 3, 21| őrséget, ha a király meg nem tiltja. Sőt, azt sem engedte
641 3, 21| legelül a magyar urak.~Na, nem lehetett panaszuk a hercegeknek:
642 3, 21| halálod órája, cudar! Mit nem cselekedett a te gonosz
643 3, 21| mind, csak Laczfi vajda nem. Mondja a királynak:~- Felség,
644 3, 21| magyar olasz ellen törvényt nem ülhet.~- Nem!? - kiáltott
645 3, 21| ellen törvényt nem ülhet.~- Nem!? - kiáltott közbe zord
646 3, 21| szörnyű kemény a megtorlás. Nem illett királyhoz. A magyar
647 3, 22| lefejeztetését követő éjszakán nem hunyta be szemét, ébren
648 3, 22| király.~Menyasszonya volt s nem is látta soha. Kicsi kis
649 3, 22| írva, Rozgonyi Piroska. De nem ő írta e levelet, diktálta
650 3, 22| csak egy sort írt beléje, nem magáról, de szép Örzséről -
651 3, 22| teher nyomja a szívemet, nem tudok meghalni, amíg tőle
652 3, 22| meghalni, amíg tőle meg nem szabadultam. Azt hallottam,
653 3, 22| köze a világnak, de hogy nem rabolt, erre esküt tennék,
654 3, 22| tennék, ha apáca voltom nem tiltaná. Mikor felébredtem
655 3, 22| átkomat. Mindent megbocsátok. Nem vala ő rabló, nem vala ő
656 3, 22| megbocsátok. Nem vala ő rabló, nem vala ő gyilkos. Látták az
657 3, 22| egész fegyverben vívott - nem volt hát gyilkosság. Óh,
658 3, 22| végezte. De ezt a király nem olvasta. Nem vette észre.~-
659 3, 22| ezt a király nem olvasta. Nem vette észre.~- Óh, szegény
660 3, 22| felháborodott a lelke Toldi ellen: nem, azt nem tudom néki megbocsátani.
661 3, 22| lelke Toldi ellen: nem, azt nem tudom néki megbocsátani.
662 3, 22| hogy sohasem vétkezett?~Nem volt maradása bent, fojtogatta
663 3, 22| elvágtatott.~Ámult-bámult Anikó, nem tudta hamarjában ébren van-e,
664 3, 22| Csuda, hogy a bőréből ki nem ugrott, esze nélkül szaladt
665 3, 22| Isten Istenem ne legyen, ha nem látom a Pejkót. Nye, Pejkó,
666 3, 22| vágtatott mint a szél, de nem arra, amerre Bence rángatta,
667 3, 22| Hozd ide szaporán.~Hiszen nem kellett ezt kétszer mondani
668 3, 22| Csudát? Mi a csudát?~- Nem mondom meg azt én. Csak
669 3, 22| Csak fel a lóra!~Mit össze nem gondolt Anikó az úton! Gondolt,
670 3, 22| köszönhette. Hátha ő... hátha ő... Nem, nem, mégsem lehet... De
671 3, 22| Hátha ő... hátha ő... Nem, nem, mégsem lehet... De sokáig
672 3, 22| mégsem lehet... De sokáig nem űzhette-fűzhette a gondolatok
673 3, 22| éntőlem, a csúnya baráttól. Nem ismersz-e reám?~- Bátyám,
674 3, 22| édes bátyám!~Vége-hossza nem volt ölelésnek, csóknak,
675 3, 22| csóknak, gügyögteti szóknak. Nem is lesz tán vége, hogyha
676 3, 22| lesz tán vége, hogyha be nem toppan az a deli vitéz...~-
677 3, 22| s arca lángba borult.~- Nem, nem! Ugye, lovag, az a
678 3, 22| arca lángba borult.~- Nem, nem! Ugye, lovag, az a titok -
679 3, 22| vert Toldi Miklós szíve! Nem kell többet bujdosnia. Mehet
680 3, 22| Dicséretben, ajándékban nem fukar a király. Sorra került
681 3, 22| felvenni készül itt a fátyolt, nem azért, mert vágyik ide...”~
682 3, 22| kezeírása, ennél tovább nem írta a leány, nem engedte
683 3, 22| tovább nem írta a leány, nem engedte szűzi szemérme.
684 3, 22| szívét meggyógyíthatná, nem gyógyíthatja meg... Jaj,
685 3, 22| gyógyíthatja meg... Jaj, nem bírja kezem tovább...”~-
686 3, 22| kerestem a boldogságot s nem vettem észre, hogy közelemben
687 3, 22| fiam!~Mind odaugratnak, nem is hárman, négyen. Még Bencének
688 3, 22| egyszerre csak mi történt, mi nem, elég az, hogy a kobzos
689 3, 22| házból.~Hová? Merre? Tudom, nem kérditek.~Az apácák szigetére,
690 3, 22| tégedet koporsóm zártáig. Meg nem nyílik szívem más asszonynak
691 4, 23| dicsőség az ő szívét már fel nem vidította, s ahogy telt,
692 4, 23| Henye élet? - mondod. Nem henye, de - finom. Lovagokhoz
693 4, 23| csak célozgatott addig: nem maradok én itt, felséges
694 4, 23| itt, felséges királyom. Nem való már nékem az udvari
695 4, 23| Terhére van hát a királynak. Nem szereti hallani az igaz
696 4, 23| Meg sem állott, amíg haza nem ért. A vén, a rozoga, az
697 4, 23| félénken -, kinek ássa a sírt? Nem halt meg itt senki.~Csak
698 4, 23| senki.~Csak ás tovább Toldi, nem ad szót a szóra.~Mit volt
699 4, 23| szót a szóra.~Mit volt mit nem tenni, Bence is kapát ragadott,
700 4, 23| fölnézett egy pillanatra, de nem felelt, ásott tovább. Ám
701 4, 23| a szolgát: beszélhetsz, nem bánom.~- Avagy talán Lőrinc
702 4, 23| megfizetted. Gőgös lelked be nem vette az én tanácsomat.
703 4, 23| még? Bírta, de hogy bírta! Nem verte földhöz a bor, ámbátor
704 4, 23| nemzetség két daliás sarja. Nem hadijátékra mentek ezek,
705 4, 23| szerettek. S az a leány nem tudott választani köztük.
706 4, 23| kocogna, ha egyszerre csak meg nem állana lova s hiába biztatja,
707 4, 23| állana lova s hiába biztatja, nem megy az előre. Se jobbra,
708 4, 23| farkába fogódzott: emiatt nem mozdul.~No, de erre Bencét
709 4, 23| puffogott s Isten tudja, mit nem tesznek a jó öreggel, ha
710 4, 23| öreggel, ha hirtelen meg nem fordul a barát. Nem szólt,
711 4, 23| meg nem fordul a barát. Nem szólt, csak magasra emelte
712 4, 23| ember?~- Toldi lesz az, nem más - mondja ez is, az is.~-
713 4, 23| mondtátok, hogy Toldi már nem él. Márpedig ez Toldi, vagy
714 4, 23| királynak:~- Azt hiszem, felség, nem Toldi ez. Csak ifjú emberben
715 4, 23| elment felséged mellől, nem látta őt senki.~Szomorúan
716 4, 23| címerével? Oh, hogy meg nem nyílik a föld, hadd nyelné
717 4, 23| tágít. Már Toldi ühmget, nem tetszik a dolog. - Elé,
718 4, 23| a földön. Ha most félre nem ugrik az olasz, menten fűbe
719 4, 23| kegyelmet kiált, de Toldi nem hallja, pokolba küldi az
720 4, 23| Miért nyargalt el? Miért nem mutatja magát a királynak?
721 4, 23| királynak? Miféle ember, hogy nem kell neki jutalom?~Bántja
722 4, 23| a nép is gyalogszerrel: nem várhatták, míg visszahozzák
723 4, 24| bánat nyomja.~- Lám, lám, nem ismert meg - dohogott magában
724 4, 24| mert jó tanácsot adtam? Nem volt-e igazam? Elpusztult
725 4, 24| búsan kocogott mellette. - Nem ismert meg senki? Hát nem
726 4, 24| Nem ismert meg senki? Hát nem ismertek meg. Ne is ismerjenek.
727 4, 24| Oh, drága nagyuram...~Nem tudta folytatni a hűséges
728 4, 24| jövök, ki téged köszöntet. Nem haragszik ő rád, te se haragudjál.
729 4, 24| kell mennem. Ámbátor én nem vagyok már odavaló. Ott
730 4, 24| Merthogy csuha volt rajta, nem ment egyenest a király színe
731 4, 24| zára s Toldi belépett a rég nem látott házba. Ott lógtak
732 4, 24| kurta buzogányt. Tudod, hogy nem járok anélkül az utcán!~
733 4, 24| ha már a nótát másodszor nem hallhatták, csúfolódó szavakat
734 4, 24| a rövid nyelű buzogányt, nem nézi, merre üt, kit talál,
735 4, 24| zúgott a palota. De Toldi nem látott; nem hallott, berohant
736 4, 24| palota. De Toldi nem látott; nem hallott, berohant a királyhoz.
737 4, 24| királynak, ki elképedve állott, nem tudván, mi történt:~- Király,
738 4, 24| mi történt:~- Király, ha nem nézném vitézi voltomat,
739 4, 24| bámulattól megmeredten, még nem tudja, mi történt. Megmondták.
740 4, 24| s ha Bence hirtelen meg nem öleli, tehetetlenül terül
741 4, 24| jaj, ezt már sírás nélkül nem állta meg Bence. Látja,
742 4, 24| állta meg Bence. Látja, el nem tagadhatja, homályosul a
743 4, 24| küldtek e szomorú tisztre! Nem, nem! Visszamegyek, a szószólód
744 4, 24| e szomorú tisztre! Nem, nem! Visszamegyek, a szószólód
745 4, 24| vívódik! Oh, derék bajnokom! Nem, nem engedem, hogy gyalázatban
746 4, 24| Oh, derék bajnokom! Nem, nem engedem, hogy gyalázatban
747 4, 24| haljon!~Ezt mondá a király s nem volt maradása. Sietve-sietett
748 4, 24| nézett a királyra.~- Hát nem ismersz engem? Lajos vagyok.
749 4, 24| Régi jó barátod. Lajos, nem a király. Oh, add a kezedet.
750 4, 24| ne faragd le róla. Ha le nem faragják, nehezebben törik...~
1-500 | 501-750 |