Part, Paragraph
1 1, 3 | amikről te szóltál...~- De igaz egy szóig - vágott közbe
2 1, 3 | vágott közbe Bence.~- Igaz, igaz, tudom, bár mesének
3 1, 3 | vágott közbe Bence.~- Igaz, igaz, tudom, bár mesének tetszik.
4 1, 4 | meghúzódjál? Bezzeg, ha igaz jó testvéred volna György,
5 1, 4 | Gyilkos lett az öcséd. Úgy, igaz, hát volt neked öcséd is.
6 2, 6 | Csak a helye volt meg, igaz, magyar módra ki volt vetve
7 2, 7 | rege válik ebből, szent igaz, hogy rege!~- Vajon vív-e,
8 2, 7 | félve mondja: mese ez, nem igaz... Mindjárt letorkolják
9 2, 9 | de mekkora lakatok: szent igaz, hogy jól bezárták Lajost
10 2, 10| megaranyozódjék. Hiszen ami igaz: igaz, balkezű Lőrincnél
11 2, 10| megaranyozódjék. Hiszen ami igaz: igaz, balkezű Lőrincnél kedvére
12 2, 11| a gazdám lerakatta - az igaz, hogy megfizetett érette -
13 2, 12| kellett megérned! Egy szóig igaz volt, mit róla hallottál...
14 2, 12| kurjantás verődött ki... Igaz hát, igaz hát! Majd megszakadt
15 2, 12| verődött ki... Igaz hát, igaz hát! Majd megszakadt szíve
16 2, 14| volt rabolva - az szent igaz, ebben nem hazudtak a tolvajok,
17 3, 15| neked!~- Nem, nem, az nem igaz, megkövetem felséges királyném,
18 3, 15| királyném, az nem lehet igaz. Ártatlant ért a vád, az
19 3, 16| véget mért a végzet két igaz szívre! Az egyik várja a
20 3, 16| szeretett s aki szerette őt is igaz szívvel! Jaj, de nagy bűn
21 3, 17| elkomorult a király arca - igaz, hogy rablásban ártatlan.
22 3, 20| jelentette a követ -, de ami igaz, igaz, ámbátor aligha hiszi
23 3, 20| a követ -, de ami igaz, igaz, ámbátor aligha hiszi el
24 3, 20| olasz, sem nem német, hanem igaz magyar fajta. Magyar volt
25 3, 20| környékén, pengette a kobzát (az igaz, hogy csupa szomorú magyar
26 3, 20| be engem vitéz seregébe. Igaz, nem neveltek engem vitézi
27 3, 21| Meg kell őt találnunk!~- Igaz, igaz - motyogott Bence. -
28 3, 21| kell őt találnunk!~- Igaz, igaz - motyogott Bence. - A gazdám
29 3, 21| akartad eldönteni a pert. Igaz is, minek folyjon annyi
30 3, 22| ismeritek egymást?~- Ami igaz, igaz - szólalt meg a kobzos -,
31 3, 22| ismeritek egymást?~- Ami igaz, igaz - szólalt meg a kobzos -,
32 4, 23| Nem szereti hallani az igaz szót. Az öreg vitéz megtette
33 4, 23| király! Nehezedre esett az igaz szó, ugye? Hűségemet szépen
|