Part, Paragraph

 1   0,  1 |         terólad lészen emlékezés e könyvben. Teéretted száll
 2   1,  3 |           kis uram - szólalt meg e pillanatban egy kedves,
 3   1,  3 |         azért gondolt valamit, s e gondolattól elmosolyodott.
 4   1,  4 |         élnék is.~Lecsillapodott e szókra a szegény özvegyasszony
 5   1,  4 |      nézte az örömüket, s széles e világ minden kincséért le
 6   1,  5 |       egymást nem bántottuk mind e mái napig, nosza, ide a
 7   1,  5 |     testvére. Hallottátok, ugye, e gyermeknek szavát? Világgá
 8   2,  6 |       sok szép leányt láttam, de e leányzóhoz hasonlatos szépet
 9   2,  6 |   küzdene érte! Vaj’ remélheti-e e nagy boldogságot?... Óh,
10   2,  7 |           akármi hajtotta Toldit e tréfára, dűlőre viszi a
11   2,  7 |      mennyit vigyázta, vajon itt‑e Toldi? Vajon küzd-e érte?
12   2,  7 |          meg az asszonyt, hallod‑e? Becsüld meg, mert, mert...~
13   2,  7 |         idáig. Elég az, megakadt e mián a játék, mert sokáig
14   2,  7 |       engedi. Mi haszna már neki e bús viadalban? Hiszen itt
15   2,  8 |       igazat vallott. Aztán mind e tanúságokat szépen írásba
16   2,  10|    tulajdon bátyámat. Mienk lesz e szép vár, annak tenger kincse.
17   2,  10|   Megfagyott a vér Toldi ereiben e szörnyű szavakra. Most csak
18   2,  12|       álmodozása hiú álmodozás s e pillanatokban mérhetetlen
19   2,  12|  megszakadott a gondolatra, hogy e tivornyázó népség közt találja
20   3,  17|          Állj meg! - ordított rá e pillanatban Bence, ki lándzsát
21   3,  17|      halljad!~Nézte, nézte Toldi e szörnyűséges dolgot s mit
22   3,  18|  halállal halnia.~Ő nem kérdezte e különös, szedett-vedett
23   3,  18|         viadalra kényszerítettem e cudart - szemem láttára
24   3,  18|     Faképnél hagytam volna régen e gya­láza­tos népet, ha nem
25   3,  21|        Nézd, hogy csapom földhöz e nap örömére!~S földhöz csapván
26   3,  22|  Rozgonyi Piroska. De nem ő írta e levelet, diktálta szép Örzsének,
27   3,  22| vezérétől, hogy ő is szolgájával e csapathoz szegődhessen.~-
28   3,  22|     Nagyon sokszor hallottam már e szomorú nótát. Ártatlan
29   4,  23|         megkönyörül. Azért ástam e sírt. Ha meghaltam, ide
30   4,  23|        megkorbácsolt tenger. Ám, e pillanatban kürtszó harsant
31   4,  23|       vajon ki jöhet most! S ím, e pillanatban pej paripán
32   4,  23|         szügyének feszíti, s ím, e pillanatban hanyattesik
33   4,  24|         Mért, hogy engem küldtek e szomorú tisztre! Nem, nem!