Part, Paragraph

 1   1,  2 |         tornácán egyedül üldögélt a nagyasszony. Valami írást betűzgetett.
 2   1,  2 |           sem! - fohászkodott föl a nagyasszony, özvegy Toldi Lőrincné.
 3   1,  3 |               engeszteli szelíden a nagyasszony.~Ebben a pillanatban lépett
 4   1,  3 |            kis uram, ihol küldött a nagyasszony ropogós cipót, sült húst,
 5   1,  3 |        gazdám, volna erre lelked? A nagyasszony szíve, tudom, meghasadna...
 6   1,  4 |       Meghalt tán az anyád, a derék nagyasszony?~- Nem, nem halt meg, de
 7   1,  4 |         készülődtem én is. Mondta a nagyasszony: Eredj, öreg szógám, hűséges
 8   1,  4 |          sírjon, ne ríjon, nemzetes nagyasszony, megkeresem Miklóst, s soha
 9   2,  8 |             húzódott vissza ismét a nagyasszony, az ősi házba, mióta meghalt
10   2,  8 |         Anikót. No lám, azt hitte a nagyasszony, Miklósnak amúgy sincs rá
11   2,  8 |            én most le tudnám írni a nagyasszony nagy örömét, mikor megpillantá
12   2,  10|        Piroska remegve térdelt le a nagyasszony előtt, megcsókolta a csókra
13   2,  12|           Most is, hogy befordult a nagyasszony szekere az udvarra, szörnyű
14   2,  12|         odasúgott neki:~- Uram... a nagyasszony... az apám... Jaj nekünk!~
15   2,  12|         vérbefagyva hagyja, ha a jó nagyasszony le nem csendesíti.~Jól volt
16   2,  12|         vártak rá kettőig, közben a nagyasszony tisztára takaríttatá a várat,
17   3,  15|          Toldi Miklós! Haj, szegény nagyasszony! Isten csudája, hogy meg
18   3,  15|            egész világ: nem hiszi a nagyasszony. Akit ő dajkált, nevelt,
19   3,  15|        királynál. S felkészülődik a nagyasszony, elékeresgéli ami drágaság
20   3,  15|           hátsó ülésben pedig üle a nagyasszony mellett Anikó: így mentek
21   3,  15|       neveltem!~És leborult szegény nagyasszony a királyné lábához. Zokogva
22   3,  15|              Nincs szíve - nyögte a nagyasszony.~Egyebet nem mondott.~De
23   3,  15|      szállásukra értek, erőt vett a nagyasszony lelke háborgásán s mondta
24   3,  17|         nagyfalusi udvarházban a jó nagyasszony nemcsak őt siratja, de Anikót
25   3,  21| leányasszonyét: hogy kerül ő majd a nagyasszony elé - Anikó nélkül?~Ez volt
26   3,  21|     lelkiismeret: hogy áll ő most a nagyasszony elé! Inkább halt volna meg
27   3,  22|        kísérettel. Ehhez szegődik a nagyasszony: éppen jókor ért Budára.
28   3,  22|       négyen. Még Bencének is jut a nagyasszony csókjából.~- Derék legény
29   3,  22|           legény vagy te! - mondá a nagyasszony.~- Ühüm, az én fiam! - büszkén
30   4,  23|             sírban. Édesanyja, a jó nagyasszony már rég porladozik a temetőkertben.
31   4,  23|         kinek ássuk a sírt? Ihol, a nagyasszony már rég porladozik. Fejfáján