Part, Paragraph

 1   1,  2 |       Eddig csak méltatlankodott magában, ha bátyjára gondolt. Most
 2   1,  3 |      igazságot! Végig elgondolta magában, hol kezdené, miket mondana,
 3   1,  3 |        Hiszen jó, jó - mormogott magában Miklós -, csak engem ne
 4   1,  3 |      csók melegét!~Így kesergett magában szegény Toldi Miklós, mígnem
 5   1,  3 |        egy kis tréfát - gondolta magában Miklós. Felszedte a legények
 6   1,  3 | könnyezett, sírdogált, csendesen magában. Lábujjhegyen közeledett
 7   1,  4 |       álmatlan virraszt, kesereg magában. Annak a háznak felerésze
 8   1,  4 |          Tépelődött, búslakodott magában szegény Miklós, azt sem
 9   2,  7 |          Jobb így neki, egyedül, magában.~Királyához beszélt, hát
10   2,  7 |     sátrában, szörnyen dúlt-fúlt magában, hogy minek is jött ő ide?
11   2,  7 |    végéig.~- Nem, nem - suttogta magában -, visszamegyek, vissza.
12   2,  8 |            dörmögött, forrongott magában egész úton hazafelé. - Adok
13   2,  10|       Amit egyszer Toldi feltett magában, végre is hajtotta. Húzta
14   2,  11|          Megyek innét - mondotta magában. - Megyek Szalontára. Ott
15   2,  14|    mosolyog, sőt, inkább kesereg magában: oh, jaj, miért nem hagytok
16   3,  16|     Beállok barátnak! - mondotta magában Toldi. Ott bátorságban lehet,
17   3,  16|    testemet, lelkemet - dohogott magában Toldi. Nem törődött a röhögéssel,
18   3,  17|         Jézus úgy se’ - mondotta magában - az uram nevét hallám!
19   3,  17|       terem egyszerre - suttogja magában.~
20   3,  20|       meg ne neszelné - mondotta magában a király -, hogy ilyen nagy
21   3,  20|      király amit egyszer feltett magában, törik-szakad, végre is
22   3,  20|           nem oda Buda! gondolta magában a király. Még megelőz a
23   3,  21|       kalibájában Toldi egyedül, magában, csak éjjelenként jár haza
24   3,  21|         kobzos - mondja a király magában. - Derék fiú, bárki fia
25   3,  21|         csak várjatok - gondolta magában a kobzos -, kedvetek szerint
26   3,  21|          tőrbe csalják. Gondolta magában: ha elhiszi üzenetét a király,
27   3,  22|                Lám, lám - mondta magában a király -, messze távol
28   4,  23|         idegen világ!~De nemcsak magában dörmögött, ki-kitört a haragja,
29   4,  23|       Elé, régi erőm! - mormogja magában s harmadik csapással úgy
30   4,  24|        nem ismert meg - dohogott magában a vénember. - Bezzeg megismert,
31   4,  24|      Régi barátsággal - motyogja magában, s szeme könnybe lábad. -