Part, Paragraph

 1   1,  2 |           életre semmi kedve.~Volt arra gondja a gonosz lelkű Györgynek,
 2   1,  2 |          is álmosan, kérődzve. Még arra is lusta a cselédnép, hogy
 3   1,  3 |    hozzájuk azok a hetyke vitézek? Arra nem is gondolt, hátha bátyja
 4   1,  3 |           tört malomkő hevert ott: arra ült le, fejét tenyerébe
 5   1,  3 |       odakiáltott a legényeknek:~- Arra, fiúk, arra! Nézzetek csak
 6   1,  3 |         legényeknek:~- Arra, fiúk, arra! Nézzetek csak arra! Ott
 7   1,  3 |          fiúk, arra! Nézzetek csak arra! Ott gunnyaszt egy túzok,
 8   1,  4 |      dicsőség az igazi vitézeknek, arra húzta, vitte a dicsőség
 9   2,  6 |           nagy széles pergamentet, arra írt nehány sort, aztán pecsétet
10   2,  7 |  valamennyi bajtársamat: elég-e ez arra, hogy szeressen a leány?
11   2,  7 |     porosan, fáradtan, minden szem arra néz a király sátra felé.
12   2,  8 |        erre ötven főnemes, kik meg arra esküvének meg, hogy a huszonnégy
13   2,  8 |        Várjunk a halállal, ráérünk arra még. Hanem azt kérdem én
14   2,  8 |     Miklósnak: király parancsolta. Arra kellett menni, amerre rendelte.
15   2,  10|        neked? Féreg egyen meg hát!~Arra becsapta a kis lappancs-ajtót,
16   2,  11|            a gazdám? Há’szen éppen arra térek. Amint jöttünk, jődögéltünk
17   2,  11|       óriás lett volna az a rabló, arra nem eskünném meg, de Isten
18   2,  13|      jobbra-balra kapkodva a fejét arra mentében: nem jön-e valahol
19   3,  16|            bizony, hogy egy reggel arra ébredtek a barátok: volt
20   3,  16|  kiszegezett a kapura egy cédulát. Arra a cédulára szép sorjában
21   3,  17|        közben Toldi Miklós, de már arra bizonyosan nem gondolt,
22   3,  17| megbotránkozással. - Hát a gazdád? Arra nem gondolsz? Elviselné
23   3,  18|         mikor közéjük került, csak arra gondolt, hogy elvegyül köztük,
24   3,  21|       pillantott meg, s hogy éppen arra haladt, lépett ki belőle
25   3,  21|      király. Fordult erre, fordult arra, elindult egy irányba, aztán
26   3,  21|      bevegyék, nagyobb erő kellett arra. Írt is nyomban a király
27   3,  21|        kápolna felől támadják meg, arra ki gondolt volna? De sohasem
28   3,  22|           Űzte-fűzte gondolatját s arra határozta magát, hogy hazamegy,
29   3,  22|      vágtatott mint a szél, de nem arra, amerre Bence rángatta,
30   3,  22|          úton! Gondolt, először is arra a daliára gondolt, akinek
31   4,  23|          van ragasztva. A csuha is arra való, hogy Toldinak nézzék.