Part, Paragraph

 1   1,  2 |              került Budára György. Na mindjárt meglátjuk: apja érdeméhez
 2   1,  3 |                 s mutatta a kulacsot.~Mindjárt ki is tekerte a kulacs nyakát.~
 3   1,  4 |             nem tudná elémondani. Ott mindjárt leültek az országút szélén,
 4   1,  5 |           ismeri, senki nem is sejti. Mindjárt mellette teremnek a király
 5   2,  7 |          mondja: mese ez, nem igaz... Mindjárt letorkolják s megagya­bugyálják. -
 6   2,  7 |       akaratom.~Így akarta, így lett. Mindjárt gyűrűt váltnak. Fenn egy
 7   2,  8 |              már szóval is:~- Láttam, mindjárt láttam, csókodról éreztem,
 8   2,  9 |              nem volt erősen biztató: mindjárt a határnál akkora őrség
 9   2,  11|             szereted? Valld meg nekem mindjárt, szerencsétlen leány!~-
10   2,  11|              medréből a jókedv, talán mindjárt táncra is kerekednek, ha
11   2,  12|         Hallod-e, hű szógám, fogj be, mindjárt fogj be! Megyünk Szalontára,
12   2,  12|               nekünk!~Mondjam-e, hogy mindjárt elpárolgott a bor gőze Toldi
13   3,  15|              Visegrádra menni, mostan mindjárt elémondhatta panaszát. S
14   3,  17|    látogatásban nem lesz ám köszönet! Mindjárt nehéz vasra verette a rablókat,
15   3,  17|            ezeket menten, s vitték is mindjárt: nem sokáig reszketett a
16   3,  18| szánják-bánják a bűnüket s a nyomában mindjárt bűnt bűnre halmoznak!? No,
17   3,  18|         nyakából a nagy szíjostort -, mindjárt megmutatom én nektek a világ
18   3,  19|              királya. Amint ránézett, mindjárt megismerte Toldi, de a császár
19   3,  20|            szükség lett volna rája.~- Mindjárt eléteremtsétek, föld fenekéről
20   3,  21|              az ifjút: a kobzos volt.~Mindjárt intett neki:~- Ide szógám,
21   3,  21|         hagytok engem.~- Úgy!? Hiszen mindjárt más nótát pengetsz te, kobzos!
22   3,  22|             fogoly hercegeket Budára. Mindjárt engedelmet kért Kont Miklóstól,
23   3,  22|         leányasszony! Csudát lát most mindjárt.~- Csudát? Mi a csudát?~-
24   3,  22|        kalibához s hogy oda beléptek: mindjárt átölelte két erős kar.~-
25   3,  22|               Vajon úgy leszen-e? No, mindjárt meglátjuk.~Ihol kerekedik
26   4,  23|              neked az utolsó kenetet.~Mindjárt össze is roppantak szörnyű
27   4,  23|              királytól.~Elé is állott mindjárt az az ifjú vitéz (Pósafalvi
28   4,  23|             kapott is Pósafalvi János mindjárt két nemes telket ajándékba
29   4,  23|              rendelé az uraknak, hogy mindjárt menjenek utána, hívják vissza
30   4,  23|          hívják vissza Toldit.~Nosza, mindjárt lóra kerekedtek az urak,