Part, Paragraph

 1   1,  2 |        egyszer látná a király a mi kis urunkat - mondogatták a
 2   1,  3 |     készült a védelemre.~- No, no, kis uram - szólalt meg e pillanatban
 3   1,  3 |           ülj le ide, édös szógám, kis uram, ihol küldött a nagyasszony
 4   1,  3 |          biztatta lelkesen: egyél, kis uram, egyél. Hiszen nem
 5   1,  3 |         csak nézte, nézte falatozó kis urát, nagy gyönyörűséggel,
 6   1,  3 |           kulacsból. Ráköszöntötte kis urára a kulacsot, nagyot
 7   1,  3 |        szeretem szókat szólasz te, kis gazdám. Ugyan mért lennél
 8   1,  3 |            a lába. A fészekben két kis farkaskölyök vinnyogott,
 9   1,  3 | tivornyáztak!~- Hát csináljunk egy kis tréfát - gondolta magában
10   1,  4 |            hazajáró lélek, de az ő kis ura, aki ráncos orcáját
11   2,  7 |          édesgető szókkal: ébredj, kis galambom, gyönyörű virágom.
12   2,  8 |       anyai meleg szárnyak alól, a kis árvát kell most melengetni,
13   2,  8 |     megfiatalodott, hogy meglátta „kis urát”, s merthogy pincemester
14   2,  8 |             Sok beszéd szegénység, kis uram, hát csak annyit mondok,
15   2,  8 |         beszédemnek: emlék­szik-e, kis uram, mikor együtt mentünk
16   2,  8 |         maradsz, mondok, állj a mi kis urunk mellé, de vajon vállal-e?
17   2,  8 |           vajon vállal-e? Nemzetes kis uram, vegye maga mellé,
18   2,  8 |            nézel rám megütődve, te kis szeleverdi!~Hogy nézett
19   2,  8 |           kellett volna. - Szegény kis Anikó, ugyan mit gondoltál?
20   2,  8 |       ugyan mit gondoltál? Szegény kis virágszál, kire tekintesz
21   2,  10|           meg hát!~Arra becsapta a kis lappancs-ajtót, szörnyű
22   2,  11|           tudom éppen, hogy király­kis­asszony volt-e, de olyan
23   2,  11|         Már ott pihen Piroska puha kis kacsója Toldi vaskezében.
24   3,  21|        csak messziről kísérhette a kis hadat, aztán egyszerre csak
25   3,  21|           de nekibátorodott erre a kis csapat. Ötvenen voltak csupán,
26   3,  21|         fékét, aztán elvezette egy kis patak mellé. Ott szép gyengén
27   3,  22|           nem is látta soha. Kicsi kis leány volt, mikor Prágában
28   3,  22|        Hazajön az édes fiam! Drága kis unokám! Hallod, öreg Bence?
29   4,  23|             vágta a földet. De egy kis idő múlva mégiscsak megszólalt:~-
30   4,  24|        oszlopa.~Zokogás veri fel a kis szoba csendjét. A hű szolga