Part, Paragraph

 1   0,  1 |        Lépte alatt messze reng a föld, s mázsás buzogányát amint
 2   1,  3 |    Aludtak mélyen, mint a fekete föld. Bizonyosan ma is tivornyáztak!~-
 3   1,  3 |          szemükből. Meleg lett a föld Miklós talpa alatt. Hirtelen
 4   1,  4 |        Jaj, nincs, nincs senki a föld kerekén! Már senki sem mer
 5   1,  5 |          kezéből a kardot, s ég, föld megreszketett, akkorát ordított:~-
 6   2,  7 |          vitéz Kompolthi, döng a föld alatta.~Észre nem is veszik,
 7   2,  7 |      kezdődött, meg-megdöndült a föld, de már döndülhetett, egy
 8   2,  9 |        hosszú hallgatás: égett a föld a talpa alatt, még jobban
 9   2,  10|    sürgeti a jegyese is (Égett a föld Lőrinc talpa alatt, hátha
10   2,  11|     értünk s hallj csudát! még a föld is szikrát vetett, akkorát
11   2,  11|  bementek s úgy eltűntek, mintha föld nyelte volna el. Én is utánuk
12   2,  13|    szégyentől, szeretett volna a föld alá süllyedni. De hiába,
13   2,  13|       alá süllyedni. De hiába, a föld nem nyílt meg alatta s a
14   2,  13|       volt ez pihenés. Ha most a föld megnyílt volna, jaj, de
15   2,  13|           de jó lett volna! De a föld nem nyílt meg. Ha most az
16   3,  19|          eltűnt a jókedv, mintha föld nyelte volna el. Szomorúan
17   3,  19|       akkorát kiáltott, hogy ég, föld megrendült belé:~- A Pejkó!
18   3,  20|      velök, mikor égből-e vagy a föld fenekéből, azt én nem tudom,
19   3,  20|          a világ nem látott. Ég, föld zúgott belé, amint karikását
20   3,  20|        hol a barát? Volt, nincs. Föld nyelte el? Égbe szállott?
21   3,  20|         Mindjárt eléteremtsétek, föld fenekéről is!~De már akármi
22   3,  20|  kavarodásban úgy eltűnt, mintha föld nyelte volna el.~- És a
23   3,  21|      barát! Eltűnt ismét, mintha föld nyelte volna el. Eltűnt
24   3,  21|          kobzos is.~Nem nyelte a föld el őket, mentek a király
25   3,  21| Megmozdul az egész tábor, reng a föld alatta, kezdődik az ostrom:
26   3,  21|         volt a csatának.~Égett a föld Toldi talpa alatt, majd
27   3,  21|         kápolnához út vezetett a föld alatt. Nagy suttyomba szólt
28   3,  21|       maga mellé ötven embert, a föld alatti úton éjnek idején
29   3,  22|    királyt. S jött a király, ég, föld rengett: úgy zúgott az éljen.
30   4,  23|        Oh, hogy meg nem nyílik a föld, hadd nyelné el a csenevész