Part, Paragraph
1 3, 20| A rőt barát~Lajos királynak sok vár
2 3, 20| paripán egy óriás termetű barát. Rőt volt a bajusza, rőt
3 3, 20| ellenség, nézzük, hol a barát? Volt, nincs. Föld nyelte
4 3, 20| Lajos király, hogy az a barát csak Toldi Miklós lehet,
5 3, 20| bajuszos, rőt szakállas barát fél kézzel támaszt a vár
6 3, 20| Mellette a kobzos, s viszi a barát pajzsát s buzogányát. Hohó,
7 3, 20| a király. Még megelőz a barát! Átkiáltott neki:~- Hé,
8 3, 20| Átkiáltott neki:~- Hé, barát, hé! Utánam, utánam!~Szó
9 3, 20| Szó nélkül hagyta el a barát a maga hágcsóját, engedelmesen
10 3, 20| melyen a király állott. No, barát, most mutasd meg, mit tudsz.
11 3, 20| De már ott van mellette a barát. Nem a kő sodorta le őt:
12 3, 20| fenekére, úgy hozza ki a barát a királyt.~- Él! Él! - zúg
13 3, 20| úgy gyaloghintón.~- Hát a barát, hol van? - kérdezte a király,
14 3, 21| Kalandra kaland~Eltűnt a barát, vajon hová tűnhetett el?
15 3, 21| velük volt a rőt szakállú barát!~Nosza, nekivágtak a mély
16 3, 21| mikor a táborba értek: volt barát, nincs barát! Eltűnt ismét,
17 3, 21| értek: volt barát, nincs barát! Eltűnt ismét, mintha föld
18 3, 21| Nem gondolta, hogy az a barát az ő Miklós bátyja volna.
19 3, 21| amit Toldi művelt!~- A barát! A barát! - zúgott, zajgott
20 3, 21| Toldi művelt!~- A barát! A barát! - zúgott, zajgott a tábor.~
21 3, 21| zajgott a tábor.~Az az, a barát. Hej, hogy verte, vágta,
22 3, 22| pillanatban lépett ki a barát.~- No, Pejkó, mi történt? -
23 4, 23| viadaltér felé egy szőrcsuhás barát. A csuklyája letakarja arcát,
24 4, 23| idétlenül, sovány vén gebén a barát fegyverhordozója. Haj,
25 4, 23| hirtelen meg nem fordul a barát. Nem szólt, csak magasra
26 4, 23| vala, el is szelelt volna a barát láttára, ám - lesz, ami
27 4, 23| barátra:~- Mit akarsz, vén barát? Talán bizony az életet
28 4, 23| szájtátva néztek a nyargaló barát után, aztán egyszerre százan,
29 4, 24| király... Lajos... a jó barát. Az én jó barátom. Ugye,
|