Part, Paragraph
1 1, 3 | gyilkost azt nem fogtak: mire Miklós után iramodtak, ő
2 1, 3 | kifelé nagy serényen, s mire a legények nagy káromkodások
3 1, 4 | kotródott a vén udvarházba. Mire hajnalodott, Miklós már
4 1, 4 | Esteledett, alkonyodott, mire Pest alá ért, a temetőkert
5 1, 4 | lefülelt állat fejét, s mire a legények odaértek a kötelekkel,
6 2, 8 | tettél, Miklós, mit tettél, mire vetemedtél! Holtig való
7 2, 9 | az úton elegendőt?), de mire való a rengeteg sok aranyos,
8 2, 9 | eszem-iszom, dínomdánom, s mire kivirradott, mind asztal
9 2, 9 | katonákat, a polgárokat, s mire a nap felragyogott: csupa
10 2, 11| utánuk akartam ugratni, de mire odaértem, bedöndült a kapu
11 2, 11| magától a sötét felhőket.~Mire ősznek évadján hazakerült
12 2, 12| hirtelen felkapott a Pejkóra s mire édesanyja belépett a házba,
13 2, 14| Piroska. Nem álmodott-e? De mire visszaért, zárva találta
14 3, 15| Egyebet nem mondott.~De mire a szállásukra értek, erőt
15 3, 15| Várhattak rájok a búcsúsok: mire azok nekicihelődtek, árkon-bokron,
16 3, 20| gyilkosai egérutat kapjanak, s mire ő Nápolyba ér, hűlt helyüket
17 3, 20| akadályozzák a dolgában: lássuk, mire képes.~Az ifjú pedig leírta
18 3, 20| följebb, följebb. Hanem mire a király feljuthatott volna
19 3, 21| ide, fiúk, ide!~Az ám, de mire a fiúk nekiindulhattak,
20 3, 21| feküdött a folyó partján. Ám, mire visszajött, híre-nyoma sem
21 3, 21| elnyelte a porfelleg, hogy mire kitisztult a levegő: nem
22 3, 21| heverésztek, szundikáltak, s mire az őrök talpra kiabálták
23 3, 21| csuda dolgokat mível, de mire megkérdezhetnék: ki vagy,
24 3, 21| húzódik a magyar sereg, s mire visszatért a kobzos: vége
25 3, 22| akarta írni a levélbe, de mire odaért, arca lángba borult,
26 4, 23| reggel felé szundított el, de mire felragyogott a nap, talpon
27 4, 23| oda se Toldi az ütésnek! Mire Toldi kardot ránt, háromszor
28 4, 24| Halál reá! - kiált a király.~Mire a király emberei Toldi házához
|