Part, Paragraph
1 0, 1 | hadba kellett szállani - haj, de sokszor kellett! -,
2 1, 2 | gyermek-, majd ifjú korában. Haj, mi tenger keserűséget szerzett
3 1, 3 | Esztendők óta nem volt itthon, s haj, de hidegen ölelte, csókolta
4 1, 3 | Miklós a palánk tövében, haj, volt benn hejehuja, dínomdánom,
5 1, 3 | vitézkedő legények közé. Haj, lett ordítás, sikoltás,
6 1, 3 | hajnal felé elnyomta az álom. Haj, de rövid ideig tartott
7 1, 3 | tudom, bár mesének tetszik. Haj, de az sem mese, hogy én
8 1, 4 | térj be hozzánk bátran.~Haj, de szomorú gondolatok lepték
9 1, 4 | sír a nagy boldogságtól!~Haj, ha ez a szép álom mindörökké
10 2, 6 | s elbúcsúzott a vendég - haj, de nehéz szívvel búcsúzott
11 2, 6 | a vánkosok közt talált! Haj, édes Istenem! Hogy kigyúlt
12 2, 8 | hullott: az anyai szem látta, haj, de jól látta, mint őröl
13 2, 9 | álmából felriadott nép - haj, égszakadás, földindulás,
14 2, 9 | Prága! Magyar elfoglalta!~Haj, bezzeg hogy leszaladt a
15 2, 12| nagy bánatját, mindhiába! Haj, mi lett belőled, Toldi
16 2, 12| Fogj be, öreg, fogj be!~Haj, szegény Toldiné, mit kellett
17 2, 13| Piroska! Oh, mi lett belőled! Haj, de megfonnyadtál, gyönyörű
18 3, 15| bujdosója lett Toldi Miklós! Haj, szegény nagyasszony! Isten
19 3, 15| országnak a hírt s dicsőséget, haj, de nekem száz marékkal
20 3, 17| Lajos király színe elé.~Haj, de nekividult Anikó és
21 3, 19| társát, a lantpengetőt. Haj, Istenem, mintha újraszületett
22 3, 20| karikás ostor, egyéb semmi. Haj, de mit csinált ez a csudaember
23 3, 21| csördült a karikás ostor.~Haj, de nekibátorodott erre
24 3, 21| látott! Gyönyörű, hosszú haj bomlott ki alóla!~- Leány!
25 3, 21| Ment a leány, át a táboron (Haj, de borzadott a sok holttesttől!),
26 4, 23| barát fegyverhordozója. Haj, de furcsa alak! Amint megpillantják,
27 4, 23| még délcegen is járni, de haj, ez bizony minden rángatásra
28 4, 24| falon régi kedves fegyverei. Haj, de kikezdette a rozsda
|