Part, Paragraph
1 1, 2 | visszaszaladt a vér, lángba borult az arca. Riadva nézett körül:
2 1, 3 | ökölbe szorult, arca lángba borult, a szeme szikrádzott, s
3 1, 3 | támolygott ki a házból. Könnybe borult szemét a földre szegezte,
4 1, 3 | kiáltott Miklós, s nyakába borult a hű öreg szolgának.~Szólt
5 1, 3 | madarak elültek, csendes este borult a nádas fölé. És felragyogtak
6 1, 4 | ahogy felragyogott, el is borult arca. Végignézett tépett,
7 1, 4 | Miklós keze, arca lángba borult s mondá bátor szívvel:~-
8 1, 5 | vetette le sisakját, térdre borult a király előtt, s mondá
9 2, 8 | fordult az anyja keblére. De borult, nem borult, szólt, nem
10 2, 8 | keblére. De borult, nem borult, szólt, nem szólt, hullott
11 2, 8 | Hirtelen elsápadt, aztán lángba borult, olyiknak a szeme is könnybe
12 2, 9 | tisztességet. Zászlókba borult a város, a vár, zúgtak a
13 2, 11| tovább szíve titkát, nyakába borult szép Örzsikének, lángba
14 2, 11| szép Örzsikének, lángba borult arca a szégyentől, úgy kérdezte
15 2, 11| vágott!~Hej, tűzbe-lángba borult az arca Lőrincnek, elevenre
16 2, 13| rágondolt édesanyjára, lángba borult arca a szégyentől, szeretett
17 2, 13| állig fegyverben elejbe borult. Nem így szoktak a király
18 2, 13| bosszúsan. Ezer ráncba borult szép magas homloka.~- Nos,
19 2, 14| sírboltban~Fekete gyászba borult Rozgonyi uram budai palotája.
20 3, 16| csudát ki látott?~Sírva borult a hű állat nyakába Toldi.~-
21 3, 18| Hallgatott az ifjú könnybe borult szemmel: ez volt az ő vigasztaló
22 3, 19| császár lováról, nyakába borult a Pejkónak, ölelte, csókolta
23 3, 20| mondjam-e, hogy ő volt? - térdre borult s mondá, amint következik:~-
24 3, 21| csak szájjal győzöd?~Vérbe borult erre Tarantói arca:~- Jól
25 3, 22| meg Anikó s arca lángba borult.~- Nem, nem! Ugye, lovag,
26 3, 22| mire odaért, arca lángba borult, mégsem írta belé!~- Jőnek!
27 3, 22| Piroska! Piroska!~Zokogva borult le Piroska sírjára. Átölelte
28 4, 24| daliás vitézek?~Könnybe borult az öregember szeme. De jó,
|