Part, Paragraph
1 1, 2 | pálcaként kapta föl a nagy nehéz rudat, egyenest tartotta
2 1, 3 | megkötözik, viszik sírig tartó nehéz rabságra vagy tán csúf halálra!
3 1, 4 | bánatban. Felséges királyom, nehéz kimondanom, de már csak
4 2, 6 | termett az ízes vacsora, nagy nehéz kancsóban a pincének a
5 2, 6 | megmutatta. Pedig bizony nehéz volt a dolga, mert a bor
6 2, 6 | elbúcsúzott a vendég - haj, de nehéz szívvel búcsúzott el! Bizony
7 2, 7 | társai tapogatóztak, kitört nehéz indulatja:~- Ej, hagyjatok
8 2, 7 | valamennyi vitéz arcát nehéz sisak fedi. Zárt sisakos
9 2, 9 | az olyan könnyen menne! Nehéz vashevederek a kapun, lakat
10 2, 9 | maradt egészen, csak nagy, nehéz bánatja volt vele, - no
11 2, 10| Bánat lakik ott is, titkos nehéz bánat. Szeress te is engem!~
12 2, 10| odafent van valaki. Hallja nehéz léptek dobogását s várja
13 2, 10| találna. Ajtót, akármilyen nehéz vasajtót, lenne rajta zár
14 2, 10| zuhannak le kőfalak, nagy, nehéz vasajtók, de ezen a rettenetes
15 2, 12| vad fájdalom.~S lakatot, nehéz lakatot tesz az asszony
16 2, 13| Nézd, hogy lehervadtam nehéz bánatomban!~- Lehervadott,
17 2, 13| acéling, kapuján, házán nagy nehéz lakatok: se ki, se be!~No,
18 2, 13| ki, sorba üti félre Toldi nehéz kardját. Merthogy Lőrinc
19 2, 14| megzavarta gonosz munkájukban nehéz lábdobogás: uccu, elszaladtak,
20 3, 17| lesz ám köszönet! Mindjárt nehéz vasra verette a rablókat,
21 3, 19| de beteg az én lelkem, nehéz beteg. Gyógyulás kell annak.
22 3, 20| az örvendetes hírrel.~- Nehéz sor volt az, felség - jelentette
23 3, 21| ez az ifjú. Gyenge még. Nehéz a páncél törékeny testének.
24 3, 22| levelemet halálos ágyamról. Nehéz teher nyomja a szívemet,
25 4, 23| Lesz-e, ki forgassa majd a nehéz kardot? Ki megsuhogtassa
26 4, 23| körbe-karikába, fel-feldobta a nagy nehéz öklelőfát s kifogta, mint
27 4, 24| is, hogy gazdája szívét nehéz bánat nyomja.~- Lám, lám,
|