1-500 | 501-576
Part, Paragraph
1 0, 1 | az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar leányok!
2 0, 1 | a magyarnak, királyának is nagy volt a neve. Amikor
3 0, 1 | az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar leányok!~ ~
4 1, 2 | vitéz volt Toldi Lőrinc is a maga idejében. Az ő érdeméért
5 1, 2 | fogyasztotta. A dicső nevet is, a tenger vagyont is.~Hát
6 1, 2 | nevet is, a tenger vagyont is.~Hát paraszti sorban maradt
7 1, 2 | maradt otthon Miklós. Most is, amíg édesanyja a György
8 1, 2 | ott fekszenek az ökrök is álmosan, kérődzve. Még arra
9 1, 2 | álmosan, kérődzve. Még arra is lusta a cselédnép, hogy
10 1, 2 | szolgája. Istenem! Ha ő is olyan dalia lehetne, mint
11 1, 2 | mint volt az édesapja! Ha ő is Rigó lován beállhatna a
12 1, 2 | gányt, kopját, meglásd, én is szaporítom egy-két virágszállal
13 1, 2 | szót sem szólva, meg sem is mozdulva, karja meg nem
14 1, 2 | legénnyé serdül! Biztatta is Laczfi a vitézeit: - No
15 1, 2 | egymást lökdösték s végezetül is abban egyeztek meg, hogy
16 1, 2 | ide, paraszt oda, abban is mind megegyeztek, hogy ilyen
17 1, 2 | bátyjára gondolt. Most már meg is gyűlölte.~Vigyázz, Miklós,
18 1, 3 | hetyke vitézek? Arra nem is gondolt, hátha bátyja jött
19 1, 3 | felel. Közbe-közbe maga is lök egy-egy kérdést az édesanyjához,
20 1, 3 | édesanyjához, no lám, még azt is megkérdi:~- Hol a másik?~-
21 1, 3 | öcsédet, ki egy ujjával is földbe döndít téged. Hát
22 1, 3 | döndít téged. Hát ha még rád is sújt az ő vasöklével!~Már
23 1, 3 | az ő vasöklével!~Már fel is emelkedett csapásra ez a
24 1, 3 | igen, védi.~„Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst
25 1, 3 | ezek nyomra vezették. Itt is, ott is talált madártojást,
26 1, 3 | nyomra vezették. Itt is, ott is talált madártojást, ezeket
27 1, 3 | a madártojás! Ha jól nem is lakik, legalább nem hal
28 1, 3 | a kulacsot.~Mindjárt ki is tekerte a kulacs nyakát.~
29 1, 3 | gyönyörűséggel, de már inni ivott ő is a kulacsból. Ráköszöntötte
30 1, 3 | felragyog még az én csillagom is.~- Nem szeretem szókat szólasz
31 1, 3 | édesanyámnak, szinte meg is szakad, hogy búcsútlanul
32 1, 3 | ne pillantson, mígnem őt is, Miklóst is, egymás szeme
33 1, 3 | pillantson, mígnem őt is, Miklóst is, egymás szeme elől a nádas
34 1, 3 | ezek fenevadak, s ezek is védik egymást, védik a vérükből
35 1, 3 | fekete föld. Bizonyosan ma is tivornyáztak!~- Hát csináljunk
36 1, 3 | Mozgolódtak a legények is, dörzsölték az álmot szemükből.
37 1, 3 | lárma, szitkozódás! György is kiugrott a puha nyoszolyából,
38 1, 4 | fényében a király palotája is. Ha följuthatna a palotába,
39 1, 4 | De ahogy felragyogott, el is borult arca. Végignézett
40 1, 4 | Duna szigetében.~Értette is, nem is Miklós a beszédet.
41 1, 4 | szigetében.~Értette is, nem is Miklós a beszédet. De nem
42 1, 4 | Özvegyasszony fia vagyok én is, özvegyasszony fiaiért bosszút
43 1, 4 | bosszút állok, ha addig élnék is.~Lecsillapodott e szókra
44 1, 4 | bizonyos halálra! Most már nem is akad egyetlen vitéz sem,
45 1, 4 | s már a király színe elé is kéredzkedett. (Sietős volt
46 1, 4 | háromnapos esős idő. De hogy is ne lett volna szomorú, mikor
47 1, 4 | igaz, hát volt neked öcséd is. Emlékezem, egyszer már
48 1, 4 | mondtam, így mondtam, most is csak ezt mondom. Hiábavaló
49 1, 4 | anyját gyakor ízben meg is megríkató: ilyen vala az
50 1, 4 | gyilkossá lett. Talán már el is emésztette magát...~Nagyot
51 1, 4 | felragyogott György álnok arca! Nem is két-, de hétrét görnyedt,
52 1, 4 | De hogy megértette, el is szédült bele. Isten csodája,
53 1, 4 | combját! Hiszen a kutyák ki is tettek magukért, marták,
54 1, 4 | az utcán ember, a soknál is sokabb, biztatták is egymást
55 1, 4 | soknál is sokabb, biztatták is egymást nagy erős férfiak:
56 1, 4 | bolond, félre! - százan is kiáltották a kapuk megül,
57 1, 4 | kötelekkel, már indította is a vágóhíd felé. Na, elékerültek
58 1, 4 | elékerültek a legények is, hoztak köteleket, a bika
59 1, 4 | mit cselekedném! Mért is hogy nem szóltam annak az
60 1, 4 | adott volna nekem fegyvert is, lovat is, ruhát is. Hej,
61 1, 4 | nekem fegyvert is, lovat is, ruhát is. Hej, de bolond
62 1, 4 | fegyvert is, lovat is, ruhát is. Hej, de bolond voltam!
63 1, 4 | helyen: Duna szigetjében. Nem is jár, de áll, lába ránehezül
64 1, 4 | ím, ott van az édesanyja is, aki csak sír, csak sír
65 1, 4 | álom, hogy amint jött, el is szálljon. Hirtelen felriadott
66 1, 4 | látta már a lovat, a lovast is rajta, s abban a szempillantásban
67 1, 4 | abban a szempillantásban fel is szökött fektéből, mintha
68 1, 4 | ölelte, csókolta, majd meg is fojtotta szertelen kedvében.
69 1, 4 | Szegény, jó öreg! A lélegzete is elállott a nagy ijedtségtől.
70 1, 4 | szóval: hej, Istenem, hol is kezdjék? Hol folytassák?
71 1, 4 | a lábát, készülődtem én is. Mondta a nagyasszony: Eredj,
72 1, 4 | visel reám, gondot visel rá is. Akármerre járjon, érte
73 1, 4 | Isten áldása, útra kelek én is, s fölkeresem a világ végén
74 1, 4 | fölkeresem a világ végén is szívemről szakadott, bujdosó
75 1, 4 | volt már a kulacs, az öreg is ráhagyta:~- Isten neki,
76 1, 4 | gazdája, öreg volt a ló is), oszt befordultak a csárdába:~-
77 1, 4 | most. Integetett, szólt is félve, tapogatva: Sok lesz,
78 1, 4 | kelő nap bepislantott, az is megcsudálta deli szép termetét,
79 1, 4 | javában hortyogott. Miklós is lelankadt. Elég volt a táncból,
80 1, 5 | meg nyereg a Rigónak. Bele is izzadott, úgy igyekezett
81 1, 5 | selyemnyeregbe már fel is pattant Miklós. Na, volt
82 1, 5 | ott ültek az udvari népek is, urak és asszonyok, daliák,
83 1, 5 | szorult a kezük, már-már meg is mozdult ez is, az is: Isten
84 1, 5 | már-már meg is mozdult ez is, az is: Isten neki, mondták,
85 1, 5 | meg is mozdult ez is, az is: Isten neki, mondták, inkább
86 1, 5 | Senki sem ismeri, senki nem is sejti. Mindjárt mellette
87 1, 5 | ide a kezedet!~Hiszen nem is húzódozott a cseh óriás,
88 1, 5 | táncoltatta, majdhogy a lelkét is ki nem rázta. Hej, de megfutamodott
89 1, 5 | drága sok marháját, s magam is szolgállak halálom napjáig!~
90 1, 5 | nincs szükségem, énnekem nem is kell, mégis elfogadom, s
91 1, 5 | kérdezte, faggatta ezt is, meg amazt is.~Senki sem
92 1, 5 | faggatta ezt is, meg amazt is.~Senki sem ismerte a vitéz
93 1, 5 | Derék vitéz, derék. Meg is jutalmazom. Gyilkos öcséd
94 1, 5 | Toldi Miklósért, ím, hozzák is már nagy diadallal. Már
95 1, 5 | nagy diadallal. Már ott is áll a vitéz a király előtt,
96 1, 5 | Könnyű a kegyelem, mert nem is vétkeztél. De merthogy a
97 1, 5 | névnek dicsőséget szerzél, én is megszerezem apai jussodat:
98 1, 5 | segéljen! Ami az én jussom, az is övé legyen, nekem nincs
99 2, 6 | főként a szegényjét. Ide is beállít, oda is beállít,
100 2, 6 | szegényjét. Ide is beállít, oda is beállít, s mint afféle szegény
101 2, 6 | két szárnya még a sarkából is: akinek szeme volt a látásra,
102 2, 6 | volna: hát ugyan még erre is engedelmet kell kérni? Mosolyogva
103 2, 6 | szavát, dolgát.~Hát ahhoz is szabta, s a szíves hívásra
104 2, 6 | szállása!~Akkor már ott is termett egy cseléd, vezette
105 2, 6 | ha igazi képében mutatja is magát. Egy szempillantás
106 2, 6 | közbe-közbe a maga asztala mellett is), de így még magát nemigen
107 2, 6 | uramat. Hanem most már neki is csak kellett valami nevet
108 2, 6 | Akármilyen szegény ember, neki is van neve!~- Most már tudod,
109 2, 6 | hát, öcsém, a te nevedet is.~- Az én nevem - irult-pirult
110 2, 6 | nyugtassa meg haló porában is) azt tartotta, azt vitatta
111 2, 6 | szándékát, aki nyomban poharat is emelt.~- Éltessen az Isten,
112 2, 6 | ellent az apádnak. Ha nem is volnál tán királyi sarjadék,
113 2, 6 | sokra viheted, még király is lehetsz!~No, de már erre
114 2, 6 | szó mint száz, őkigyelme is gyarló ember...~- Kiről
115 2, 6 | leány, szép, szép, minek is tagadnám: én szépnek látom
116 2, 6 | szereztem. Aztán még egyebet is mondanék. Ajánlja fel a
117 2, 6 | Nem bánom én, ha szegény is, ha ágrólszakadt is, aki
118 2, 6 | szegény is, ha ágrólszakadt is, aki győz a harcban.~Megnyomta
119 2, 6 | nosza, fiú, próbálj te is szerencsét, hátha... hátha...~
120 2, 6 | édesanyja mellett, hogy nem is gondol a páros életre. Kire
121 2, 6 | nehány sort, aztán pecsétet is ütött rája, s szépen bedugta
122 2, 6 | fölkelt régen a ház népe is, s elbúcsúzott a vendég -
123 2, 6 | akiket illet (s még azoknak is, akiket nem illet), igen,
124 2, 6 | jön el! Óh, ha talán nem is gondol rája... Minek is
125 2, 6 | is gondol rája... Minek is gondolna? Annyi szép leány
126 2, 7 | hadijáték, más az, hogy gazdag is, szép is a leány, sok mente
127 2, 7 | az, hogy gazdag is, szép is a leány, sok mente alatt
128 2, 7 | finomodott, a lovagok közt is első, aki nem tűr durva,
129 2, 7 | jobban Miklóst a király. Nem is hagyta békén, folyvást célozgatott,
130 2, 7 | hogy gondolatban már össze is párosította Rozgonyi Piroskával,
131 2, 7 | volna:~- Eljössz, ugye, te is? Már hogyne jönnél el! Hej,
132 2, 7 | Miklós csak ümgetett, mondott is valamit, hogy így, meg úgy,
133 2, 7 | annak a leánynak rajta kívül is kezefogója! De mennyi lesz!
134 2, 7 | legyen róla!~Hiszen nem is szóltak többet erről a bajtársak (
135 2, 7 | kikötni Miklóssal?), a király is későbbet nemigen pazarolta
136 2, 7 | indulatja.~- Még ha kívánnám is a házaséletet, akkor sem
137 2, 7 | eszelte ki, még a király is, rosszul eszelte ki, forrott
138 2, 7 | indulatja, s még a király is megrezzent tőle, mikor egyszer
139 2, 7 | Nem szólt, de az ő arcára is kirajzolódott a gondolatja:
140 2, 7 | nekikészült Rozgonyi uram is! S mi tenger vendég gyűlt
141 2, 7 | világpompájában, s még a nap is megáll, úgy elcsudálkozik
142 2, 7 | vív-e, Toldi? Talán el sem is jött? Hej, ha ő itt lenne!
143 2, 7 | erejű, a páratlan vitézt. Ez is tud, az is tud róla csudás
144 2, 7 | páratlan vitézt. Ez is tud, az is tud róla csudás történetet.
145 2, 7 | csudás történetet. Százszor is hallották, s mégis meg nem
146 2, 7 | dúlt-fúlt magában, hogy minek is jött ő ide? Azért, hogy
147 2, 7 | vívok képedben. Senki nem is sejti, hiszen a termetünk
148 2, 7 | ér itt. Ihol, a bajmester is már turkál a homokban: vajon
149 2, 7 | ide, lóg oda, mintha nem is bírná, Isten csudája, hogy
150 2, 7 | csak zengjen, mert immár le is fordult lováról Butkai (
151 2, 7 | emelőfával. Pedig Toldi nem is cselekedett valami nagy
152 2, 7 | volna! - biztatták arról is, sokan meg a fejüket csóválták:
153 2, 7 | csúfolkodókat.~Lám, most is része van abban a szánakozásnak,
154 2, 7 | számba veszi jó Toldi Miklós is. Összevissza roppan az öklelőrúdjuk,
155 2, 7 | ugyancsak megküzdnek, bele is fáradnak, s hiába, hiába,
156 2, 7 | lám, Toldi Miklós a jobbot is hívja: jere, lódíts egyet,
157 2, 7 | jere, lódíts egyet, te is jobbik kezem!~- Puff! -
158 2, 7 | a föld alatta.~Észre nem is veszik, oly hirtelen történt
159 2, 7 | cimborált apja, nagyapja is, minden nemzetsége, repül
160 2, 7 | övé, bírja, ha belehalok is!~Lopva visszakerült Lőrinc
161 2, 7 | komoran hallgatott. Meg sem is hallotta Lőrinc esküvését.
162 2, 7 | lelkeszakadtan? Majd azt is elmondom, most csak azt
163 2, 7 | s a leány. A többieknek is jut egy s más ékesség: szebbnél
164 2, 7 | balkezű Lőrincnek.~Már ott is áll Lőrinc, várja a koszorút
165 2, 7 | zúgnak a daliák, s tízen is készülnek újabb viadalra.
166 2, 7 | lassankint felejti, de meg is gyalázta! Mindegy immár
167 2, 7 | Úgy eltréfál vele, meg is nevetteti.~- Ha már így
168 2, 7 | király -, derék legény ő is... Apám apródja volt...~
169 2, 7 | próbál a bús menyasszony is, csak Toldi ül mogorván,
170 2, 8 | színeváltozása ahogy jött, el is illant: nehogy észrevegyék
171 2, 8 | hadijáték, utána nagy lakomát is laktak, Lajos király virágos
172 2, 8 | királynét, hogy azt Lökös nem is merte a száján kiejteni):
173 2, 8 | el ám Magyarország adóját is. Értetted? Tizenegy király,
174 2, 8 | színem elé, jöjjön velök ő is. Értetted?~Hiszen kár volt
175 2, 8 | Hiszen kár volt kétszer is kérdezni, hogy megértette-e
176 2, 8 | dölyfös beszédet, a feléből is eleget értett, sarkon fordult
177 2, 8 | s íme, akárhogy kinőtt is szárnya alól, mégiscsak
178 2, 8 | konyhát, elékerült a vén Bence is (Hej, de levénült az öreg!),
179 2, 8 | eszem én. Azt ette apám is, Isten nyugtassa meg. Azt
180 2, 8 | nyugtassa meg. Azt eszi ez is, ni (s rámutatott a fiára,
181 2, 8 | mellette), s Bence a neve is (apám is Bence volt, még
182 2, 8 | s Bence a neve is (apám is Bence volt, még a nagyapám
183 2, 8 | Bence volt, még a nagyapám is), no, de nem kerítek nagy
184 2, 8 | kigyelmedből, biztattam is eleget, hogy álljon katonának,
185 2, 8 | No, bizony ha mondtam, ez is kedvet kapott a gyöngyéletre,
186 2, 8 | mint réges-régen, s még nem is kérdezte szóval, szemében
187 2, 8 | látja.~Mondja már szóval is:~- Láttam, mindjárt láttam,
188 2, 8 | mosolygásodnak!~Ím, már ki is csordult a könny Miklós
189 2, 8 | Jaj, mit cselekedtem! Őt is, magamat is élve eltemettem!~-
190 2, 8 | cselekedtem! Őt is, magamat is élve eltemettem!~- Nagy
191 2, 8 | nyilallott Miklósnak, szégyellte is magát erősen, hogy így el
192 2, 8 | ekkor már kint volt Toldiné is. Hiszen volt nemulass. Így
193 2, 8 | dolgon szíve szerint Toldi is, de mikor kinevette magát,
194 2, 8 | eleget mondott, talán többet is, mint amennyit kellett volna. -
195 2, 8 | jótevő álom Miklós szemére is, s álmodott szépet, gyönyörűt:
196 2, 8 | Nemcsak gondolta, mondta is a gondolatját, de a király
197 2, 8 | vénei Budára, Küküllei János is elkészült az írással, s
198 2, 8 | tanácsot üle velök. Először is elmondatá a követtel, hogy
199 2, 8 | borult, olyiknak a szeme is könnybe lábadt a dühtől,
200 2, 8 | tanúságot a huszonnégy vénnel is, hogy Magyarország sohasem
201 2, 8 | ellen.~Ezenközben Toldi is Budára ért, neszét vette,
202 2, 8 | abban, hogy magad erejével is kivágnád királyodat?~- Bízom -
203 2, 9 | hadak, indult Lajos király is Budáról nagy, fényes kísérettel.
204 2, 9 | csudalátni. Hiszen volt is csudálni való. Mert ilyen
205 2, 9 | ingyenélőre? Talán bizony nem is hadba, de lakodalomba megy
206 2, 9 | valék nálad. Szégyellem is nagyon, de hát sok gondom
207 2, 9 | lesz bántódása.~Háromszor is elolvasta a cseh király
208 2, 9 | dolog a cseh királynak, nem is mert válaszolni a maga eszétől,
209 2, 9 | ha éppen cselt vetne, mi is vethetünk cselt..., s lesz
210 2, 9 | majd erősebb fegyverünk is...~No, ebben szépen megnyugodott
211 2, 9 | bölcs tanács, s nyomban írta is válaszát a császár: édes
212 2, 9 | az ajtón, nehogy egy szó is kijusson a tanácskozásból.
213 2, 9 | vágott közbe Toldi -, ha én is ott leszek!~Mosolygott a
214 2, 9 | a császárnak, hát viszek is. Láttátok, ugye, hogy mi
215 2, 9 | kíséret, meg a „cselédség” is. Szépen pennára szedték
216 2, 9 | de Toldi még a keveset is sokallotta: minek annyi
217 2, 9 | Endrének, hogy a hadak élén ő is induljon két nappal később,
218 2, 9 | induljon két nappal később, ő is törjön be Morvába, s nézze,
219 2, 9 | volt, amilyen volt, Toldi is, a többi vitéz is, mindegy,
220 2, 9 | Toldi is, a többi vitéz is, mindegy, csak a kaland
221 2, 9 | őrség fogadta, hogy felével is megelégedhetett volna Lajos
222 2, 9 | arcot.~Há’szen mutattak is, jelekkel diskuráltak is,
223 2, 9 | is, jelekkel diskuráltak is, s egy órát sem mentek együtt,
224 2, 9 | vitézek. Másnap, harmadnap is kiürítettek lopva egy-egy
225 2, 9 | ám az élet! Világ végére is elkísérték volna Lajos királyt.~
226 2, 9 | no de, mindegy: majd oda is elmegy Lajos király.~No,
227 2, 9 | tisztességgel fogadták, meg is emberelte Lajos király a
228 2, 9 | étel, ital kevés volt. Tál is, tányér is, étel is, ital
229 2, 9 | kevés volt. Tál is, tányér is, étel is, ital is volt itt
230 2, 9 | Tál is, tányér is, étel is, ital is volt itt elegendő,
231 2, 9 | tányér is, étel is, ital is volt itt elegendő, több
232 2, 9 | kedve kerekedett a királynak is, pedig tudta, hogy bezárták
233 2, 9 | király megjöveteléről, örvend is annak erősen, merthogy úgy
234 2, 9 | annak erősen, merthogy úgy is illik: szolga az uránál
235 2, 9 | tegye, s adóját elhozza. El is várja holnap fent a várban,
236 2, 9 | várban, kegyesen fogadja őt is, adóját is, máskülönben
237 2, 9 | kegyesen fogadja őt is, adóját is, máskülönben Prága kapuja
238 2, 9 | dölyfös üzenethez, még meg is kínálta a követet: igyál,
239 2, 9 | követet: igyál, ecsém, te is, tudom, megszomjaztál, míg
240 2, 9 | serleget a markába!~Nyomott is egyet Toldi, de akkorát,
241 2, 9 | más az, hogy vigyáztak is magukra. Ittak, ittak, de
242 2, 9 | magyarok, nosza, először is a város kapujához, az alvó
243 2, 9 | földindulás, szaladj te is, pajtás! Hiszen szaladtak
244 2, 9 | pajtás! Hiszen szaladtak is összevissza az álmos szemű
245 2, 9 | összevissza lárma. Pedig vért nem is ontottak a magyar vitézek,
246 2, 9 | fel Prágát? Gondolt erre is Lajos király, nosza, a kapuhoz,
247 2, 9 | kapuzár, bomlott a fő fal is: szörnyű döndüléssel kifordult
248 2, 9 | pedig Toldi már a sarkát is nyomkodta felséges urának.
249 2, 9 | nyomkodta felséges urának. Végre is a császár szólalt meg. Intett
250 2, 9 | hajts térdet-fejet, aztán te is helyet foglalhatsz oldalamon.~
251 2, 9 | tovább. Hiszen várhatott is ezzel még a király, ha szól,
252 2, 9 | leölték... talán már ide is elértek...~Akkor már betámolygott
253 2, 9 | betámolygott a második követ is: Oda Prága! Magyar elfoglalta!~
254 2, 9 | kékült, zöldült, sárgult, el is feketedett, s mint a nyárfa
255 2, 9 | Nyomban paroláztak, írást is csináltak, de Toldinak nem
256 2, 9 | elébb vér sem folyt? Nem is állotta szó nélkül, buzogányát
257 2, 9 | fordult, s mondá azoknak is, mosolyogva mondá:~- Már
258 2, 9 | ez ilyen ember! Mi magunk is alig bírunk vele. Bizony,
259 2, 9 | Bizony, amit mond, meg is teszi Toldi!~No, de vérrel
260 2, 9 | ment hét országra, még azon is túl. Három nap s három éjjel
261 2, 9 | fogatni a királlyal. Rég is nem volt ilyen adakozó kedvében.
262 2, 9 | Miklós, örülsz-e? Örült is, nem is. Most, hogy vége
263 2, 9 | örülsz-e? Örült is, nem is. Most, hogy vége volt a
264 2, 9 | Hiszen azt ő kapna százat is, nem egyet, de mit ér, ha
265 2, 9 | El-elmaradozott a seregtől, végre el is maradt egészen, csak nagy,
266 2, 9 | mint amekkora volt, akkor is felkacagott volna, megpillantván
267 2, 9 | hogy meglátta, mert a feje is alig látszott ki, úgy telerakta
268 2, 9 | Hiszen egy zacskó arany is valami, de Bencének szörnyen
269 2, 9 | kellett raknia. No, nem is csuda. Mi tenger drágaságot
270 2, 9 | vánkos, de még derekalj is. Aztán lóvakaró, cingomb.
271 2, 9 | megtévelyedését. A király is ember, ő sincs hiba nélkül,
272 2, 9 | szíve, megérezte a Pejkó is, repülve repült, hogy utolérje,
273 2, 9 | repült, hogy utolérje, el is hagyja társait. Tarka virágos
274 2, 9 | várja... Hej, mert őneki is azt súgja valami: hátha
275 2, 10| Lőrincnél kedvére valóbb vitéz is nyerhette volna meg Piroska
276 2, 10| meg Piroska kezét, ő maga is gondolt Toldira, de hát
277 2, 10| fogadja a budai palotában is, amilyen kegyes, nyájas
278 2, 10| szemembe! Bánat lakik ott is, titkos nehéz bánat. Szeress
279 2, 10| nehéz bánat. Szeress te is engem!~Őrizte egész nap
280 2, 10| holott sirathatta volna magát is. Hátha ő kiöntené szíve
281 2, 10| annál. Talán még nagyobb is. Akit ő szeret, az sem tud
282 2, 10| az ő szerelméről, sőt meg is alázta. Nem, nem gyónta
283 2, 10| menyegzőt, sürgeti a jegyese is (Égett a föld Lőrinc talpa
284 2, 10| Lőrincé lesz csak azért is, ha belepusztul is, de százegyszer,
285 2, 10| azért is, ha belepusztul is, de százegyszer, ezeregyszer
286 2, 10| reménység szűrődött a szívébe is. Gyenge, de reménység! De
287 2, 10| Eszedbe juttatom, el sem is felejted - itt döglesz meg,
288 2, 10| Vadállatnál vadabb. Jaj, hát ilyen is van! - S szíve majd megszakadt,
289 2, 10| mázsás valamennyi, annál is nehezebb, széles vállát
290 2, 10| kettétört a kardja! Nem is ketté, diribbe-darabba.
291 2, 10| apám halálát. Még többet is teszek. Ma éjjel megölöm
292 2, 10| ropogáson-recsegésen, zuhanáson, dördülésen is áttör Miklós bömbölése:
293 2, 10| hallatszik, meghallják ezt is!~- Még van itt valaki! -
294 2, 10| hogyne adott volna, kardot is, lovat is Toldinak. Tenyerükön
295 2, 10| volna, kardot is, lovat is Toldinak. Tenyerükön hordozták,
296 2, 10| bizony hordozhatták, meg is érdemelte: egy hét, kettő
297 2, 10| róla, de még két-kéz kardja is ott lógott: nem akadt emberfia,
298 2, 10| Toldi feltett magában, végre is hajtotta. Húzta a szíve
299 2, 11| Hazajöttek, lelkem.~- Toldi is hazajött?~- Toldi!? Őt nem
300 2, 11| tenger kincset raboltam én is, de bezzeg, hogy a gazdám
301 2, 11| hallj csudát! még a föld is szikrát vetett, akkorát
302 2, 11| megsarkantyúzta a Pejkót, én is az én lovamat, utána az
303 2, 11| No, a gazdám a nyomában is volt szakadatlan, egyszerre
304 2, 11| föld nyelte volna el. Én is utánuk akartam ugratni,
305 2, 11| volt a lova, magas ő maga is. A leány meg - azt sem tudom
306 2, 11| Lőrincnek, ha a szívem meg is szakad belé!~Attól kezdve
307 2, 11| egyszer-egyszer hárman is beszélnek s no lám, mi csuda
308 2, 11| jókedv, talán mindjárt táncra is kerekednek, ha vége szakadt
309 2, 11| uccu neki, az ajakán ki is szaladott:~- Ej, ej, kedves
310 2, 11| elevenre talált a célzás, meg is sebezte kegyetlen. Elvesztette
311 2, 11| Elvesztette fejét s mondani is szörnyű, látni hogyne volna! -
312 2, 12| éjszakában, talán világgá is bujdosott, de mégsem merte
313 2, 12| visszajön a világ végéről is, megtorolni az ő durvaságát.~
314 2, 12| szülői házban. Kérdezni is alig merik: hová, merre.
315 2, 12| vala a világ végire, oda is elkíséri az ő képe, az ő
316 2, 12| nem volna szomorú, nem is hervadozna ez az arc, az
317 2, 12| vadjait. De megunja ezt is, a magányos erdő-mezőjárást
318 2, 12| róla hallottál... Lám, most is foly a vad tivornyázás,
319 2, 12| hangos Toldi vára. Most is, hogy befordult a nagyasszony
320 2, 12| haddelhadd! Hiszen az nem is maradt el. Kikapta az apai
321 2, 13| Hervadott, fonnyadott ő anélkül is. Beteg volt a szíve, gyötrődött
322 2, 13| Egyedül. A vasöltözetjében. Én is ottan leszek. Életre-halálra
323 2, 13| énhelyettem Piroskáért. Meg is vívott az én képemben. Enyém
324 2, 13| Letépetem Toldi Miklósról is. Eredj, többé ne lássalak!~
325 2, 13| kaphatná Lőrincet!~Most is, míg a kopók az erdőben
326 2, 13| díszétől megfosztották (Bánta is ő, csakhogy Toldit vasra
327 2, 13| egyet, bal kézbe kapta ő is a kardját, szörnyű suhintással
328 2, 14| Piroskával együtt apját is siratta. Erővel szakítják
329 2, 14| kinyitották, de annál többre nem is haladtak: attól a nagy sziklától
330 2, 14| vették volna! Hiszen nem is volt tanácsos a maradás:
331 2, 14| Toldi! Legyek átkozott én is!~Ah, megátkozta! Őt is,
332 2, 14| én is!~Ah, megátkozta! Őt is, magát is! Aztán visszahanyatlott
333 2, 14| megátkozta! Őt is, magát is! Aztán visszahanyatlott
334 2, 14| gyilkos, de még sírrabló is: két nagy bűnért keresik
335 2, 14| De Piroska nem örül, nem is mosolyog, sőt, inkább kesereg
336 2, 14| nemcsak gyilkolt, rabolt is.~- Rabolt is! - kiáltott
337 2, 14| gyilkolt, rabolt is.~- Rabolt is! - kiáltott a király szörnyű
338 2, 14| Átok reá! Átkozott az is, aki befogadja. Aki kenyeret
339 3, 15| megy elébb Visegrádra. Ő is anya, meg fogja érteni anyai
340 3, 15| jegyajándéka, nagy kincset érő ez is. S itt egy színehagyott
341 3, 15| színe elé bocsáták, elé is mondá, amint következik:~-
342 3, 15| lovagok rendjét. Gyilkolt is, rabolt is. De csak megkerítsék,
343 3, 15| rendjét. Gyilkolt is, rabolt is. De csak megkerítsék, szörnyű
344 3, 15| Lám, lakol az ártatlan is. Az én ártatlan fiam is.
345 3, 15| is. Az én ártatlan fiam is. A tied tán drágább?~Megfagyott
346 3, 15| hangos szóval:~- Ha nincs is kegyelem a királynénál,
347 3, 15| Megyek utána, ha térdig kopik is a lábam. Nem hagyom az én
348 3, 15| gyaloglást. Velem jő Bence is. A fiatal Bence! Ugye, Bence,
349 3, 15| eljössz?~- Világ végére is!~- No lám, nagyanyámasszony!
350 3, 15| lovat kettőt, vitézi ruhát is kettőt, fegyvert elegendőt (
351 3, 16| mondogatja: fátyolt veszen ő is. Oktalan vágyódással minek
352 3, 16| reménység, ha olyan vékony is!~Így altatja, csitítgatja
353 3, 16| akit ő szeretett. Akit most is szeret...~Hervadó virág
354 3, 16| szeretett s aki szerette őt is igaz szívvel! Jaj, de nagy
355 3, 16| Mikola kettővel. Csudálták is az erejét a barátok, nagyokat
356 3, 16| hagyta el, hogy a gazdáját is vitte magával!~Úgy volt
357 3, 16| Mikola. S hamar megtudták azt is, miért tűnt el. Jött vala
358 3, 17| nemcsak őt siratja, de Anikót is, kedves unokáját. Pedig
359 3, 17| elbágyasztotta Anikót. Fáradt is volt, álmos is volt, mondta
360 3, 17| Anikót. Fáradt is volt, álmos is volt, mondta Bencének:~-
361 3, 17| errefelé. Hiszen nálunk felé is süt a nap, de itt úgy süt,
362 3, 17| virágos fűben, aztán ők is falatoztak.~- Jaj, de álmos
363 3, 17| De abban a pillanatban le is ragadott szép szemepillája,
364 3, 17| beváltatom a magam részét, te is váltasd be a magadét.~-
365 3, 17| ha ott volt, Bence meg is találta, az övet lekanyarította
366 3, 17| nemkülönben bánt el a másikkal is, s úgy terelte maga előtt
367 3, 17| örvendezett Bence, de ő egyébnek is örvendett. Együgyű eszével
368 3, 17| gazdag ember, mint ő. Mondta is szóval, amit gondolt:~-
369 3, 17| lelkiesméreted, hogy továbbat is átok alatt maradjon, hitvány
370 3, 17| esetet s hozzátette azt is, hogy ők egyenesen Lajos
371 3, 17| visszajövet Lajos király Velencébe is ellátogat, csakhogy abban
372 3, 17| Bence! Most már mehettek ők is bátorságban. Nem kellett
373 3, 17| akkor Akvile városában, meg is érkezék oda szerencsésen
374 3, 17| a dózse levelét s szóval is alázatos üzenetjét. És olvasá
375 3, 17| elébe a rablókat. Hozták is ezeket menten, s vitték
376 3, 17| ezeket menten, s vitték is mindjárt: nem sokáig reszketett
377 3, 17| mindent bevallották, azt is bevallották, hogy hamis
378 3, 17| elvivék a rablókat, Anikó is nagy félve a király színe
379 3, 17| seregébe. Fogadjon be engemet is. Toldi vére vagyok én is,
380 3, 17| is. Toldi vére vagyok én is, meghalni kész királyomért,
381 3, 17| rablásban ártatlan. De egyéb is van a rováson. Orozva ölt.
382 3, 17| ölt. S ennél nagyobb vétke is van: megsértette a lovagi
383 3, 17| Ő mindezt nem tudta, nem is értette hát a király mondását,
384 3, 17| sereggel, tenger fenekéről is itt teremne Toldi Miklós
385 3, 17| gondolt, mit nem, ő maga is az üvöltöző, magát sanyargató
386 3, 18| Azt mondták neki: minekünk is van ám törvényünk. Ha testvérünk
387 3, 18| egykor a cseh óriást! El is mosolyodott a kobzos ifjú:~-
388 3, 18| Egyszer, valamikor régen, én is beszéltem ezen a nyelven...
389 3, 18| Toldi!~- Magyar vagy hát te is! Ugye hogy magyar vagy?
390 3, 18| bátran, őszintén. Aztán én is vallok.~Sóhajtott az ifjú,
391 3, 18| mind kiirtatá. Az én apámat is. Én kisgyermek voltam, amikor
392 3, 18| valahogy. Megmentett engem is. Mennyit bujdokoltunk, amíg
393 3, 18| pengetem sírván, s itt is, ott is kerül egy darabka
394 3, 18| pengetem sírván, s itt is, ott is kerül egy darabka kenyér.
395 3, 18| aztán megölelte és gyónt ő is, amint következik:~- Elmondád „
396 3, 18| Elmondád „bűnödet”, elmondom én is az enyémet. A nevedet elhallgattad:
397 3, 18| elhallgattad: jól van, nem is tudakolom. Te se tudakold
398 3, 18| enyémet. Sorra kerül majd ez is. Halljad a bűnömet. Lovag
399 3, 18| leány engem szeretett! Én is megszerettem. De hajh, késő
400 3, 18| volt lovagi becsületemmel is, csak hogy ne azé a másé,
401 3, 18| megátkozott. Megátkozta magát is.~- Álom volt az, testvér,
402 3, 18| feltámadt. Való, hogy él ma is. Kolostorban szenved. Én
403 3, 18| bujdokoltam sokáig. Aztán én is kolostorba léptem, beállottam
404 3, 18| ki nem átkozhatott.~- Nem is törődött ezzel az egyház,
405 3, 18| lovagok rendjéből. De én ezt is elviselném. Mindent elviselnék:
406 3, 18| sóhajtott Toldi. - Pedig nem is ismerted hazádat!~- Homályos
407 3, 18| magyar vitézről. Láttam is lerajzolva, amint malomkövet
408 3, 19| beljebb-beljebb Csehországba, itt is, ott is találtak kolostort,
409 3, 19| Csehországba, itt is, ott is találtak kolostort, be is
410 3, 19| is találtak kolostort, be is állítottak, de bizony Toldit
411 3, 19| mondták a cseh barátok: magunk is a napnál ebédelünk, a holdnál
412 3, 19| ahogy zökkent, nyekkent, meg is állott. Se elé, se hátra.
413 3, 19| az iszapból: hopp! kint is van már az úton!~- No -
414 3, 19| megismerte Toldi, de a császár is megismerte őt, hiábavaló
415 3, 19| a rejtőzködés. Mondotta is Toldi:~- Megkövetem felségedet,
416 3, 19| neked. Neked s társadnak is.~Azzal továbbdöcögött a
417 3, 19| van a te helyed. Én magam is csak ott érzem igazán jól
418 3, 19| csendjét: ihol, már iramlik is egy tízágú szarvas, éppen
419 3, 19| mindenütt a császár nyomában, ő is leteríthette volna a nemes
420 3, 19| hozott a szerencse ő elejbe is szarvast, egyenesen ő elejbe,
421 3, 19| csak a mával gondolt, azzal is keveset. Felindult a lelke,
422 3, 19| maradásod, tied a vitézi ruha is, tied a paripa is. S hogy
423 3, 19| vitézi ruha is, tied a paripa is. S hogy szükséget ne láss:
424 3, 19| tarsoly.~Hát bizony, ettől nem is huzakodott Toldi, megköszönte
425 3, 19| gyerünk! Veszünk neked is paripát, fegyvert, vitézi
426 3, 19| édes gazdám!~Hiszen fel is ült rá Toldi. A másik lóra
427 3, 20| nekivágni az ellenségnek. Most is nagy sietséggel készült
428 3, 20| reggeltől estig, mert az nem is volt ám tréfa, amire vállalkozott.
429 3, 20| király. Hiszen a vajda nem is tudott a király vakmerő
430 3, 20| vállalkozásáról, különben is elég gondot adott neki Barletta
431 3, 20| de hát - bevette. Küldött is nyomban a királyhoz követet
432 3, 20| esett ottan csuda dolog is, anélkül aligha dőlt volna
433 3, 20| a hetvenhetedik nagyapja is. És jelentették azt is a
434 3, 20| nagyapja is. És jelentették azt is a királynak, hogy az a felemás
435 3, 20| kegyelmét megérdemelhessem. Most is tudnék...~- Beszélj, ifjú,
436 3, 20| Jól ismerem Kanóza várát is. Erejét, gyengéjét. Parancsolja,
437 3, 20| volna. Tetszett az ifjú is, de azért még nem mert megbízni
438 3, 20| ostromot. Hajnalban már ömlik is az árok vize az Otrantóba,
439 3, 20| eléteremtsétek, föld fenekéről is!~De már akármi történt,
440 3, 20| magában, törik-szakad, végre is hajtja: nosza, előre!~A
441 3, 20| királya. Oh, jaj, tán meg is halt! Eszméletlen fekszik
442 3, 20| későn tért eszméletre, akkor is ágyban maradott s hosszú
443 3, 20| tovább Lajos király, indult is a seregével Melfi várának,
444 3, 20| kérdjétek...~Gondolt most is valamit a király, de gondolatját
445 3, 21| Melfi ostromára. Már lóra is ülhet. Úgy járja végig seregét,
446 3, 21| utána öt vitéz. Már a keze is érte a párkányt: egy pillanat
447 3, 21| futás, de hasznos!” Nem is várta be a kobzos az őröket,
448 3, 21| létra alján. Hiszen ő nem is akart egyebet: ide csődíteni
449 3, 21| magyar vitézek - Melfi vára is magyar kézre került!~Hiszen
450 3, 21| magyar kézre még több vár is, ki önként, ki kényszerítésből,
451 3, 21| se szó, se beszéd, maga is beleugratott, oda, hol legsebesebben
452 3, 21| csak pillanatig marad ő is a nyeregben, lefordult róla.
453 3, 21| gazdájának. Ezalatt meg a király is elvágtatott paripáján az
454 3, 21| király, szerencsésen át is gázolt a Szelén. (Nagyon
455 3, 21| merthogy közben öreg este is lett, hová-merre kanyarodott
456 3, 21| Szokott-e a király most is kevesed magával el-elkóborolni?
457 3, 21| a zsoldosok, hogy végre is nagy nehezen kötélnek állott:
458 3, 21| érhetett Toldihoz, a vajda is útnak indult válogatott
459 3, 21| el. Eltűnt vele a kobzos is.~Nem nyelte a föld el őket,
460 3, 21| szükség lehet rájuk ott is!~Eredj, Miklós, eredj! Hej,
461 3, 21| öreganyját Anikó, bár még nem is látta, hírét sem hallotta:
462 3, 21| rohanó áradat ragadja Anikót is. Itt a király! Lássa, hogy
463 3, 21| a király! Lássa, hogy ő is igazi vitéz. Gyenge karja
464 3, 21| tenni, utána kullogott Bence is, bizony nem jó kedvvel.
465 3, 21| kobzos. - Magyar vagyok én is. Nem lesz bántódásod.~-
466 3, 21| Ha magyar vagy, lovag is vagy - suttogta a leány. -
467 3, 21| bánata, nagy lett az öröme is a hű cselédnek.~- Hát él?
468 3, 21| Istenkísértés volt eddig is a dolga. Ugye, hazamegyünk?~
469 3, 21| a magyarok. Hogy a várat is bevegyék, nagyobb erő kellett
470 3, 21| nagyobb erő kellett arra. Írt is nyomban a király Laczfinak:
471 3, 21| barátnak vallotta magát, az is csak színlelt. Na, most
472 3, 21| népére az éhség. S még ennél is szörnyebb baj: a fekete
473 3, 21| akartad eldönteni a pert. Igaz is, minek folyjon annyi ártatlan
474 3, 21| a bajra hívó követ!~Ment is még aznap a követ Lajos
475 3, 21| Lajos királyhoz, s vissza is jött hamar Lajos király
476 3, 21| bajvívást, nosza, a kobzos is nyargalt Toldihoz, vitte
477 3, 21| Toldi. - No, ott leszek én is!~Jó hajnalban Pejkójára
478 3, 21| a két lovag már egymásra is rohant. De ím, alig voltak
479 3, 21| abban a pillanatban már ki is tört a kápolnából az elrejtett
480 3, 21| Rohan már a száz vitéz is a bajvívó helyre, ott is
481 3, 21| is a bajvívó helyre, ott is van már, kerekedik szörnyű
482 3, 21| jut ma senki lélek. Már ki is tűzték a fehér zászlót,
483 3, 21| zászlót, de a magyarok így is mind kardélre hányják az
484 3, 21| asztalfőre, leültek a hercegek is szép sorjában, legelül a
485 3, 21| királynak! Ím, még serleget is emel, bizonnyal, hogy elköszöntse
486 3, 22| Menyasszonya volt s nem is látta soha. Kicsi kis leány
487 3, 22| esztergomi érsek még meg is átkozta. Felséges királyom!
488 3, 22| gyilkosára. Átkot magamra is. Aztán elaléltam. Visszavonom
489 3, 22| kegyelmébe! Átok alól érsek is feloldja. Nekem megígérte.~
490 3, 22| mellett (Még a köszönésire is emlékszik: Szép jó estét,
491 3, 22| Egy pillantás múlva fel is volt nyergelve sárga paripája,
492 3, 22| jó hírrel a világ végén is? Hogyha ezt gondolta, bizony
493 3, 22| Felkeresem én őt a világ végén is!~Űzte-fűzte gondolatját
494 3, 22| megtalálják valahol Miklóst is. Szárnyon kel a jó hír s
495 3, 22| Miklóstól, vezérétől, hogy ő is szolgájával e csapathoz
496 3, 22| nyergeld a lovamat, de a tiédet is: holnap lesz az a nap, hogy
497 3, 22| kifogta a magukét, indult is velük, de egyszerre csak
498 3, 22| No, ha el, bizony vissza is loplak én! - beszélt hozzá
499 3, 22| ő maga?~- Itt van ő maga is. Csak csendesen, Bence.
500 3, 22| jött? Miért jöttek?~- Anikó is itt van!? Nosza, eredj érette.
1-500 | 501-576 |