Part, Paragraph
1 0, 1 | vezette a népét. - Előre, magyarok! - csendült hatalmas hangja. -
2 0, 1 | vitézek! - s rohantak a magyarok utána, tűzbe, vízbe, halálba.~
3 1, 5 | harapdálta, sápadtan feszengtek a magyarok, ökölbe szorult a kezük,
4 2, 8 | senki fia meg nem bántja magyarok királyát!~Szörnyű harag
5 2, 8 | amint következik:~Mi Lajos, magyarok királya, adjuk tudtára mindeneknek,
6 2, 9 | urak. - Félünk, megcsúfolja magyarok királyát a csehek királya.~-
7 2, 9 | cseh urak, de bezzeg, a magyarok állották a vigasságot: egy
8 2, 9 | Hiszen csak erre vártak a magyarok, nosza, először is a város
9 2, 9 | erre-arra száguldottak a magyarok, hogy mennél többnek lássa
10 2, 9 | oda Prága, oda! Bevette a magyarok királya.~- Ohó, öcsém, várj
11 2, 9 | nincs, aki bejelentse a magyarok királyát, s hát ha volna,
12 2, 9 | császár a tizenegyediket, magyarok királyát.~Belép Lajos király,
13 2, 9 | jelenti: vége Csehországnak... magyarok betörtek... Hadainkat szétverték...
14 2, 10| meggyónta: szereti a királyt, magyarok királyát. Szereti, bár Lajos
15 3, 20| lezuhant az iszapos árokba a magyarok vitéz nagy királya. Oh,
16 3, 21| zsoldosok el akarják fogni a magyarok királyát. Aztán végigvillant
17 3, 21| mindenütt elöl. Utánam, magyarok! - zendül csengő hangja.
18 3, 21| környékét „tisztították meg” a magyarok. Hogy a várat is bevegyék,
19 3, 21| ország-világ gyávának bélyegezze a magyarok királyát?~Kont volt az egyik
20 3, 21| tűzték a fehér zászlót, de a magyarok így is mind kardélre hányják
21 3, 22| rettentő porfelhő: jő a király, magyarok királya sárga paripáján.
22 3, 22| levegő: éljen, éljen, éljen a magyarok vitéz nagy királya! S ím,
23 3, 22| Szereti őt, szereti őt magyarok királya!~Azonközben Toldiné
24 4, 23| kiáltott már a bajhirdető is: Magyarok! Vitézek! Ki akar küzdeni
|