Part, Paragraph

 1   1,  4 |          belebámult a mulandóság szomorú birodalmába. Nagy városnak
 2   1,  4 |         György a király előtt, s szomorú volt az arca, mint a háromnapos
 3   1,  4 |         De hogy is ne lett volna szomorú, mikor szörnyű szomorú dolgot
 4   1,  4 |     volna szomorú, mikor szörnyű szomorú dolgot kellett jelentenie.~-
 5   1,  4 |          hozzánk bátran.~Haj, de szomorú gondolatok lepték meg Miklóst!
 6   1,  4 |      akkor került sorra, hosszú, szomorú hallgatás után: Hát a bátya,
 7   2,  6 |     leskelődnek az én halálomra. Szomorú emiatt az én szívem nagyon,
 8   2,  12|         ezt a várat ajándékozta, szomorú kedvvel fogadta az ajándékot:
 9   2,  12|         elkíséri az ő képe, az ő szomorú, hervadozó arca. Hej, nem
10   2,  12|   hervadozó arca. Hej, nem volna szomorú, nem is hervadozna ez az
11   3,  16|    mosoly! A halálvágyó léleknek szomorú mosolya ez. Na, szegény
12   3,  17|          mialatt Toldi folytatta szomorú bujdosását. Hiszen hallott
13   3,  18|         ez a koboz, nézzed. Hány szomorú nótát csaltam ki belőle!
14   3,  18|          csaltam ki belőle! Hány szomorú szívet ríkattam meg vele!
15   3,  19|         korcs­mák­ban pengette a szomorú nótákat, így csak ha nem
16   3,  20|      kobzát (az igaz, hogy csupa szomorú magyar nótát pengetett),
17   3,  22|          sokszor hallottam már e szomorú nótát. Ártatlan vagy, tudom.
18   3,  22|     kolostor körül: sötét volt a szomorú ház, csak a hold világítá
19   3,  22|      gödröt s ültetett abba négy szomorú füzet, hadd borítsák árnyékba
20   4,  23| vitézeket. Nekem már elég volt a szomorú élet. Ha nincsen rám szükség,
21   4,  23|   szegény Bence, hogy zokogott a szomorú beszédre! Kiserkedett a
22   4,  24|       Mért, hogy engem küldtek e szomorú tisztre! Nem, nem! Visszamegyek,
23   4,  24|     fájdalomban vissza­for­dul a szomorú gyülekezet. Csak négy fáklya