Part, Paragraph

 1   1,  2 |   estéken az öreg Bence, apjának hű fegyveres szolgája. Istenem!
 2   1,  3 |       Miklós, s nyakába borult a hű öreg szolgának.~Szólt az
 3   1,  3 |      volt ez: érezte jól az öreg hű szolga. Szó nélkül akasztotta
 4   1,  4 |        benned vagyon bizodalmam. Hű cselédje voltál néhai uramnak,
 5   1,  4 |         néhai uramnak, légy most hű cselédje bujdosó fiamnak.
 6   2,  12|       öreg Bencének:~- Hallod-e, hű szógám, fogj be, mindjárt
 7   3,  16|        ki látott?~Sírva borult a hű állat nyakába Toldi.~- Oh,
 8   3,  18|         egész világnak. Egyetlen hű társam ez a koboz, nézzed.
 9   3,  19|     Pejkónak, ölelte, csókolta a hű állatot, ki vígan nyerített,
10   3,  21|          nagy lett az öröme is a hű cselédnek.~- Hát él? Csakugyan
11   3,  22|          szeretettel veregette a hű állat nyakát.~Hanem hiszen
12   3,  22|        megfogtad a tolvajt? Édes hű paripám!~De már erre a szóra
13   3,  22|         deli vitéz...~- Barátom, hű társam - mutatott rá Toldi. -
14   3,  22|       nékem, hogy behívjam az én hű társamat, kobzos barátomat.~-
15   3,  22|  Csetlik-botlik, tipeg-topog - a hű ember de leöregedett! S
16   4,  23|      mostan megszólalt:~- Bence! Hű cselédem. Figyelj a szavamra.
17   4,  24|          lássa mindenki: ihol, a hű Bence, Toldi vén dárdása!~
18   4,  24| Támolyogva lépett egyet-kettőt a hű szolga karján s lezuhant
19   4,  24|         Keveset szólhatok. Ezt a hű cselédet reád bízom. Reád.
20   4,  24|         feje lehanyatlott.~- Oh, hű barátom te, legnagyobb vitézem! -
21   4,  24|        te is megbocsátasz nekem? Hű szolgádat ne féltsd. Lesz
22   4,  24|          Hisz mindig szerettem a hű magyar népet. Erejét, hatalmát
23   4,  24|          a kis szoba csendjét. A hű szolga zokog. Sűrű könnycsepp