Part, Paragraph

501   3,  22|                   az úton! Gondolt, először is arra a daliára gondolt,
502   3,  22|                     gügyögteti szóknak. Nem is lesz tán vége, hogyha be
503   3,  22|                  édes-bús szép nótát. Szava is volt a nótának. Szívből
504   3,  22|                 Megértették ott bent. Toldi is értette. Egy nagy könnycsepp
505   3,  22|              magadra vitézi ruhát: ihol, el is hoztam. Gyere holnap, király
506   3,  22|                került hamar jó Toldi Miklós is. Adott neki drágaköves övet,
507   3,  22|                   Toldi után a - kobzos. Te is megérdemled a király kegyelmét.~
508   3,  22|                  Név helyett nevet.~- Nevet is, jószágot is, azt én adok,
509   3,  22|                 nevet.~- Nevet is, jószágot is, azt én adok, felséges királyom -
510   3,  22|                  fordítván a másik oldalára is.~- Mit olvasál? Adsza csak
511   3,  22|               indult a király hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos is,
512   3,  22|                     hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos is, bizony Bence
513   3,  22|                Toldi is, Anikó is, a kobzos is, bizony Bence sem maradt
514   3,  22|                 Elérkezett a hír Nagyfaluba is. Jelentette Anikó levele:
515   3,  22|                   Hárman? Négyen jőnek. Azt is bele akarta írni a levélbe,
516   3,  22|                 lehetne!~Az özvegy királyné is elindult Budáról a fia elé
517   3,  22|                 fiam!~Mind odaugratnak, nem is hárman, négyen. Még Bencének
518   3,  22|                hárman, négyen. Még Bencének is jut a nagyasszony csókjából.~-
519   3,  22|                    sor került ám a kobzosra is, akiről lassanként kitudódott
520   3,  22|                 Bencére bízta a lovát: neki is helyet szorítottak a szekérben.~
521   3,  22|                   Toldi volt a násznagy. El is járta öregesen, búsan a
522   4,  23|       méltatlankodása a király jelenlétében is.~- Felséges királyom, szavam
523   4,  23|                kényes, finom nép. Még annak is sorja kerülhet, hogy meg
524   4,  23|              Porladozik régen az öreg Bence is. Csak ketten maradtak. A „
525   4,  23|                  maradtak. A „fiatal” Bence is hogy leöregedett! Mit is
526   4,  23|                    is hogy leöregedett! Mit is keresnének ők a király fényes
527   4,  23|             esztendő, kettő s kiviszik őket is a temetőkertbe.~Nézzetek
528   4,  23|                szabva. Kiballag utána Bence is, nézi, nézi, mit csinál
529   4,  23|                   volt mit nem tenni, Bence is kapát ragadott, odaállott
530   4,  23|                   Fejfáján az írás immár le is kopott. Itt fekszik apám
531   4,  23|                    kopott. Itt fekszik apám is. Egyiknek sem kell sír.~
532   4,  23|              nincsen rám szükség, hát minek is éljek? Mit lássam, hogy
533   4,  23|          Kiserkedett a könny Toldi szeméből is.~- Menjünk haza, Bence.
534   4,  23|                  Menjünk haza, Bence. A nap is lepihent. Pihenjünk le mi
535   4,  23|                   lepihent. Pihenjünk le mi is.~De még a gödör fenekén
536   4,  23|                Akadt két vitéz erre a napra is: két testvér. Ikrek. A Gyulafi
537   4,  23|                   kiáltott már a bajhirdető is: Magyarok! Vitézek! Ki akar
538   4,  23|              szégyenpiacról. Indul az olasz is. Megmozdult a nép is, háborogva,
539   4,  23|                  olasz is. Megmozdult a nép is, háborogva, zúgva, mint
540   4,  23|                   az olasz, megállott a nép is: vajon ki jöhet most! S
541   4,  23|                     tenger nép. Hiszen volt is min röhögni. Rettentő nagy
542   4,  23|                 hátha tudna az még délcegen is járni, de haj, ez bizony
543   4,  23|                  mozdul.~No, de erre Bencét is elhagyta béketűrése, rárivallt
544   4,  23|                   paripám! S csak bírnám én is erővel, mint akkor! S csak
545   4,  23|                     az, nem más - mondja ez is, az is.~- Toldi? Hisz az
546   4,  23|                  nem más - mondja ez is, az is.~- Toldi? Hisz az meghalt! -
547   4,  23|                 többen. Egyik-másik még ott is volt a temetésén!~- A Toldi
548   4,  23|                    sírjából!~Kérdi a király is a körülállókat:~- Ki ez
549   4,  23|                  oda van ragasztva. A csuha is arra való, hogy Toldinak
550   4,  23|          félrehúzódott s ha teheti vala, el is szelelt volna a barát láttára,
551   4,  23|                     kenetet.~Mindjárt össze is roppantak szörnyű nagy erővel,
552   4,  23|                    Nagy öklelőfádat meg sem is mozdítod? Védjed magad!~
553   4,  23|                     népen az ijedség, de el is ül hamar, mert a csuklya
554   4,  23|                    Bántja a dolog a királyt is erősen. Int egy hírnöknek,
555   4,  23|             jutalmát kapja a királytól.~Elé is állott mindjárt az az ifjú
556   4,  23|                 volt ez a vitéz.~No, kapott is Pósafalvi János mindjárt
557   4,  23|                    De bezzeg özönlött a nép is gyalogszerrel: nem várhatták,
558   4,  24|                    mintha érezte volna a ló is, hogy gazdája szívét nehéz
559   4,  24|                    Hát nem ismertek meg. Ne is ismerjenek. Gyerünk, öreg
560   4,  24|                     hajú vitéz. Ifjú vala ő is, ifjú valék én is...~- No,
561   4,  24|                    vala ő is, ifjú valék én is...~- No, add a kezedet,
562   4,  24|                  Ott az ifjak engem tán meg is csúfolnak... Mindegy: megyek.
563   4,  24|                becsületje van most Bencének is. Körülfogják, hízelkednek,
564   4,  24|                cudarul kicsúfolták. Még fel is emelték a vén gebéjével,
565   4,  24|               csudálja senki, hogy Toldinak is megszűnt lelke háborgása,
566   4,  24|               Álltak bizony a házak tetején is, még a kéményen is, onnét
567   4,  24|                  tetején is, még a kéményen is, onnét nézték, csudálták
568   4,  24|                  Hej, de vén legény lett az is! ), nagy üggyel-bajjal kaput
569   4,  24|                      Hogyha a nap látja, az is megcsudálja.~- Mostan pedig
570   4,  24|                     megmutatnom: Toldi most is Toldi!~Azzal kifordult az
571   4,  24|            leghívebb emberét.~Ihol, már föl is ért Toldi a király házába,
572   4,  24|                 Megmondták. Egyszerre tízen is beszélnek. Most már magához
573   4,  24|                     jól megborsozva. Máskor is meggyógyult attól tekigyelmed.~
574   4,  24|                      föléje hajlott, könnye is kicsordult.~- Oh, te derék
575   4,  24|                   könnybe lábadt - ugye, te is megbocsátasz nekem? Hű szolgádat
576   4,  24|                 őreá gondom. A magyar népre is. Hisz mindig szerettem a