1-500 | 501-539
Part, Paragraph
1 1, 2 | most azt írja, hazajön, hogy oly sok idő múltán édesanyja
2 1, 2 | csak annyit tudott róla, hogy van az ő vitézének, Toldi
3 1, 2 | arra is lusta a cselédnép, hogy a legyet magáról elhajtsa.
4 1, 2 | ereszkedik-e le már az ég alján, hogy megrakhassák a félbehagyott
5 1, 2 | mehetne! De az ő sorsa, hogy paraszti sorban maradjon
6 1, 2 | végezetül is abban egyeztek meg, hogy csak nem vetélkednek egy
7 1, 2 | abban is mind megegyeztek, hogy ilyen erős legény helyén
8 1, 3 | üres erszénye. Azért jött, hogy néhány napot mulasson itthon,
9 1, 3 | örömkönnyben úszik a szeme, hogy láthatja rég nem látott
10 1, 3 | engem paraszti munkára, hogy ne kerülhessek vitézek sorába!
11 1, 3 | karjának szörnyű ereje? Ni, hogy lehanyatlott! Hát csakugyan
12 1, 3 | nem rosszat? -, elég az, hogy odakiáltott a legényeknek:~-
13 1, 3 | mozdult, ámbátor jól tudta, hogy őt tisztelteti a bátyja
14 1, 3 | megkerengette maga körül, hogy csak úgy surrogott-burrogott
15 1, 3 | tetszik. Haj, de az sem mese, hogy én gyilkos lettem, s feketén
16 1, 3 | édesanyámnak, szinte meg is szakad, hogy búcsútlanul kell világgá
17 1, 3 | hazafelé. De nem állotta meg, hogy vissza-vissza ne pillantson,
18 1, 3 | azon vette észre magát, hogy réti farkasnak a fészkére
19 1, 3 | bestián, de akkorát rúg rajta, hogy csak úgy röpült a nád felett
20 1, 3 | szorította az anyafarkast, hogy egyszerre kidülledt a szeme,
21 1, 3 | megkerengette a levegőben, hogy csak úgy suhogott, szakadott
22 1, 3 | szív lehet az ő bátyjában, hogy őt gyűlöli, halálra üldözi,
23 1, 3 | ketten? Nem érdemelné meg, hogy így bánjon el vele, ahogy
24 1, 3 | Miklós a szörnyű gondolatra. Hogy ő gyilkos kezet emeljen
25 1, 3 | gondolt, mit nem, elég az, hogy hirtelen hátára kapta a
26 1, 3 | ijedtében elárulja, azt hívén, hogy rossz ember jár itt?~Egyebet
27 1, 3 | Hadd lássa, ha felébred, hogy itt volt. Hogy megölhette
28 1, 3 | felébred, hogy itt volt. Hogy megölhette volna, ha ő hitvány
29 1, 3 | nyoszolyából, s bezzeg, hogy ráugrott a dögökre! Szaladtak
30 1, 4 | el-elcsukló hangon:~- Jaj, hogy kit siratok? Két dali fiamat.
31 1, 4 | bátor szívvel:~- Nem tudom, hogy ki s mi az a cseh dalia,
32 1, 4 | dalia, csak az egyet tudom, hogy meg kell halnia! Törülje
33 1, 4 | nénémasszony, mondja el énnekem, hogy s miképpen esett ez a gyászos
34 1, 4 | Miklósnak szép rendjébe: hogy jött Csehországból egy szörnyű
35 1, 4 | háromnapos esős idő. De hogy is ne lett volna szomorú,
36 1, 4 | király éles szeme jól látta, hogy nincs ott mit törülni.~-
37 1, 4 | egyszer, mikor kérdeztelek, hogy van-e testvéred?~- Felséges
38 1, 4 | Apja helyett apja lettem; hogy vitézzé váljon, azon ügyekeztem;
39 1, 4 | telekürtöli az egész világot, hogy satnya a magyar, elfajult
40 1, 4 | elkomorult, mert jól látta már, hogy miben sántikál György. Az
41 1, 4 | nem, ne mondja senki, hogy vágyom a részére. Még azt
42 1, 4 | miattam lett világ bujdosója. Hogy én űztem el az apai háztól.
43 1, 4 | mint a jó testvérnek.~Ah, hogy felragyogott György álnok
44 1, 4 | volna meg a királyi szót! De hogy megértette, el is szédült
45 1, 4 | szédült bele. Isten csodája, hogy végig nem esett, úgy reszketett
46 1, 4 | hogyan. Azt az egyet tudom, hogy az éjjel nem aludott: vetette,
47 1, 4 | bosszúság. Hát, ha tudta volna, hogy „gyilkos” testvére épp most
48 1, 4 | Négy teljes napja már, hogy alig evett valamit szegény
49 1, 4 | bömbölt szörnyűképpen, hogy ím, akadt ember, aki elébe
50 1, 4 | elébe mer állni. Nemcsak hogy elébe állott Miklós, de
51 1, 4 | Úgy tetszik, szégyellték, hogy több erő van benne, mint
52 1, 4 | csavargónak, sehonnainak nézték, s hogy megmenté sok ember életét,
53 1, 4 | beszélték nagy bátorságban, hogy mi történt. Hogyha az a
54 1, 4 | mit cselekedném! Mért is hogy nem szóltam annak az özvegyasszonynak,
55 1, 4 | szárnyadon a szegény bujdosót, hogy ím, mosolygás villan meg
56 1, 4 | De az álom azért álom, hogy amint jött, el is szálljon.
57 1, 4 | magához tért az öreg: bezzeg hogy nem hazajáró lélek, de az
58 1, 4 | kezén, karján, arcán, fején, hogy csakugyan Miklós ez, senki
59 1, 4 | vissza-visszatért az édesanyjára: Hogy van az én lelkem édesanyám?
60 1, 4 | mondjad - esenkedett Miklós.~- Hogy hát még mit üzent? - kérdezte
61 1, 4 | meghagyta, lelkemre kötötte, hogy te magad szegd meg.~Fogta
62 1, 4 | egyet hunyorított.~Bezzeg hogy „más” volt. Vasszelence
63 1, 4 | Bencének, váltig erősítette, hogy mióta a világ világ, ennyi
64 1, 4 | aludt a csapláros, de bezzeg hogy felkelt, amikor kívülről
65 1, 5 | pesti oldalra, s ím, látják, hogy fekete paripán épp most
66 1, 5 | ismeretlen vitéz?), ő meg hogy átvette, menten csolnakba
67 1, 5 | az övét úgy visszarúgta, hogy meg sem állott a pesti oldalig.~
68 1, 5 | nevetett a lelke a gondolattól, hogy hej, de összeroppantja ő
69 1, 5 | kezét úgy megszorította, hogy a vér kiserkedett belőle.
70 1, 5 | kirántotta, s nekihuzakodott, hogy Toldit levágja. Áldott szerencsére,
71 1, 5 | mától. Megértetted, fiam?~S hogy jobban megértse Miklós a
72 1, 5 | mint a záporeső.~- Ugye hogy itt marad, édesanyám, lelkem?
73 2, 6 | maga sem tudta. Elég az, hogy látni akarta az országát
74 2, 6 | nép panaszait. Hadd lám, hogy sáfárkodnak a király emberei?
75 2, 6 | úrnak meg parasztnak?~Bezzeg hogy Budán egy lélek sem látta,
76 2, 6 | kötötte ám senkinek az orrára, hogy mibe jár. S járhatott-kelhetett
77 2, 6 | volt a látásra, láthatta, hogy szabadon járhat itt be minden
78 2, 6 | nemeslegény, ahhoz kell hogy szabja minden szavát, dolgát.~
79 2, 6 | szegény embernek nézik, s hogy megvendégelik. Egyszer-egyszer
80 2, 6 | Egyszer-egyszer kedve jött, hogy kiadja magát, de meg-meg
81 2, 6 | pohár ürült, mikor megtudta, hogy kinek asztala mellett ül.
82 2, 6 | tartotta, azt vitatta holtig, hogy Árpád véréből eredett a
83 2, 6 | szemeden, az arcod vonásin, hogy nemesember vagy. A szegénységedet
84 2, 6 | úgy rácsapott az asztalra, hogy táncra perdültek a kancsók,
85 2, 6 | ugyancsak jól cselekedte, hogy tréfára fordította, mert
86 2, 6 | Csutora György a feje lágyára, hogy bántsa saját magát, s nagy
87 2, 6 | szép, szép, de több annál, hogy a lelke szép. S közben vizsgálta
88 2, 6 | királyfikról, gazdag úrfiakról, hogy szegény legénynek öltöztek,
89 2, 6 | Felséges királyom, engedje meg, hogy fiú legyen az én édes leányom.
90 2, 6 | Ajánlja fel a királynak, hogy lovagi játékot tart, s annak
91 2, 6 | magát édesanyja mellett, hogy nem is gondol a páros életre.
92 2, 6 | talált! Haj, édes Istenem! Hogy kigyúlt az arca a szép Piroskának!
93 2, 6 | arca a szép Piroskának! Hogy reszketett keze, kezében
94 2, 6 | szépen, rendjében, okosan, hogy adatik hírül mindeneknek,
95 2, 6 | illet), igen, adatik hírül, hogy nemes, nemzetes és vitézlő
96 2, 6 | azt se csudálja senki, hogy Piroska ez egyszer az ágyat
97 2, 7 | vitézek a hadijátékra. Egy az, hogy a király gondolatja volt
98 2, 7 | volt a hadijáték, más az, hogy gazdag is, szép is a leány,
99 2, 7 | dolgát.~No, hanem most, hogy gondolatban már össze is
100 2, 7 | Piroskával, nem múlt el nap, hogy ne firtatta volna:~- Eljössz,
101 2, 7 | ümgetett, mondott is valamit, hogy így, meg úgy, lesz annak
102 2, 7 | Miklósnak. Fellázítá a gondolat, hogy egy leányt így dobjanak
103 2, 7 | bajtársamat: elég-e ez arra, hogy szeressen a leány? Hátha
104 2, 7 | leolvasta Miklós arcáról, hogy mi viharzott belől. Nem
105 2, 7 | gondolatja: szánta-bánta, hogy a dolgot így elhamarkodta.
106 2, 7 | ingyenvalóságra ezt a sok daliát!~S hogy nekikészült Rozgonyi uram
107 2, 7 | válik ebből, szent igaz, hogy rege!~- Vajon vív-e, Toldi?
108 2, 7 | szörnyen dúlt-fúlt magában, hogy minek is jött ő ide? Azért,
109 2, 7 | minek is jött ő ide? Azért, hogy összedugott kézzel nézze
110 2, 7 | Rozgonyi Piroskát?~- Hej, hogy szeretném-e! Bezzeg, hogy
111 2, 7 | hogy szeretném-e! Bezzeg, hogy szeretném. De tán gúnyolódol
112 2, 7 | velem Toldi Miklós? Tudod, hogy balkezű vagyok, s ügyetlen
113 2, 7 | is bírná, Isten csudája, hogy ki nem hull belőle. Zeng
114 2, 7 | van abban a szánakozásnak, hogy kiállt helyette.~De már
115 2, 7 | porond közepén, s várta, hogy jöjjenek sorba a vitézek.
116 2, 7 | mert, mert...~Nem kellett, hogy végigmondja, amit gondolt:
117 2, 7 | most csak azt súgom meg, hogy Prágából indult, s bizony
118 2, 7 | újabb viadalra. Mit bánják, hogy ördög! Újra verekesznek
119 2, 7 | Látja, hallja Piroska, hogy mi készülődik, nem, azt
120 2, 7 | nézték maguk a vitézek, hogy mit művel Toldi mennydörgős
121 2, 8 | Bertalan, olyan üzenetet, hogy hallatára szörnyű harag
122 2, 8 | üzenet.~Úgy esett a dolog, hogy Lajos király, amint illik,
123 2, 8 | királyához és császárjához, hogy üdvözöljék az ő nevében.
124 2, 8 | illette az özvegy királynét, hogy azt Lökös nem is merte a
125 2, 8 | volt kétszer is kérdezni, hogy megértette-e Lökös a dölyfös
126 2, 8 | azt senki ne csodálja, hogy a királynak nem volt Kesziben
127 2, 8 | Adok én majd olyan példát, hogy tudom, többet senki fia
128 2, 8 | szívében, észre sem vette, hogy vitézei közül hiányzik egy,
129 2, 8 | repült, mintha érezte volna, hogy kedves gazdája valami bús
130 2, 8 | Nézd, mi csuda történt! Hogy szalad elébe a jó öregasszony!
131 2, 8 | öregasszony! Isten csudája, hogy megelőzte Anikó (mióta Miklós
132 2, 8 | Toldi!~Mondjam, ne mondjam, hogy egyszeribe felvetették a
133 2, 8 | de bezzeg megfiatalodott, hogy meglátta „kis urát”, s merthogy
134 2, 8 | le a pincébe szaporán, s hogy ne kelljen kétszer járni,
135 2, 8 | fel bort egyszerre annyit, hogy csak úgy nyögött belé. Hát
136 2, 8 | nagy legény fiát (Bezzeg hogy Bence volt a neve!), s nagy
137 2, 8 | hát csak annyit mondok, hogy mióta az eszemet bírom,
138 2, 8 | Hej, mindég mondtam én, hogy nagy vitéz lesz kigyelmedből,
139 2, 8 | kigyelmedből, biztattam is eleget, hogy álljon katonának, merthogy
140 2, 8 | tartani, meg-meg azt mondja, hogy ő nem marad parasztnak.
141 2, 8 | vitéznek!~Hiszen jó volt, hogy Anikó kiperdült a házból,
142 2, 8 | a szíve. Isten csudája, hogy máris sírva nem fordult
143 2, 8 | a bánat! Csak azt várta, hogy ketten maradjanak, közelebb
144 2, 8 | láttam, csókodról éreztem, hogy bánattal jöttél, az kergetett
145 2, 8 | szégyellte is magát erősen, hogy így el tudott lágyulni a
146 2, 8 | őneki való. Ki meri mondani, hogy még sírt egy pillanattal
147 2, 8 | az lett volna csak szép, hogy könnyezve találja a fiatal
148 2, 8 | volna, s jelenti alássan, hogy odakint az udvaron vár reá
149 2, 8 | Elmosolyodott Toldi, sejtette, hogy valami tréfa készül (éppen
150 2, 8 | világított a hold, bezzeg hogy Miklós nem ismerte meg Anikót,
151 2, 8 | megütődve, te kis szeleverdi!~Hogy nézett a bátyjára, hogy
152 2, 8 | Hogy nézett a bátyjára, hogy nem, elég az, hogy Anikó
153 2, 8 | bátyjára, hogy nem, elég az, hogy Anikó hirtelen leakasztotta
154 2, 8 | Az volt abban a dalban, hogy jár „a mi lányunk” után (
155 2, 8 | fődeákját, s parancsolta néki, hogy nyomban hányja szét az egész
156 2, 8 | vajon van-e írás arról, hogy valaha Magyarország más
157 2, 8 | országszerte a királyi parancs, hogy jöjjön Budára az ország
158 2, 8 | is elmondatá a követtel, hogy s mint esett a prágai eset,
159 2, 8 | ez éppen elég volt. Hej, hogy váltott színt a vén emberek
160 2, 8 | könnybe lábadt a dühtől, hogy menten nem lehet megtorolni
161 2, 8 | szörnyű gyalázatot. Lám, hogy megifjodtak a huszonnégy
162 2, 8 | rendjén megállapítottuk, hogy sem az ország, sem ennek
163 2, 8 | tanúsítják régi írások, hogy Attilának, Isten ostorának
164 2, 8 | a huszonnégy vénnel is, hogy Magyarország sohasem volt
165 2, 8 | meg arra esküvének meg, hogy a huszonnégy vén igazat
166 2, 8 | annak rendjén elhatározták, hogy vértanú Szent Lőrinc napjára
167 2, 8 | Budára ért, neszét vette, hogy miről esett a tanácskozás.
168 2, 8 | sietett haza valamennyi, hogy felverjék az ország népét),
169 2, 8 | Toldi szerét ejtette, hogy a király közelébe jusson,
170 2, 8 | Felséges királyom, hallám, hogy mi készül. Engedje meg nékem,
171 2, 8 | készül. Engedje meg nékem, hogy előre menjek cudar cseh
172 2, 8 | véred. Hiszem én, tudom én, hogy ahol te kaszálsz, az le
173 2, 8 | volnál: bíznál-e abban, hogy magad erejével is kivágnád
174 2, 9 | a király megérkezett, s hogy végigjárta, -nézte a gyönyörű
175 2, 9 | pedig levelében a király, hogy: bizony megesmérem, kedves
176 2, 9 | bátyám, birodalmi császár, hogy bár fiatalabb vagyok, mint
177 2, 9 | a dolgunk... Ámde most, hogy éppen Trencsén mellett a
178 2, 9 | mellett a hadam, s idejövék, hogy megszemléljem, gondolám:
179 2, 9 | hozzá. Ő maga előrebocsátá, hogy rettentő nagy veszedelemtől
180 2, 9 | tart, szükségesnek vélné, hogy hadba szálljon minden tartománya,
181 2, 9 | majd feljegyezzük róla, hogy le ne tagadhassa. Ajándékot
182 2, 9 | tanácskozásból. Bezzeg, hogy a vitéz urak, amint megértették
183 2, 9 | megértették a király szavából, hogy Károly császár voltaképpen
184 2, 9 | viszek is. Láttátok, ugye, hogy mi sok szekérrel, hintóval
185 2, 9 | városba. Ám, ti nem tudjátok, hogy mit tervel ellenem a császár.
186 2, 9 | A követünk megneszelte, hogy foglyul akar engem ejteni.
187 2, 9 | ahogy van: javallották, hogy Toldi legyen a király személyes
188 2, 9 | parancsolta Laczfi Endrének, hogy a hadak élén ő is induljon
189 2, 9 | törjön be Morvába, s nézze, hogy melyik út visz egyhamarább
190 2, 9 | sikerül-e, nem-e.~Elég az, hogy a kezdet nem volt erősen
191 2, 9 | határnál akkora őrség fogadta, hogy felével is megelégedhetett
192 2, 9 | a nyelvtörős szavakból, hogy szeretnék a cseh bajtársak
193 2, 9 | pihentetünk, hagyjátok, hogy - emeljenek el egy hordót!~
194 2, 9 | hordót a szekérről, s bezzeg, hogy mind egy cseppig megitták
195 2, 9 | Prágába, híre ment előre, hogy mi tenger ajándékot hoz
196 2, 9 | séggel fogadták a királyt, hogy a szentséges római pápa
197 2, 9 | afféle mesebeli vacsora volt, hogy azt mondja: tál, tányér
198 2, 9 | királynak is, pedig tudta, hogy bezárták Prága kapuját,
199 2, 9 | s mondá Lajos királynak, hogy császár őfelsége hallott
200 2, 9 | egyet Toldi, de akkorát, hogy a követ nem bírta, Toldi
201 2, 9 | állották a vigasságot: egy az, hogy jobban győzték az ivást,
202 2, 9 | győzték az ivást, más az, hogy vigyáztak is magukra. Ittak,
203 2, 9 | Ittak, ittak, de úgy ittak, hogy a serleg sohasem ürült fenékig.~
204 2, 9 | száguldottak a magyarok, hogy mennél többnek lássa az
205 2, 9 | ha észreveszik magukat? Hogy voltaképpen egy csapatnyi
206 2, 9 | mekkora lakatok: szent igaz, hogy jól bezárták Lajost a kalitkába.
207 2, 9 | emelintett rajta egyet, hogy megropogott a csontja belé,
208 2, 9 | kaput a magyar vitézek, de hogy, hogy nem, egy cseh valahogy
209 2, 9 | magyar vitézek, de hogy, hogy nem, egy cseh valahogy kisurrant
210 2, 9 | fejbe szeges buzogányával, hogy menten fűbe harapott. Merthogy
211 2, 9 | békén aludtak, csak most, hogy széllel-lobbal ott termett
212 2, 9 | már közelébb. Mi dolog az, hogy nem hajt térdet-fejet nekünk?~
213 2, 9 | elfoglalta!~Haj, bezzeg hogy leszaladt a gőg, a kevélység
214 2, 9 | no, csillapodjál. Mondom, hogy tréfáltam. Addsza már a
215 2, 9 | királyt úgy ne szolgáljátok, hogy agyatokba rontom arany koronátok!~
216 2, 9 | vagy vér nélkül, elég az, hogy szent lett a békesség, írásba
217 2, 9 | aztán erre olyan dínomdánom, hogy híre ment hét országra,
218 2, 9 | Sikerült a kaland, de még hogy sikerült! Madarat lehetett
219 2, 9 | Örült is, nem is. Most, hogy vége volt a prágai kalandnak,
220 2, 9 | megpillantván Bencét. Tiszta csuda, hogy meglátta, mert a feje is
221 2, 9 | kacagott fel Toldi.~- Hogy mit? Amit csak lehetett.
222 2, 9 | leszakadt a nagy bánat terhe, s hogy megkönnyebbedett a szíve,
223 2, 9 | Pejkó is, repülve repült, hogy utolérje, el is hagyja társait.
224 2, 9 | rémülten sikoltoz, jajgat, hogy sír belé az erdő.~- Utána!
225 2, 9 | jó Toldi Miklós. Tudja, hogy mi történt, s mit kell cselekedni.
226 2, 9 | a rablólovagnak, látja, hogy ölében egy szép leány hever
227 2, 10| merte volna Rozgonyi uram, hogy öregsége így megaranyozódjék.
228 2, 10| még, mikor tapasztalta, hogy a király épp oly kegyesen,
229 2, 10| százszor, ezerszer fogadkozott, hogy Lőrincé lesz csak azért
230 2, 10| elvesztette eszméletét, s hogy ébredezni kezdett, tehetetlenül
231 2, 10| most? El-végig gondolja, hogy mi történt vele. Vak sötétség
232 2, 10| kutya! Azt hitted, ugyebár, hogy leányt raboltam? Hahaha!
233 2, 10| Motozta, kereste a kardját, hogy azt felhajítsa a nyílás
234 2, 10| kardját, de csak azért, hogy még rettentőbb fájdalom
235 2, 10| szomjaztatlak, de úgy, hogy ne halj meg! Hallod, Toldi,
236 2, 10| szégyellette a kudarcát (kitűnt, hogy a magyar sereg csak megmutatta
237 2, 10| gyalázatot, s nosza elrendelte, hogy sorba vegyék a rablófészkeket,
238 2, 10| visszatért Toldi régi ereje, s hogy ismét talpra állott, a vak
239 2, 10| elé, s ott elémondá Toldi, hogy ki s mi ő, hogyan jutott
240 2, 10| lován ügetett egy erdőn át, hogy csak elejébe nyerít egy
241 2, 10| nyihog-vihog, örvendezik: bezzeg, hogy a Pejkó volt, Toldi kedves
242 2, 11| igen, azt az embert. Ugye hogy szereted? Valld meg nekem
243 2, 11| felséges királykisasszonyt, hogy elmentünk Prágába. Ott
244 2, 11| de hol van a gazdád?~- Hogy a gazdám hol van? Hát az
245 2, 11| vót, megkövetem alássan, hogy Prágát kiraboltuk - tyhű,
246 2, 11| raboltam én is, de bezzeg, hogy a gazdám lerakatta - az
247 2, 11| gazdám lerakatta - az igaz, hogy megfizetett érette - elég
248 2, 11| megfizetett érette - elég az, hogy Prágát kiraboltuk...~- Hiszem,
249 2, 11| de hol van a gazdád?~- Hogy hol van a gazdám? Há’szen
250 2, 11| történt? Hát az történt, hogy egy rettentő nagy óriás,
251 2, 11| kisasszony, tudom szentül, hogy gazdám az óriást levágta,
252 2, 11| Megesküdnél rája?~- Hiszen, hogy éppen óriás lett volna az
253 2, 11| meg - azt sem tudom éppen, hogy királykisasszony volt-e,
254 2, 11| volt a Bence beszédjének, hogy Toldi eltűnt egy várban.
255 2, 11| lánnyal? Óh, szegény Piroska! Hogy mondja el néki, mit Bencétől
256 2, 11| édesapámnak. Ha látnád, mint örül, hogy lesz unokája, aki majd az
257 2, 11| neked!~- Ej, micsoda beszéd! Hogy én rosszul bánjak az én
258 2, 11| hányta-vetette, forgatta, hogy estére elment vacsorára!
259 2, 11| Csak egyszer! Jól tudta, hogy kevesebb lesz ezután az
260 2, 11| mikor megtudta az urától, hogy ki lesz a vendég! Szeretné
261 2, 11| pillanatra. Elég volt, elég volt. Hogy megrezdül az a vaskéz, melynek
262 2, 11| Miklós!~Aztán vette a kést, hogy felszeletelje, de csak nyiszálgatta
263 2, 11| kelmed? Láttam a víváskor, hogy amikor a bal kifáradott,
264 2, 11| ölje meg!~Nézzetek ide, hogy szelídült báránnyá a vérszomjas
265 2, 11| az erős elhatározással, hogy soha, soha nem fogja látni
266 2, 12| imádságban, észre sem vette, hogy Lőrinc visszaódalgott a
267 2, 12| bántani Piroskát: félt, hogy Toldi megérzi s visszajön
268 2, 12| Toldi Miklós? Ugye azért, hogy kisírd magadat édesanyád
269 2, 12| asszonya? Lám, mégis jó, hogy van vára, ahová elrejtőzhetik
270 2, 12| egy-egy pillanatra felejti, hogy az ő álmodozása hiú álmodozás
271 2, 12| asszony háza!~- Lakatot rá, hogy ne lássam többet! - tör
272 2, 12| hangos Toldi vára. Most is, hogy befordult a nagyasszony
273 2, 12| Jaj nekünk!~Mondjam-e, hogy mindjárt elpárolgott a bor
274 2, 12| megszakadott a gondolatra, hogy e tivornyázó népség közt
275 2, 12| Kikapta az apai jusst, hogy nem lehetett emiatt panasza.~-
276 2, 12| váltottál fel a kisuram mellett, hogy elrontsd őkegyelmét!? Hát
277 2, 12| tisztára takaríttatá a várat, hogy nyoma se maradjon a vad
278 2, 13| egyszer, utoljára. Nézd, hogy lehervadtam nehéz bánatomban!~-
279 2, 13| bizony, fura dolog volt, hogy lovag lovaghoz foltozó vargát
280 2, 13| de már mindegy: elég az, hogy a varga kicsípte magát négy
281 2, 13| közben nagy kedve kerekedett, hogy a fura követet kilódítsa,
282 2, 13| hideg rázta ki a gondolatra, hogy akár itt, akár egyebütt
283 2, 13| nagyot gondolt; azt gondolta, hogy megy a király színe elé,
284 2, 13| bocsásd meg énnekem, hogy így jöttem kegyes színed
285 2, 13| bajvívás volt, rávett engem, hogy ruhát cseréljek vele. Hogy
286 2, 13| hogy ruhát cseréljek vele. Hogy ő megvív énhelyettem Piroskáért.
287 2, 13| egyszer. Mondd el aprójára, hogy történt, mint történt.~Aprójára
288 2, 13| leskődött az: megneszelte, hogy Tar Lőrinc kibújt az odújából.
289 2, 13| menekvés Toldi keze közül. S hogy megérkeztek a sziget partjára,
290 2, 13| Lenyomta Lőrincet a földre, hogy pihenjen. Hiszen lenyomhatta,
291 2, 13| forrott a düh, a bosszúság, hogy folyton csak a levegőt szabdalta.
292 2, 14| mi történt? Az történt, hogy két tolvaj lakatos a sírbolthoz
293 2, 14| eléjött erdő sűrűjéből, hogy lássa Piroskát! Hej, őneki
294 2, 14| visszatért a sírbolthoz: látni, hogy csakugyan él-e Piroska.
295 2, 14| sejtelme sem volt arról, hogy már nemcsak gyilkos, de
296 2, 14| amint a sírt kirabolta!~Hát hogy a sír ki volt rabolva -
297 2, 14| bizony maguk sem gondolták, hogy mekkora örömre viszik oda
298 2, 14| feneketlen nagy örömét! Hogy sír, zokog, kacag összevissza!
299 3, 15| nagyasszony! Isten csudája, hogy meg nem szakadt a szíve.
300 3, 15| summákat érő a vén házban, hogy ne menjen üres kézzel...
301 3, 15| azzal a hírrel fogadták, hogy nincs itthon a király. Elment
302 3, 15| elémondhatta panaszát. S hogy a királyné színe elé bocsáták,
303 3, 15| elzarándokolunk. Meglássa, hogy lesz sikere annak!~Körülfogták
304 3, 15| beszéltek, addig könyörögtek, hogy megadta magát. Elkísérte
305 3, 16| örömmel fogadja szándékát s hogy éppen elhunyt a kolostor
306 3, 16| vigasztalásból, az áltatásból. Hogy tud mást vigasztalni, hogy
307 3, 16| Hogy tud mást vigasztalni, hogy tud mást éltetni: meglásd,
308 3, 16| hosszú életért imádkozik, hogy levezekelhesse bűnét. Mert
309 3, 16| hímezés-hámozás nélkül, hogy az ő lelkét nagy bűn terheli,
310 3, 16| Hanem egyszer csak kisült, hogy min nevetnek a barátok.
311 3, 16| barátok. Azon nevetnek, hogy Mikola, az ő elődje, szamár
312 3, 16| vér, szörnyű kedve támadt, hogy leüsse a gárgyánt, le mind
313 3, 16| mi történt? Az történt, hogy amint leballagott vízért
314 3, 16| nézte s akkorát kiáltott, hogy megzendült belé az erdő.~
315 3, 16| engem, üldözött gazdádat, hogy megosszad velem sanyarú
316 3, 16| monostort, de úgy hagyta el, hogy a gazdáját is vitte magával!~
317 3, 16| magával!~Úgy volt bizony, hogy egy reggel arra ébredtek
318 3, 16| Eredj, Miklós, eredj! De jó, hogy nem hallod, mit rólad beszélnek.
319 3, 17| bizonyosan nem gondolt, hogy érette egy fiatal leány,
320 3, 17| ország útjait erdőkön által. Hogy odahaza, a nagyfalusi udvarházban
321 3, 17| ilyen városról. Bizonyos, hogy tündérkezek építették a
322 3, 17| ugye?~- Meghiszem azt, hogy ránk fér. Cudar meleg napok
323 3, 17| süt a nap, de itt úgy süt, hogy szalonnát piríthatnánk mellette.~
324 3, 17| féljen, míg engem lát!~- Hogy lássalak, mikor behunyom
325 3, 17| Bizony, ha nem, feljelentlek, hogy te raboltad ki a Rozgonyi
326 3, 17| az őrálló cimbora fejére, hogy az eszméletlen terült el
327 3, 17| Azzal, uccu neki, indult, hogy otthagyja a cimboráját.~-
328 3, 17| Együgyű eszével azt hitte, hogy most már kettejüké lesz
329 3, 17| Elviselné a lelkiesméreted, hogy továbbat is átok alatt maradjon,
330 3, 17| mondta Bence. - Bezzeg, hogy úgy lesz, ahogy a leányasszony
331 3, 17| városába, ottan megtudakolták, hogy ki csinálja ott az igazságot.
332 3, 17| értelemmel azt felelték, hogy: a dózse. No, ha a dózse,
333 3, 17| esetet s hozzátette azt is, hogy ők egyenesen Lajos király
334 3, 17| fordultak, mert a dózse örült, hogy valami kedvességet tehet
335 3, 17| s erősen tartott attól, hogy visszajövet Lajos király
336 3, 17| Előrement a dózse követje, s hogy bebocsáták a király elé,
337 3, 17| szedve homlokát, parancsolá, hogy hozzák elébe a rablókat.
338 3, 17| bevallották, azt is bevallották, hogy hamis esküvéssel Toldira
339 3, 17| elkomorult a király arca - igaz, hogy rablásban ártatlan. De egyéb
340 3, 17| Szegény Anikó nem értette, hogy ugyan mivel sérthette meg
341 3, 17| királynak Toldi Miklós azzal, hogy Tar Lőrinc helyett bajt
342 3, 17| bujdosó bátyja! Csak hallaná, hogy a király itt van nagy sereggel,
343 3, 17| Azt forgatja a fejében, hogy elmegy Csehországba, ottan
344 3, 17| merre mennek: elég az, hogy kedve szerint mentek, ki
345 3, 18| együgyű lelkek ahelyett, hogy csendes imádkozásban várták
346 3, 18| került, csak arra gondolt, hogy elvegyül köztük, nem sajnálta
347 3, 18| nem hagyták szó nélkül, hogy csak úgy közéjük vegyült.
348 3, 18| úgy tetszett Toldinak, hogy sehogy sem illik a gyülevész
349 3, 18| illett ide! Érezte Toldi, hogy ez az egyetlen az egész
350 3, 18| meggyónhatja lelke súlyos titkát. Hogy miféle nemzetbéli lehet,
351 3, 18| Hát bizony, csak törte. De hogy összetörte! Akárcsak egykor
352 3, 18| Magyar vagy hát te is! Ugye hogy magyar vagy? Mondjad a nevedet.
353 3, 18| Ha magyar vagy, tudom, hogy hallottad. Zács Félicián
354 3, 18| lovagi becsületemmel is, csak hogy ne azé a másé, méltatlan
355 3, 18| kísért, akármerre jártam. Hogy vádolt ez a kép! Közben
356 3, 18| hazafelé mentemben - hej, hogy repültem! szélnél sebesebben! -
357 3, 18| nem volt az álom. Való, hogy feltámadt. Való, hogy él
358 3, 18| Való, hogy feltámadt. Való, hogy él ma is. Kolostorban szenved.
359 3, 18| váddal illettek. Azzal, hogy akkor éjjel a sírboltot
360 3, 18| a sírboltot kiraboltam. Hogy kerekedett ez a vád, nem
361 3, 18| esett - magyarázta Toldi -, hogy én hívtam viadalra a cudart,
362 3, 18| viadalra a cudart, de tudta, hogy ez lesz a halála, s nem
363 3, 18| baj - hümgetett az ifjú -, hogy tanúk nem voltak. Ami azonban
364 3, 18| szólalt meg az ifjú -, hogy dőzsöl a szent tábor!~-
365 3, 18| imádkozik, mikor mások látják, hogy mennél többet kolduljanak
366 3, 18| népet, ha nem remélném, hogy közéjük elegyedve, egyszer
367 3, 18| megcsördítette ostorát, hogy zengett-zúgott belé az erdő,
368 3, 18| tudakold az enyimet. Hanem, hogy éppen név nélkül ne járjak
369 3, 19| eredtek. Azt határozták, hogy már csak együtt barangolnak,
370 3, 19| Áldott szerencséjük volt, hogy Szeredai elé-elévette kobzát,
371 3, 19| vizsgálta a hintót, s hogy jól megnézte, -vizsgálta,
372 3, 19| szokták levezekelni. Tudod-e, hogy a királyod, az én vőmre
373 3, 19| neki mostan az az öröm, hogy újraszületett! Mert újraszületett.
374 3, 19| is, tied a paripa is. S hogy szükséget ne láss: nesze,
375 3, 19| beszeplőzöm az arcodat, hogy édesanyád sem ismerne rád.~-
376 3, 19| magát, akkorát kiáltott, hogy ég, föld megrendült belé:~-
377 3, 19| Oh, drága, szép lovam, hogy kerültél ide?~Leugrott a
378 3, 20| munka volt ez. S bezzeg, hogy a várban nem nézték összedugott
379 3, 20| mondotta magában a király -, hogy ilyen nagy fába vágtam a
380 3, 20| Az úgy volt, felség, hogy a várból kicsapott az őrség
381 3, 20| más sem tudja, elég az, hogy egyszerre csak köztünk termett
382 3, 20| szabdalva kegyetlenül. Bezzeg, hogy hullott rája a nyíl, a kopja,
383 3, 20| Jól tudta Lajos király, hogy az a barát csak Toldi Miklós
384 3, 20| hajtotta a király embereinek, hogy ő sem nem olasz, sem nem
385 3, 20| jelentették azt is a királynak, hogy az a felemás ruhájú ember
386 3, 20| pengette a kobzát (az igaz, hogy csupa szomorú magyar nótát
387 3, 20| volt, ahogy volt, elég az, hogy hurokra került „ebadta kémje”.~-
388 3, 20| felséged - szólt a „kém” -, hogy négyszemközt mondhassam
389 3, 20| Szeredai - mert mondjam-e, hogy ő volt? - térdre borult
390 3, 20| felség! Adjon módot nekem, hogy nagy szíve nagy kegyelmét
391 3, 20| Meghagyta az embereinek, hogy tartsák ugyan szemmel, de
392 3, 20| megkezdette az ostromot, mégpedig, hogy megtévessze a vár kapitányát,
393 3, 20| készülődött a király, jelentik, hogy éjjel a kobzos ifjú eltűnt.~
394 3, 20| hágcsó alsó fokára, látja, hogy az a rőt bajuszos, rőt szakállas
395 3, 20| csak alig fért hozzá, éppen hogy egy kissé félretaszíthatá.
396 3, 20| pajzsát fölébe tartotta, hogy ne érjék a lezuhanó kövek
397 3, 20| ágyában, tehetetlen haragban, hogy ő nem vehet részt a viadalban,
398 3, 20| vették be a várat, közben, hogy megjött seregével Laczfi
399 3, 21| tudva senkitől. Hanem azóta, hogy megmentette a király életét,
400 3, 21| számomra nincs nála kegyelem. Hogy a nyomába menjek, hogy az
401 3, 21| Hogy a nyomába menjek, hogy az életét megmentsem, lám,
402 3, 21| kobzos? Azt hitte fent az őr, hogy lezuhant, de nem zuhant
403 3, 21| szerette volna tudni a király, hogy hol lehetne legjobban átvezetni
404 3, 21| kunyhót pillantott meg, s hogy éppen arra haladt, lépett
405 3, 21| eloldotta s vezette a folyóra, hogy megitassa. Amint közelebb
406 3, 21| beugratok, ámbár tudom, hogy elsodor az ár. Nagyon sebes
407 3, 21| húzza lefelé. Nem azzal, hogy belekapaszkodik, a halállal
408 3, 21| küldötte a vízbe, illő, hogy pusztulni ne hagyja az ifjút.
409 3, 21| kunyhó felé nagy nyerítéssel, hogy hírt vigyen a gazdájának.
410 3, 21| elvágtatott paripáján az őrségre, hogy embereket hozzon az ifjú
411 3, 21| Averszából, jelentette, hogy bajban van ott a magyar
412 3, 21| tanácsolta a királynak, hogy az egész sereg induljon
413 3, 21| a parancsot a vajdának, hogy válogasson össze háromszáz
414 3, 21| úgy elnyelte a porfelleg, hogy mire kitisztult a levegő:
415 3, 21| erre-arra szegény feje, hogy egyszer csak hegy elöl,
416 3, 21| mondta - a magyar seregtől, hogy hírt vigyek uramnak.~- Nini! -
417 3, 21| zsoldjában vagyunk. (Bezzeg, hogy még nemrég Lajos király
418 3, 21| megesküdött Durazzóinak, hogy Lajos királyt meglesi és
419 3, 21| urának. Nem ettem gombát, hogy nektek áruljam el a drága
420 3, 21| Hanem az mégis baj volt, hogy nem tudtak bizonyosat: mely
421 3, 21| csakugyan századmagával jön-e.~- Hogy én visszatérjek!? Nem ettem
422 3, 21| Nem ettem gombát. Örülök, hogy kiszabadulhattam közülök.
423 3, 21| oda többet vissza!~Bezzeg, hogy nem vették észre a zsoldosok
424 3, 21| addig biztatták a zsoldosok, hogy végre is nagy nehezen kötél
425 3, 21| kunyhója előtt lovagoltak el, s hogy ezt Toldi látta, neki sem
426 3, 21| látott, s ami vele történt. Hogy a zsoldosok el akarják fogni
427 3, 21| azt, tudom, nem álmodtad, hogy Anikó húgod itt van a táborban.
428 3, 21| nyomtalan. Nem gondolta, hogy az a barát az ő Miklós bátyja
429 3, 21| is. Itt a király! Lássa, hogy ő is igazi vitéz. Gyenge
430 3, 21| féltette a leányasszonyét: hogy kerül ő majd a nagyasszony
431 3, 21| magyaroké lett a diadal. Hogy ebben nem lehetett része
432 3, 21| előreküldötte a kobzost, hogy hírt vigyen neki, hová,
433 3, 21| közeledett, egyszerre csak látja, hogy egy megvadult paripa szélsebesen
434 3, 21| ájultan? ki tudja? elég az, hogy csak a kengyelbe akadt lábánál
435 3, 21| akármi, annyit látott, hogy nem csatába való volt: törékeny,
436 3, 21| leány. - Tégy fogadást, hogy nem jársz utánam. Hallgatsz
437 3, 21| szörnyen a lelkiismeret: hogy áll ő most a nagyasszony
438 3, 21| haza.~.....~Azt mondám, hogy nem lehetett része Toldinak
439 3, 21| tisztították meg” a magyarok. Hogy a várat is bevegyék, nagyobb
440 3, 21| ültek s azt határozták, hogy körülfogják a várost, hogy
441 3, 21| hogy körülfogják a várost, hogy se élelmet, se vizet oda
442 3, 21| halál.~Már azt határozták, hogy feladják a várat, ha Lajos
443 3, 21| Lajos király hittel ígéri, hogy meghagyja életüket, de ekkor
444 3, 21| herceg Lajos királynak, hogy: vigyázzon magára, mert
445 3, 21| akarja Durazzói Károly, hogy ne álljon ki bajvívásra
446 3, 21| alkalom a lesbeállásra. Azt, hogy a kápolna felől támadják
447 3, 21| azért abban állapodtak meg, hogy összeválogatnak száz lovagot,
448 3, 21| megrázza: ez lesz a jele, hogy bajban van a király.~Hát
449 3, 21| Toldihoz, vitte a hírt, hogy mi készül.~- Valami hamisság
450 3, 21| lesz rá: ott lesz idejében.~Hogy felvirradott a nagy nap,
451 3, 21| tábor.~Az az, a barát. Hej, hogy verte, vágta, lapította
452 3, 21| fektették le puha ágyba, s hogy tudták biztonságban, folyt
453 3, 21| Sőt, azt sem engedte meg, hogy bemenjenek a várba. Ott
454 3, 21| serleget is emel, bizonnyal, hogy elköszöntse kedves vendégeit.~-
455 3, 21| Mint az öcsém vére. Nézd, hogy csapom földhöz e nap örömére!~
456 3, 21| gonosz lelked! Kezdted azzal, hogy házam népét öcsém ellen
457 3, 21| Felség, ne felejtse, hogy magyar olasz ellen törvényt
458 3, 22| Piroska levele~Mondám, hogy Lajos király akkor éjjel,
459 3, 22| benne szomorodott szívvel, hogy leánya, Margit, a gyenge
460 3, 22| Örzséről - majd megtudjuk, hogy mit.~Szóla pedig Piroska
461 3, 22| megvádolták. Azzal vádolták meg, hogy férjemet meggyilkolta, a
462 3, 22| síromat kirabolta. Nemcsak, hogy üldözik, esztergomi érsek
463 3, 22| Meggyóntam már az érseknek, hogy mi hozta őt a sírboltba -
464 3, 22| ehhez köze a világnak, de hogy nem rabolt, erre esküt tennék,
465 3, 22| De sajnállak téged...~S hogy megelevenedett a lelkében
466 3, 22| estét, szép kisasszony!), s hogy rágondolt a bajvívásra,
467 3, 22| való-e? Merné-e mondani, hogy sohasem vétkezett?~Nem volt
468 3, 22| Eredj, mondjad a bátyádnak, hogy jelentheti magát nálam kegyelemre.~
469 3, 22| a füle csengett talán? Hogy ő szóljon a bátyjának! De
470 3, 22| Avagy úgy gondolta a király, hogy majd felkeresem én a jó
471 3, 22| s arra határozta magát, hogy hazamegy, megviszi a hírt
472 3, 22| előbújik rejtekéből. Megtudta, hogy egy csapat készülődik haza:
473 3, 22| Kont Miklóstól, vezérétől, hogy ő is szolgájával e csapathoz
474 3, 22| is: holnap lesz az a nap, hogy hazaindulunk.~- Aj, de okos
475 3, 22| lelkem, leányasszony!~Csuda, hogy a bőréből ki nem ugrott,
476 3, 22| lett volna benne. Bezzeg, hogy Pejkó megismerte az ismerős
477 3, 22| a Pejkó csak azt várta, hogy szőrén érezze Bencét, uccu!
478 3, 22| aztán hirtelen állott meg, hogy Bence nagyot nyekkenve fordult
479 3, 22| hol jársz te itt?~- Hej, hogy hol járok itt?~Megeredett
480 3, 22| elmondta töviről-hegyire, hogy s mint kerül ide, kivel
481 3, 22| Elvágtatott szélnél sebesebben, s hogy megtalálta Anikót, nógatta
482 3, 22| megérkeztek a kalibához s hogy oda beléptek: mindjárt átölelte
483 3, 22| elmondta szép rendjében, hogy ismerkedtek meg. Aztán szép
484 3, 22| úgy zúgott az éljen. S hogy leült trónjára, név szerint,
485 3, 22| leült trónjára, név szerint, hogy kikiálták, jöttek sorba
486 3, 22| ünnepségnek, intett Toldinak, hogy kövesse. Ment a király a
487 3, 22| megérdemled a király kegyelmét.~S hogy belépett Toldi a kolostor
488 3, 22| királyom, engedje meg nékem, hogy behívjam az én hű társamat,
489 3, 22| vitéz, a rendjében szépen, hogy ő Záchnak vére. Kisfiú volt
490 3, 22| boldogságot s nem vettem észre, hogy közelemben mosolyog reám.~
491 3, 22| ám, még haza sem értek: hogy elröpült a bánat szép Örzse
492 3, 22| Megvallotta neki. Nézzétek, hogy virul arca két rózsája.
493 3, 22| történt, mi nem, elég az, hogy a kobzos Bencére bízta a
494 3, 22| boldogok észre sem vették, hogy Toldi térült-fordult s egyszerre
495 3, 22| indultak mind Nagyfaluba. S hogy megérkezének, kihirdették
496 4, 23| Lovagokhoz illő. Ideje, hogy finomodjék, művelődjék a
497 4, 23| annak is sorja kerülhet, hogy meg kell védeni a magyar
498 4, 23| maradtak. A „fiatal” Bence is hogy leöregedett! Mit is keresnének
499 4, 23| minek is éljek? Mit lássam, hogy rozsda marja vitézi kardomat?
500 4, 23| nyele.~Hej, szegény Bence, hogy zokogott a szomorú beszédre!
1-500 | 501-539 |