Part, Paragraph

 1   2,  10|           húga volt ez, Jodovna.~- Oh, jaj - nyögött Toldi - minő
 2   2,  13|          király színe elé lépni.~- Oh, felséges uram, én dicső
 3   2,  13|           rajta.~Piroska! Piroska! Oh, mi lett belőled! Haj, de
 4   2,  14| koporsójában ült Rozgonyi Piroska!~Oh, ha valaki le tudná írni
 5   2,  14|            inkább kesereg magában: oh, jaj, miért nem hagytok
 6   3,  15|           várta künn nagyanyját.~- Oh, jaj, mi történt? Mit mondott
 7   3,  16|          hű állat nyakába Toldi.~- Oh, kedves jó lovam, én okos
 8   3,  17|           a temérdek drágaságot.~- Oh, Istenem, de jó vagy! -
 9   3,  19|              kiáltott fel Toldi. - Oh, csakhogy említéd! Édes
10   3,  19|         ragyogott a napsugárban.~- Oh, drága, szép lovam, hogy
11   3,  20|       magyarok vitéz nagy királya. Oh, jaj, tán meg is halt! Eszméletlen
12   3,  21|              Hát él? Csakugyan él? Oh, édes Jézusom! Ugye, hazamegyünk?
13   3,  22|            földet, odavitte szíve. Oh, ha megláthatná, ha élve
14   4,  23|            országunknak címerével? Oh, hogy meg nem nyílik a föld,
15   4,  24|            lesz a sírom fejfája!~- Oh, drága nagyuram...~Nem tudta
16   4,  24|        Feje fáj? Hideg leli talán? Oh, szóljon nagyuram. Tudom
17   4,  24|            felejtsd, az ásónyél...~Oh, jaj, ezt már sírás nélkül
18   4,  24|            könnye is kicsordult.~- Oh, te derék vitéz! Mért, hogy
19   4,  24|   börtönébe...~- Halállal vívódik! Oh, derék bajnokom! Nem, nem
20   4,  24|      barátod. Lajos, nem a király. Oh, add a kezedet. Ne váljunk
21   4,  24|   sóhajtással feje lehanyatlott.~- Oh, hű barátom te, legnagyobb