Part, Paragraph

 1   1,  3 | Miklóshoz fordult, fogta kezét ennek, fogta annak, ha összekapcsolhatná.
 2   1,  3 |    Többet hat béresnél. De már ennek vége. Nagy a világ, megyek,
 3   1,  3 |        érez a vállában: az ám, ennek már fele sem volt tréfa.
 4   1,  3 |        nem úgy hallgatta, mint ennek előtte, a téli estéken.
 5   1,  4 |      Vajha úgy lehetne! De már ennek vége. Világgá bujdosott
 6   1,  4 |     énnálam, a lájbi zsebében. Ennek az egynek a nyakára hágunk.~
 7   1,  5 |         kösd az oldaladra, ott ennek a helye!~Hát, ha a király
 8   1,  5 | volna-e annak oly erősen, mint ennek a kardnak! Az ég közepére
 9   2,  8 |  ország, s viszont ki fizetett ennek az országnak.~Egyben kiment
10   2,  8 |         s adót követel tőlünk. Ennek okán mi felhánytuk levelestárunkat,
11   2,  8 |  felhánytuk levelestárunkat, s ennek rendjén meg­állapítottuk,
12   2,  8 |        hogy sem az ország, sem ennek régi királyai, soha senkinek
13   2,  8 |    keleti s a római birodalom. Ennek földjét foglalta el Árpád:
14   2,  12|     mily kietlenek egyedül! Ám ennek könnyű az orvossága, üzen
15   3,  17|    országban a király, s ahogy ennek a színe elé kerültek, Anikó
16   3,  18|         hívj fráter Mikolának. Ennek csúfoltak a barátok. Mostan
17   3,  20|        a jégeső, de nem ártott ennek semmi: nem fogta testét
18   3,  21|        volt az egyik igazlátó, ennek elmondotta a király az üzenetet,
19   4,  23|        udvara. Rossz vége lesz ennek!~- Jó, jó, öreg - mosolygott
20   4,  23|        tégy fejfát mellé; elég ennek az ásónak nyele.~Hej, szegény