Part, Paragraph

 1   1,  3 |     Voltam eddig Nagyfalu lakója, mostan leszek világ bujdosója.
 2   1,  3 |        nyugtalankodott az ő lelke mostan. Mondta az öregnek:~- Elég,
 3   1,  4 |           már nem volt álom, amit mostan látott. A hold szépen rávilágított
 4   2,  7 |          meg, míg ügyetlenkedett, mostan megismerte egy mozdu­latáról!~
 5   2,  7 |   esküvését. Másutt járt a lelke.~Mostan, ugye, szeretnétek tudni,
 6   2,  8 |        Miklós bús-haragos kedvét, mostan elmondom mit üzent Károly
 7   2,  8 |         rangon és nemen levőknek, mostan és ezután élőknek: Károly
 8   2,  10|           már az csuda volt, amit mostan mondok: félek, nem hiszitek,
 9   2,  12|       édesanyád keblén? Sírhatsz, mostan való nagy bánatod feneketlen,
10   2,  13|          Miklós.~- Velem jössz te mostan! - ordított Lőrincre Miklós,
11   3,  15|        világnak minden kincséért, mostan odaadja a kedves fiáért!~
12   3,  15|         kellett Visegrádra menni, mostan mindjárt elémondhatta panaszát.
13   3,  15| csökönyösködött az öregasszony. - Mostan éppen nagy sereg búcsúsnép
14   3,  18|        Ennek csúfoltak a barátok. Mostan pedig telepedjünk le itt.
15   3,  19|           diadal öröme. Elég neki mostan az az öröm, hogy újraszületett!
16   3,  22|          talán éppen ott bujdosik mostan, amerre felséged hadakozik.
17   3,  22|         az anyai szívnek. Hej, ha mostan szárnya lehetne!~Az özvegy
18   4,  23|          látszott ki Toldinak. És mostan megszólalt:~- Bence! Hű
19   4,  24|       látja, az is megcsudálja.~- Mostan pedig megyek az én királyomhoz!