Part, Paragraph

 1   1,  3 |       fojtogatta a keserűség, s mégis örömkönnyben úszik a szeme,
 2   1,  5 | szükségem, énnekem nem is kell, mégis elfogadom, s annak a szegény
 3   2,  7 |        Százszor is hallották, s mégis meg nem unják. Egy-egy félve
 4   2,  8 |       le róla a véres hab, íme, mégis vidáman nyerít fel: ihol
 5   2,  8 |     kaszálva. De lám, egy ember mégis csak egy ember. Vajon egyedül
 6   2,  9 |       szalontai várban.~- Hátha mégis, hátha... - tűnődött, hánykolódott
 7   2,  9 |         azt súgja valami: hátha mégis, mégis...~ ~
 8   2,  9 |      súgja valami: hátha mégis, mégis...~ ~
 9   2,  10|         jön Toldi Budára. Hátha mégis, hátha mégis... Apja folyton
10   2,  10|      Budára. Hátha mégis, hátha mégis... Apja folyton sürgeti
11   2,  10|         menyegző napját - hátha mégis, hátha... Mert százszor,
12   2,  10|         sötétség vette körül, s mégis világosan látott, szörnyű
13   2,  12|         annak az asszonya? Lám, mégis jó, hogy van vára, ahová
14   2,  13|         Budavára felé. Vagy tán mégis Miklós akarta így? Nem,
15   2,  13|      fura követet kilódítsa, de mégis a dolgot meggondolta: akárki
16   2,  14|   erőlködtek, ha valami szerént mégis bejuthatnának, megzavarta
17   3,  21|        elbánnak velök. Hanem az mégis baj volt, hogy nem tudtak
18   3,  21|    király sem hunyta be szemét. Mégis, mégis, kemény volt, szörnyű
19   3,  21|        hunyta be szemét. Mégis, mégis, kemény volt, szörnyű kemény