Part, Paragraph

 1   1,  3 |     szólalt meg e pillanatban egy kedves, ismerős hang. - Nehogy
 2   1,  4 |        Arca, szeme felragyogott a kedves gondolatra. De ahogy felragyogott,
 3   1,  4 |   kegyelmet tőle. Aztán felpattan kedves Rigójára, úgy vágtat a király
 4   1,  4 |          kötötték a Rigót, Miklós kedves lovát, melléje a Bence lovát (
 5   2,  6 |         pihent meg szeme, lelke a kedves, a szépséges leányzón.~No,
 6   2,  6 |     szóval:~- Hej, Rozgonyi uram, kedves bátyámuram! Szegény létemre
 7   2,  8 |         mintha érezte volna, hogy kedves gazdája valami bús gondolat
 8   2,  9 |          hogy: bizony megesmérem, kedves király bátyám, birodalmi
 9   2,  9 | könnyűszerrel meglátogathatnám én kedves bátyámat. Nem mennék én
10   2,  10|          hogy a Pejkó volt, Toldi kedves paripája! Hej, édes jó istenem,
11   2,  10|          s megölelte, megcsókolta kedves paripáját. Aztán felpattant
12   2,  11|           is szaladott:~- Ej, ej, kedves uram, nem értem a dolgát.
13   2,  12|          népség közt találja az ő kedves fiát. De Isten szerette
14   3,  15|       kincséért, mostan odaadja a kedves fiáért!~És felültek az eleséggel
15   3,  15|           Nápoly ellen, ahol az ő kedves öccsét, Endrét, gyalázatos
16   3,  16|        állat nyakába Toldi.~- Oh, kedves jó lovam, én okos jó Pejkóm!
17   3,  17|         őt siratja, de Anikót is, kedves unokáját. Pedig míg ő bujdosott
18   3,  21|       bizonnyal, hogy elköszöntse kedves vendégeit.~- Durazzói herceg!
19   4,  24|          körös-körül a falon régi kedves fegyverei. Haj, de kikezdette