Part, Paragraph

 1   1,  3 |       minden szavad! Te vetettél engem paraszti munkára, hogy ne
 2   1,  3 | mormogott magában Miklós -, csak engem ne találjon. Egyszeribe
 3   1,  5 |     fogjunk kezet. Te sem láttál engem, én sem téged soha, egymást
 4   2,  8 |       illendőség? Így becsül meg engem? Mond meg az uradnak, többet
 5   2,  9 |   megneszelte, hogy foglyul akar engem ejteni. Nos, ha ezt akarja,
 6   2,  10|       nehéz bánat. Szeress te is engem!~Őrizte egész nap szíve
 7   2,  13|          a bajvívás volt, rávett engem, hogy ruhát cseréljek vele.
 8   3,  16|    Utánam ballagtál? Megkerestél engem, üldözött gazdádat, hogy
 9   3,  17|     leányasszony, ne féljen, míg engem lát!~- Hogy lássalak, mikor
10   3,  18|    menekült valahogy. Megmentett engem is. Mennyit bujdokoltunk,
11   3,  18|       győzelmemnek. S az a leány engem szeretett! Én is megszerettem.
12   3,  18|        elé: én voltam a győztes, engem illet a lyány! Ha azt teszem:
13   3,  20|      kezébe ajánlom, fogadjon be engem vitéz seregébe. Igaz, nem
14   3,  20|     seregébe. Igaz, nem neveltek engem vitézi életre, mert még
15   3,  21|        azután meg hoppon hagytok engem.~- Úgy!? Hiszen mindjárt
16   4,  24|          ne felejtsd: oda temess engem. Aztán el ne felejtsd: az
17   4,  24|        már odavaló. Ott az ifjak engem tán meg is csúfolnak...
18   4,  24|          derék vitéz! Mért, hogy engem küldtek e szomorú tisztre!
19   4,  24|      királyra.~- Hát nem ismersz engem? Lajos vagyok. Régi jó barátod.