Part, Paragraph

501   4,  23|           ha él - hála az Istennek, hogy él még kigyelmed! -, mondjam
502   4,  23|              bírja-e még? Bírta, de hogy bírta! Nem verte földhöz
503   4,  23|       meztelen kard. Isten csudája, hogy a vén gebe bírta ezt a szörnyű
504   4,  23|    végigcammogott a tömeg között.~- Hogy adja azt az ócskavasat,
505   4,  23|          ősz bajnok? Azt mondtátok, hogy Toldi már nem él. Márpedig
506   4,  23|    ragasztva. A csuha is arra való, hogy Toldinak nézzék. Mióta Toldi
507   4,  23|       Hányszor megbántam azt azóta, hogy elment. Lám, igaza volt
508   4,  23|            hang, Toldi hangja! Hej, hogy felvidult a király szíve!~
509   4,  23|            szíve!~Igen, megdördült, hogy zúgott-búgott belé a levegő.~-
510   4,  23|             hiszitek, azért jöttem, hogy lovamat táncoltassam, szőrcsuhámat
511   4,  23|         országunknak címerével? Oh, hogy meg nem nyílik a föld, hadd
512   4,  23|             én járjak fel a sírból, hogy megvédjem, visszaszerezzem
513   4,  23|             ami lesz! - ki kellett, hogy álljon. Összeszedte magát
514   4,  23|            szúr a levegőn az olasz, hogy csakúgy sír, süvölt nyomán
515   4,  23|           mozdítod? Védjed magad!~S hogy újra célt tévesztett a dárdája,
516   4,  23|           huzakodott neki Toldi, de hogy látta az olasz baját, visszarántotta
517   4,  23|             olasz kezéből a kardot, hogy az sivítve repült kőhajításnyira
518   4,  23|            királynak? Miféle ember, hogy nem kell neki jutalom?~Bántja
519   4,  23|        vitézt. Én vittem hírt neki, hogy idegen vitéz kezébe került
520   4,  23|          király rendelé az uraknak, hogy mindjárt menjenek utána,
521   4,  24|        mintha érezte volna a ló is, hogy gazdája szívét nehéz bánat
522   4,  24|       király! Vagy talán azt várta, hogy lábához boruljak? Kegyelmet
523   4,  24|             öregember szeme. De jó, hogy a szél homokot kavart fel:
524   4,  24|             kavart fel: ráfoghatta, hogy attól könnyedzik.~- Azt
525   4,  24|           könnyedzik.~- Azt hiszed, hogy sírok? - fordult Bencéhez,
526   4,  24|                  No, add a kezedet, hogy visszajössz, lovag!~- Visszamegyek -
527   4,  24|     mindenképpen jóvá akarák tenni, hogy cudarul kicsúfolták. Még
528   4,  24|            emelték a vén gebéjével, hogy lássa mindenki: ihol, a
529   4,  24|              azt senki ne csudálja, hogy a vén Bence nyomban elfeledte
530   4,  24|          még azt se csudálja senki, hogy Toldinak is megszűnt lelke
531   4,  24|             aki a sírjából kelt ki, hogy megmentse a magyar becsületet!
532   4,  24|             kurta buzogányt. Tudod, hogy nem járok anélkül az utcán!~
533   4,  24|         Azzal kifordult az ajtón, s hogy a bámészkodó sokaság ne
534   4,  24|            róla, Toldi Miklósról!~S hogy vége volt a csúfondáros
535   4,  24|       nyögött, jajgatott, ordított, hogy csak úgy zengett, zúgott
536   4,  24|        megfeddenéd apró kölykeidet, hogy ne csúfolnák vitéz vén fejemet!~
537   4,  24|             asztalra, úgy lecsapta, hogy beszakadt az asztal - hej,
538   4,  24|           Oh, te derék vitéz! Mért, hogy engem küldtek e szomorú
539   4,  24|         bajnokom! Nem, nem engedem, hogy gyalázatban haljon!~Ezt