Part, Paragraph

 1   1,  3 |      éhség, lelkét meggyötörte a bánat, de összeszedte utolsó erejét:
 2   1,  4 |   megvívjon vele. Jaj, mi tenger bánat, jaj, mennyi gyalázat!~Éppen
 3   2,  8 |        mindég, míg él édesanyád. Bánat, ha éri szívedet, kinek
 4   2,  8 |           mint őröl fia szívén a bánat! Csak azt várta, hogy ketten
 5   2,  9 |           újra meglepte szívét a bánat. Minek a nagy vagyon? Mit
 6   2,  9 |         Toldi szívén ezer akkora bánat, mint amekkora volt, akkor
 7   2,  9 |        szívéről leszakadt a nagy bánat terhe, s hogy megkönnyebbedett
 8   2,  10| bánatodban. Óh, nézz a szemembe! Bánat lakik ott is, titkos nehéz
 9   2,  10|       lakik ott is, titkos nehéz bánat. Szeress te is engem!~Őrizte
10   2,  12|         vele maradott az emésztő bánat, a rettentő önvád. Tépelődött,
11   2,  12|   egyedül Piroska, vele maradt a bánat s az önvád. Toldi Miklós
12   2,  12|     éjszakában, vele vágtatott a bánat. A bánat s az önvád. Egyik
13   2,  12|        vele vágtatott a bánat. A bánat s az önvád. Egyik sem maradott
14   2,  12|         tépdesné éles körmével a bánat keselyűje, ha ő itt volna
15   2,  13|    kergette Miklóst a szégyen, a bánat, sokáig azt sem tudta, hol
16   2,  14|         öregember! Van-e nagyobb bánat az ő bánatjánál? Aki látta,
17   3,  21|      földre szegezte, nagy, erős bánat nehezedett a szívére, mardosta
18   3,  22|       sem értek: hogy elröpült a bánat szép Örzse szívéből! Szereti
19   4,  24|        hogy gazdája szívét nehéz bánat nyomja.~- Lám, lám, nem