Part, Paragraph

 1   1,  3 |       a házból. Könnybe borult szemét a földre szegezte, úgy támolygott
 2   1,  3 |     tarsolyát, megtörülgette a szemét, aztán: Isten áldjon, Isten
 3   1,  4 |      lett - zokogott György, s szemét buzgón törülgette, de a
 4   1,  4 | királyom - kesergett György, s szemét égnek emelte, mintha imádkoznék: -
 5   1,  4 |  inkább, mint mondta György, s szemét szenteskedve forgatta -,
 6   2,  9 |        Lajos merőn a császárt, szemét le nem vette róla, csak
 7   2,  11|    hullatta könnyeit, két szép szemét szinte vakra sírta. Naphosszat
 8   3,  18|      veri a testét, forgatja a szemét, imádkozik, mikor mások
 9   3,  18|   ahogy tudott, futott, mintha szemét vették volna ki.~Nézte,
10   3,  21|        pillanatban fölnyitotta szemét a leány. Szólni nem tudott
11   3,  21|     Lajos király sem hunyta be szemét. Mégis, mégis, kemény volt,
12   3,  22|  követő éjszakán nem hunyta be szemét, ébren találta a felkelő
13   3,  22|        drága fiát, kiért pedig szemét szinte vakra sírta.~- Fiam,
14   3,  22|     erős karjával a keresztet, szemét felemelte az égre s úgy
15   4,  23|      udvarnál látott. Sértette szemét a csillogó fény, a pompa,
16   4,  23|    gödör fenekén állott Toldi, szemét törülgetve, mikor egyszerre
17   4,  24|        s boldogan törülgette a szemét. No lám, no lám, kisütött
18   4,  24|  szószólód leszek...~Fölemelte szemét lassan, nagy nehezen a haldokló