Part, Paragraph

 1   1,  2 |            Fiam, édes fiam, csak jere, csak jere!~Az anyai szív
 2   1,  2 |       édes fiam, csak jere, csak jere!~Az anyai szív egyszerre
 3   1,  4 |         szót, de egy sem mondta: jere be, te derék legény, vacsorálj
 4   2,  7 |        Miklós a jobbot is hívja: jere, lódíts egyet, te is jobbik
 5   2,  8 |          a vitézek legjavát, úgy jere Trencsénbe. A többit majd
 6   2,  9 |        annak minden szava. „Csak jere, édes öcsém, ölelő karokkal,
 7   2,  11|        gerlicemadár. Nem hiszed? Jere el!~Azt sem mondta Miklós:
 8   2,  13|         a kép hívta, csalogatta: jere, jere, nézz meg, egyszer,
 9   2,  13|         hívta, csalogatta: jere, jere, nézz meg, egyszer, utoljára.
10   2,  14|    világba, édes szép szerelmem! Jere velem, jere. Hadd higgye
11   2,  14|      szép szerelmem! Jere velem, jere. Hadd higgye a világ, meghaltál.
12   2,  14|          meghaltál. Hadd higgye. Jere velem, jere, édes szép Piroskám!~
13   2,  14|         Hadd higgye. Jere velem, jere, édes szép Piroskám!~Így
14   3,  16|          velem sanyarú sorsomat? Jere, jere, menjünk együtt. Vigyük
15   3,  16|          sanyarú sorsomat? Jere, jere, menjünk együtt. Vigyük
16   3,  19|            Ej, ej, balga beszéd. Jere velem. Öltözzél fel vitézi
17   4,  23|      fordult ismét a követhez -, jere be hozzám. Pihend ki magadat.~
18   4,  24| máskülönben rég küld vala érted. Jere vissza, Toldi. Vár a király