Part, Paragraph

 1   1,  3 |        lett ölelésnek, csóknak, s mondja Toldi Miklós, amint következik:~-
 2   1,  4 |     könnyét, lelkem nénémasszony, mondja el énnekem, hogy s miképpen
 3   1,  4 |         De én... de én... nem, ne mondja senki, hogy vágyom a részére.
 4   2,  7 |          nem unják. Egy-egy félve mondja: mese ez, nem igaz... Mindjárt
 5   2,  7 |        már így van, így van - ezt mondja az arca, s szóval így folytatja
 6   2,  8 |       itthon tartani, meg-meg azt mondja, hogy ő nem marad parasztnak.
 7   2,  8 |    titkolnád, az én szemem látja.~Mondja már szóval is:~- Láttam,
 8   2,  8 |          félkomolyan, féltréfásan mondja:~- No, de édesanyám, lelkem,
 9   2,  9 |   mesebeli vacsora volt, hogy azt mondja: tál, tányér elég volt,
10   2,  11|         Óh, szegény Piroska! Hogy mondja el néki, mit Bencétől hallott!~
11   2,  11|          jöjjön el ide: de mégsem mondja ezt. Egy szó sem tud jőni
12   3,  16| elpanaszolja szíve nagy bánatját. Mondja, mondogatja: fátyolt veszen
13   3,  17|        lesz, ahogy a leányasszony mondja.~Egyszeribe lóra pattantak
14   3,  21|     lásson.~- Nini, ez a kobzos - mondja a király magában. - Derék
15   3,  21|            csak Laczfi vajda nem. Mondja a királynak:~- Felség, ne
16   4,  23|          Toldi lesz az, nem más - mondja ez is, az is.~- Toldi? Hisz
17   4,  24|          egy, megállítja Toldit s mondja, amint következik:~- Állj