Part, Paragraph

 1   1,  3 | előlábát arcára tapasztja: jaj, neked, Miklós! De Miklós nem hagyja
 2   1,  4 |      öcséd. Úgy, igaz, hát volt neked öcséd is. Emlékezem, egyszer
 3   1,  5 |          vitéz magyar bajnok, s neked adom minden vagyonomat,
 4   1,  5 |        Tizenkét lóra jár hópénz neked mától. Megértetted, fiam?~
 5   2,  10|     Toldi Miklós. Nem kellek én neked? Féreg egyen meg hát!~Arra
 6   2,  11|    mindenképpen vége...~- Ha én neked lennék, kolostorba mennék -
 7   2,  11|     mondtam, mikor azt a leányt neked megszereztem? Ne felejtsd
 8   2,  11|    akkor elmennék, de jaj lenne neked!~- Ej, micsoda beszéd! Hogy
 9   3,  15|        büntetése: én mondom ezt neked!~- Nem, nem, az nem igaz,
10   3,  16|       nem kérdem. Adok én nevet neked. Éppen most halt meg egy
11   3,  19|   szállásolunk. A kapuja nyitva neked. Neked s társadnak is.~Azzal
12   3,  19|          A kapuja nyitva neked. Neked s társadnak is.~Azzal továbbdöcögött
13   3,  19|  Gyerünk, fiú, gyerünk! Veszünk neked is paripát, fegyvert, vitézi
14   4,  23|         javát együtt ettük meg, neked megmondom hát: magamnak
15   4,  23|   tanácsomat. Hát - adjon Isten neked jobb tanácsosokat. Hívebb
16   4,  23|        Toldi Miklós. - Elhoztam neked az utolsó kenetet.~Mindjárt