Part, Paragraph

 1   1,  3 |    egyél. Hiszen nem kellett Miklósnak biztatás! A jó öreg csak
 2   1,  3 |     hajtott, aztán nyújtotta Miklósnak. Eddig csak keveset szólt
 3   1,  3 |  daliás időkről, amikor hej, Miklósnak a nagyapja, az apja - azok
 4   1,  3 |       integettek a csillagok Miklósnak. És indult Miklós, nekivágott
 5   1,  4 |    anyját juttatta eszébe, s Miklósnak kicsordult a könny szeméből.
 6   1,  4 |     özvegyasszony s elmondta Miklósnak szép rendjébe: hogy jött
 7   1,  4 |    szót sem adtak a legények Miklósnak. Úgy tetszik, szégyellték,
 8   2,  7 |  forrongott a lelke jó Toldi Miklósnak. Fellázítá a gondolat, hogy
 9   2,  8 |     azt hitte a nagyasszony, Miklósnak amúgy sincs rá többé szüksége,
10   2,  8 |     kiperdült a házból, mert Miklósnak már csordultig volt a szíve.
11   2,  8 |   két szó szívébe nyilallott Miklósnak, szégyellte is magát erősen,
12   2,  8 |       Tetszett, nem tetszett Miklósnak: király parancsolta. Arra
13   2,  10|    minden porcikája jó Toldi Miklósnak, de mi volt testének sajgása
14   2,  10| senki nem csudálja, ki Toldi Miklósnak eddig való nagy csuda dolgait
15   2,  11|  széles, virágos kedve nyílt Miklósnak, poharat emel, felköszönti
16   3,  16|      jajgatott a lelke Toldi Miklósnak. És őt üldözik gyilkosságért,