Part, Paragraph
1 0, 1 | hová vezetlek? Nagy Lajos király idejébe. Ez volt ám a király!
2 0, 1 | király idejébe. Ez volt ám a király! Nagy a szíve, nagy a lelke,
3 0, 1 | fűszál úgy teremnek a nagy király körül a világhíres hősök,
4 1, 2 | szemének. Budavárából, a király udvarából jött a levél,
5 1, 2 | esztendeje élte világát Lajos király udvarában, s csak akkor
6 1, 2 | serdült, ment Budára, a király udvarába, könnyű lovagi
7 1, 2 | Hej, csak egyszer látná a király a mi kis urunkat - mondogatták
8 1, 2 | Budára. Nem lenne párja a király vitézei közt.~De a király
9 1, 2 | király vitézei közt.~De a király nem látta, csak annyit tudott
10 1, 2 | lelkű Györgynek, nehogy a király Budára rendelje Miklóst:
11 1, 2 | mehetne Budára, a nagy király színe elé! Megmondaná: Uram,
12 1, 2 | színe elé! Megmondaná: Uram, király! Toldi Lőrinc fia vagyok.
13 1, 2 | fényes koszorúját!~Ha a király elé mehetne! De az ő sorsa,
14 1, 2 | erős legény helyén volna a király seregében. Nosza, biztatták
15 1, 3 | asztalra, mintha maga a király volna a vén udvarház vendége.~
16 1, 3 | visszajövök. Felmegyek Budára, király udvarába. Ott majd lesz,
17 1, 4 | tündökölt a napnak fényében a király palotája is. Ha följuthatna
18 1, 4 | följuthatna a palotába, ha mehetne király színe elé s kiönthetné szíve
19 1, 4 | ruháján: állhat-e így a király elébe Toldi Lőrinc fia?
20 1, 4 | bátyád! Hamarább érkezett király városába, mint te, Toldi
21 1, 4 | megérkezett Budavárába, s már a király színe elé is kéredzkedett. (
22 1, 4 | görnyedve állott György a király előtt, s szomorú volt az
23 1, 4 | buzgón törülgette, de a király éles szeme jól látta, hogy
24 1, 4 | paraszt...~- Jó, jó - szólt a király -, de lásd, ha oly erős,
25 1, 4 | még valamit? - kérdezte a király, s arca elkomorult, mert
26 1, 4 | beszéded - bólintgatott a király. - Hát nekem adod át gyilkos
27 1, 4 | szavakat rebegett. De szólt a király:~- Várj, Toldi György, várj,
28 1, 4 | Azzal kitántorgott a király szobájából, ment a szállására,
29 1, 4 | kedves Rigójára, úgy vágtat a király elébe, ottan állnak körbe
30 1, 4 | mind csak őt dicsérik. S a király mily kegyes! Gyilkosságot
31 1, 5 | Ezalatt meg Budán felvonták a király rengeteg nagy sátorát. Körös-körül
32 1, 5 | szigetjére.~Ott ült már a király aranyos székében, ott ültek
33 1, 5 | vitézzel összemérje kardját. A király nyugtalanul nézett körül,
34 1, 5 | Bosszúsan harapdálta ajkát a király, szinte véresre harapdálta,
35 1, 5 | Mindjárt mellette teremnek a király vitézei, átveszik a fehér
36 1, 5 | volt öröm Pesten, Budán. A király sem tudott megülni aranyos
37 1, 5 | idegen lesz - tűnődött a király, s arca most egyszerre ismét
38 1, 5 | eközben tizenkét vitéz ment a király parancsára Toldi Miklósért,
39 1, 5 | Már ott is áll a vitéz a király előtt, aki imígy szóla hozzá:~-
40 1, 5 | sisakját, térdre borult a király előtt, s mondá megindultan,
41 1, 5 | Komoran hallgatta elébb a király Miklós szavait, de mind
42 1, 5 | Lőrinc fia! - szólt most a király messze hallatszó hangon. -
43 1, 5 | fiatal vitéz - fordult most a király ismétlen Miklóshoz -, felejtsed
44 1, 5 | tehát úgy van - mondotta a király.~Ám most megszólalt Miklós,
45 1, 5 | fiam, nem úgy - mondotta a király. - Mit mondasz: közember?
46 1, 5 | ennek a helye!~Hát, ha a király világ minden kincsét adta
47 2, 6 | Rozgonyi Piroska~Lajos király egyszer mit gondolt magába?
48 2, 6 | lám, hogy sáfárkodnak a király emberei? Nem sanyargatják-e
49 2, 6 | mikor elillant hazulról a király: nem kötötte ám senkinek
50 2, 6 | Sokszor járt-kelt így a király, ha háború nem fogta le
51 2, 6 | lakhatik benne, gondolta a király), a tágas udvar közepéről
52 2, 6 | állott a kút mellett, mikor a király belépett az udvarra. Levette
53 2, 6 | szóra beljebb bátorodott a király, lovát megitatta, aztán
54 2, 6 | legény volt még akkor Lajos király, s ámbátor a szíve le volt
55 2, 6 | leányzón.~No, de ő most nem király, csak szegény kárvallott
56 2, 6 | a lovat az istállóba, a király meg szégyenkezve, bátortalan
57 2, 6 | asztal mellett ült már a király, királyok, fejedelmek asztalánál (
58 2, 6 | Pál uram házába került a király. Ismerte a nevét, hallotta
59 2, 6 | akkor oldódott meg igazán a király nyelve. Poharat emelt, szép
60 2, 6 | én nevem - irult-pirult a király -, biz’ az nem híres név.
61 2, 6 | még sokra viheted, még király is lehetsz!~No, de már erre
62 2, 6 | elmenne föl Budavárába, király színe elé. Ottan elmondaná
63 2, 6 | végiggondolta Miklós dolgait a király. Lám, esztendő múlt esztendő
64 2, 6 | virágos gondolatokat a király, fűzte, míg az öreggel koccintgattak;
65 2, 6 | pirkadott, már talpon volt a király, a szűr ujjából eléhúzott
66 2, 6 | És alá volt írva: Lajos király. És ott a pecsétje. No,
67 2, 7 | hadijátékra. Egy az, hogy a király gondolatja volt a hadijáték,
68 2, 7 | készülődjetek - gondolta a király -, mennél többen lesztek,
69 2, 7 | űzte-fűzte gondolatját a király, s szeretettel pihent meg
70 2, 7 | szeretheti jobban Miklóst a király. Nem is hagyta békén, folyvást
71 2, 7 | volna kikötni Miklóssal?), a király is későbbet nemigen pazarolta
72 2, 7 | hogyne ment volna, mikor a király parancsolta, de hiszen -
73 2, 7 | csak elmegyek, ám volna bár király leánya Rozgonyi Piroska,
74 2, 7 | Akárki eszelte ki, még a király is, rosszul eszelte ki,
75 2, 7 | Toldi indulatja, s még a király is megrezzent tőle, mikor
76 2, 7 | belől forrott. Nem szólt a király, bár leolvasta Miklós arcáról,
77 2, 7 | szép Piroskáért.~- Itt a király! - jelenti a kürtszó, felriad
78 2, 7 | vitézek szépen meghajolnak a király előtt, s így várnak sorukra.
79 2, 7 | mert éppen akkor jött a király egy követe egy sereg vitézzel,
80 2, 7 | minden szem arra néz a király sátra felé. A nagy zűrzavarban
81 2, 7 | Közben folyton változott a király arca (Hej, de rossz hírt
82 2, 7 | sokszavú jelentés, intett a király: kezdődjék a hadijáték újra!~
83 2, 7 | sisak. Meghajtja magát a király előtt, meg az igazlátók
84 2, 7 | fényes vendégek. Legfelül a király, mellette Piroska. Úgy eltréfál
85 2, 7 | így folytatja a nagylelkű király -, derék legény ő is...
86 2, 7 | neki!~Így csepegteti a jó király az édes cseppeket Piroska
87 2, 7 | Toldi szótlan búja, míg a király s a hölgyek felállottak
88 2, 8 | Mit üzent a cseh király?~Hadd tombolja ki Toldi
89 2, 8 | elmondom mit üzent Károly cseh király a magyar királynak. Mert
90 2, 8 | harag vetett lángot Lajos király szívében. Ám erőt vett magán,
91 2, 8 | lakomát is laktak, Lajos király virágos jókedvet mutatott,
92 2, 8 | esett a dolog, hogy Lajos király, amint illik, követséget
93 2, 8 | adóját is. Értetted? Tizenegy király, csupa hódolt fejedelem
94 2, 8 | Szörnyű harag tombolt a király szívében, észre sem vette,
95 2, 8 | mikor együtt mentünk a király elébe? Hej, mindég mondtam
96 2, 8 | meg sem pihent otthon a király, hívatta Küküllei János
97 2, 8 | János: talán bizony tréfál a király. Nemcsak gondolta, mondta
98 2, 8 | mondta is a gondolatját, de a király összeráncolta homlokát:~-
99 2, 8 | elkészült az írással, s akkor a király tanácsot üle velök. Először
100 2, 8 | ha le nem csendesítené a király egy kézintéssel.~- Tanácsra
101 2, 8 | Tanácsra hívtalak - mondá a király -, s még nincs vége annak.
102 2, 8 | ezután élőknek: Károly cseh király és birodalmi császár, elbizakodván
103 2, 8 | adóztak levert idegenek.~De a király nem elégedett meg Küküllei
104 2, 8 | onnét indulnak hadba a cseh király ellen.~Ezenközben Toldi
105 2, 8 | Toldi szerét ejtette, hogy a király közelébe jusson, s mondá
106 2, 8 | Miklós, jó, jó - mosolygott a király -, csillapuljon véred. Hiszem
107 2, 8 | nem tetszett Miklósnak: király parancsolta. Arra kellett
108 2, 9 | magyar hadak, indult Lajos király is Budáról nagy, fényes
109 2, 9 | Pesten s amerre elvonult a király, tenger nép verődött össze,
110 2, 9 | nem megy el messzi útra a király az ő népével (Ki tudja,
111 2, 9 | hadba, de lakodalomba megy a király!~No, majd meglátjuk, bízzuk
112 2, 9 | sereg Trencsénben, mikor a király megérkezett, s hogy végigjárta, -
113 2, 9 | Azt írá pedig levelében a király, hogy: bizony megesmérem,
114 2, 9 | bizony megesmérem, kedves király bátyám, birodalmi császár,
115 2, 9 | Háromszor is elolvasta a cseh király a levelet, fejét csóválta,
116 2, 9 | felolvastatá Károly a magyar király levelét, mit szólnak hozzá.
117 2, 9 | magyarázgatták jóra Lajos király levelét.~- Ugyan mi veszedelem
118 2, 9 | szerető bátyádurad.” Lajos király pedig, ahogy Károly levelét
119 2, 9 | urak, amint megértették a király szavából, hogy Károly császár
120 2, 9 | Be kell vennünk, be!~De a király lecsendesítette az urakat.~-
121 2, 9 | ott leszek!~Mosolygott a király, szeretettel nézett jó Toldi
122 2, 9 | Figyeljetek ide - kezdette a király. - Kalandra indulok, de
123 2, 9 | javallották, hogy Toldi legyen a király személyes inasa, a vitézek
124 2, 9 | minek annyi ember? Közben a király parancsolta Laczfi Endrének,
125 2, 9 | másnap éjjel indult Lajos király olasz gúnyás vitézeivel,
126 2, 9 | megelégedhetett volna Lajos király. Voltak három annyin, mint
127 2, 9 | elegendő: hej, csak engedné a király, elbánnának ők a cseh lándzsásokkal!~-
128 2, 9 | Nem, nem - intette le a király a szilajvérű vitézeket. -
129 2, 9 | Jól gondolta ezt ki Lajos király. Amint első este megállapodtak,
130 2, 9 | tenger ajándékot hoz a magyar király. Csődültek a népek mindenfelől
131 2, 9 | majd oda is elmegy Lajos király.~No, ha tisztességgel fogadták,
132 2, 9 | meg is emberelte Lajos király a város elejét: az urakat,
133 2, 9 | őfelsége hallott már Lajos király megjöveteléről, örvend is
134 2, 9 | nyílik.~Jó képet vágott a király a dölyfös üzenethez, még
135 2, 9 | emlegessék meg a magyar király vendégjárását. Virradatkor
136 2, 9 | levert lábáról a magyar király bora. Hiszen csak erre vártak
137 2, 9 | Prágát? Gondolt erre is Lajos király, nosza, a kapuhoz, ki kell
138 2, 9 | ki, se be! - kiáltott a király.~Nyomban elállották a kaput
139 2, 9 | Toldi Miklós. - Vágtatott a király, mellette Toldi, szélnél
140 2, 9 | széllel-lobbal ott termett a király kicsiny csapatjával, kezdettek
141 2, 9 | palotában, Toldi mindenütt a király oldalán, üti, löki félre
142 2, 9 | magyarok királyát.~Belép Lajos király, nyomában a magyar vitézek,
143 2, 9 | térdet-fejet neki Lajos király. Hiszen azt várhatja. Visszanézte
144 2, 9 | ütésre szorongatta. De Lajos király csak hallgatott, hallgatott,
145 2, 9 | foglalhatsz oldalamon.~Lajos király erre sem mozdult meg, csak
146 2, 9 | várhatott is ezzel még a király, ha szól, úgysem hallották
147 2, 9 | eljöttem hozzád, Károly király, császár. Azt kérdezem tőled:
148 2, 9 | mondotta Toldi, de Lajos király mosolyogva csitította: No,
149 2, 9 | negyedik nap lóra pattant a király, s vígan kocogott haza vitézeivel.~
150 2, 9 | tagadni megtévelyedését. A király is ember, ő sincs hiba nélkül,
151 2, 10| nem indult volt el Lajos király a prágai kalandra, mikor
152 2, 10| minek mutogassa? De, lám, a király kegyelme fiút adott az öreg
153 2, 10| töltötte el keblét, ha a király nagy kegyelmére gondolt,
154 2, 10| mikor tapasztalta, hogy a király épp oly kegyesen, nyájasan
155 2, 10| gyöngén kézen fogta Lajos király Piroskát, úgy vezette az
156 2, 10| sorsát: megnyeri-e kedvét a király anyjának.~- Állj fel, leányom -
157 2, 10| csuda, történt egyéb. A cseh király megsokallotta a rablólovagok
158 2, 11| feleségül vette, talán már azóta király lett belőle. Hej, megérdemelné!~-
159 2, 11| azt sem tudom éppen, hogy királykisasszony volt-e, de olyan
160 2, 11| Úgy sikoltozott, mint egy királykisasszony.~Most már eleget
161 2, 12| szalontai várba. Mikor a király ezt a várat ajándékozta,
162 2, 13| azt gondolta, hogy megy a király színe elé, elémondja az
163 2, 13| valahol Toldi.~Nagyot nézett a király, mikor Lőrinc állig fegyverben
164 2, 13| borult. Nem így szoktak a király színe elé lépni.~- Oh, felséges
165 2, 13| Toldi Miklós!? - szól a király álmélkodva s aztán int:
166 2, 13| Toldi! - kiáltott fel a király hitetlenül. - Ismételd még
167 2, 13| elmondotta Lőrinc, s hallgatta a király komoran, bosszúsan. Ezer
168 2, 13| Nos, akkor - szólt a király -, te sem vagy lovag, Toldi
169 2, 13| Tar Lőrinc, szólíttatá a király a testőrkapitányt s parancsolá
170 2, 13| vasra, zárassa tömlöcbe!~Király ha parancsolja, bizony nem
171 2, 14| Rabolt is! - kiáltott a király szörnyű nagy haraggal. -
172 2, 14| élve avagy halva!~Így a király.~- Átok reá! Átkozott az
173 3, 15| fogadták, hogy nincs itthon a király. Elment a rettentő nagy
174 3, 15| vala pedig a rend, hogyha a király nem volt Budán, helyette
175 3, 15| én édes fiam igazát!~- A király után! - szörnyülködtek. -
176 3, 16| epessze tovább magát. Őt a király, Lajos király meg sem látja.
177 3, 16| magát. Őt a király, Lajos király meg sem látja. Ha hazajön
178 3, 17| Velencében, mint más országban a király, s ahogy ennek a színe elé
179 3, 17| hogy ők egyenesen Lajos király táborába igyekeznek, merthogy
180 3, 17| hogy visszajövet Lajos király Velencébe is ellátogat,
181 3, 17| rablókat Nápolyba, Lajos király színe elé.~Haj, de nekividult
182 3, 17| hol, merre jár a magyar király?~Vala pedig Lajos király
183 3, 17| király?~Vala pedig Lajos király akkor Akvile városában,
184 3, 17| követje, s hogy bebocsáták a király elé, átadá a dózse levelét
185 3, 17| alázatos üzenetjét. És olvasá a király a levelet, nagyokat nézett
186 3, 17| sokáig reszketett a térdük a király előtt. Egy szóval sem tagadták
187 3, 17| mind a kettőt! - intett a király s vitték a rablókat. Még
188 3, 17| rablókat, Anikó is nagy félve a király színe elé bátorkodott s
189 3, 17| hadakozásra - mondotta a király s gyanakodó szemmel végignézte
190 3, 17| s itt elkomorult a király arca - igaz, hogy rablásban
191 3, 17| tudta, nem is értette hát a király mondását, de egyet megértett
192 3, 17| belemarkolt a szívébe: haragszik a király az ő bátyjára!~Hej, csak
193 3, 17| bátyja! Csak hallaná, hogy a király itt van nagy sereggel, tenger
194 3, 18| Zács Félicián, kit Lajos király apja lekaszaboltatott. Őt,
195 3, 18| bár halálra kerestek a király emberei, éjnek idején belopództam
196 3, 18| Üldöztek, hajszoltak a király emberei s rengeteg erdőben
197 3, 18| törvény. S különösképpen a király, a „lovagok királya”. Kitörültetett
198 3, 19| mondanék. Gyerünk Nápolyba, a király seregébe.~- Gyerünk!~- Csakhogy
199 3, 20| adja. Maroknyi sereg volt a király kezén, mert a had zömét
200 3, 20| helyüket találja, de Lajos király nem az az ember volt, aki
201 3, 20| neszelné - mondotta magában a király -, hogy ilyen nagy fába
202 3, 20| magának akarta a dicsőséget a király. Hiszen a vajda nem is tudott
203 3, 20| a vajda nem is tudott a király vakmerő vállalkozásáról,
204 3, 20| csuda dolog? - kérdezte a király.~- Az úgy volt, felség,
205 3, 20| csudálatos történet - mondotta a király, s mosolygott a bajusza
206 3, 20| gondolt. Jól tudta Lajos király, hogy az a barát csak Toldi
207 3, 20| kémet hoztak, egyenesen a király színe elé. Félig olasz,
208 3, 20| hozták, mind azt hajtotta a király embereinek, hogy ő sem nem
209 3, 20| vagy, mi vagy? - kérdezte a király magyarul.~- Engedje meg
210 3, 20| meg elébb - parancsolta a király -, s ha nincs nála semmi
211 3, 20| sátramba.~Úgy lett, ahogy a király parancsolta, s minthogy
212 3, 20| találtak nála, bevezették a király színe elé. Ott a „kém”,
213 3, 20| igazat beszélsz - szólt a király -, megkapod jutalmát. Nem
214 3, 20| árok vize az Otrantóba, s a király megkezdette az ostromot,
215 3, 20| nap, el kettő, el három, a király mind csak a folyó felől
216 3, 20| hajnalra virradó éjjelen a király a hágcsókat mind a túlsó
217 3, 20| elsőnek a vár fokára: ez a király akarata. Nem engedi a dicsőséget
218 3, 20| mikor éppen készülődött a király, jelentik, hogy éjjel a
219 3, 20| eltűnt.~Nagy volt emiatt a király bosszúsága. Éppen most tűnt
220 3, 20| lesz, ahogy lesz, Lajos király amit egyszer feltett magában,
221 3, 20| Ott harcol a sereg zöme, a király meg kicsiny csapatjával
222 3, 20| Buda! gondolta magában a király. Még megelőz a barát! Átkiáltott
223 3, 20| hágcsóját, engedelmesen lépett a király nyomába, aki bátran szalad
224 3, 20| följebb, följebb. Hanem mire a király feljuthatott volna a vár
225 3, 20| azon a hágcsón, melyen a király állott. No, barát, most
226 3, 20| tudsz. A te kezedben van a király élete! Hiszen csak ne állana
227 3, 20| csak ne állana előtte a király, félreütné buzogányával
228 3, 20| mégiscsak beleütődött a király vállába s abban a pillanatban
229 3, 20| táboron.~Élt, valóban élt a király, de csak nagy későn tért
230 3, 20| mégiscsak elesett Lajos király ez egy dicsőségtől: nála
231 3, 20| már mehetett tovább Lajos király, indult is a seregével Melfi
232 3, 20| barát, hol van? - kérdezte a király, mikor éppen indulóban voltak.~-
233 3, 20| Gondolt most is valamit a király, de gondolatját magának
234 3, 21| mindég nyomon követte a király táborát, attól nem messzire
235 3, 21| azóta, hogy megmentette a király életét, nagy búnak eredett
236 3, 21| barátjának -, meg sem ismert a király. Nem ismert? Nem akart megismerni!
237 3, 21| Ezenközben készült a király Melfi ostromára. Már lóra
238 3, 21| És kezdődik az ostrom. A király most csak néző. Hiszen van
239 3, 21| ez a kobzos - mondja a király magában. - Derék fiú, bárki
240 3, 21| város alatt táborozott a király s nem mozdult onnét, míg
241 3, 21| vetett pedig rá adót Lajos király, merthogy a város népe a
242 3, 21| amit most elbeszélek.~Lajos király, szokása szerint, ki-kilovagolt,
243 3, 21| Azt szerette volna tudni a király, hogy hol lehetne legjobban
244 3, 21| látszott.~Ahogy ezt látta a király, se szó, se beszéd, maga
245 3, 21| fogódzik királyába, de a király az, ki tartja a kezében,
246 3, 21| gazdájának. Ezalatt meg a király is elvágtatott paripáján
247 3, 21| volt a kobzosnak. Ment a király a kunyhó felé, benézett,
248 3, 21| válaszolt senki. Mit tehetett a király? Otthagyta a kunyhót nagy
249 3, 21| ha segítséget nem küld a király. A vajda azt tanácsolta
250 3, 21| induljon segítségére, de a király haragosan legyintett:~-
251 3, 21| nem hallotta volna jól a király szavát s mondta:~- Megbocsát
252 3, 21| nem küldöm! - mordult rá a király. - Tedd, amit mondtam. Holnap
253 3, 21| válogatott lovaggal elindult a király, szerencsésen át is gázolt
254 3, 21| Nyergelj, fiú! Eredj a király után s hozz hírt nekem,
255 3, 21| hírt nekem, hová indult a király maroknyi sereggel?~Nyergelt
256 3, 21| hová-merre kanyarodott a király. Fordult erre, fordult arra,
257 3, 21| mégpediglen Tarantói Lajos nápolyi király őfelsége kémje. Éppen most
258 3, 21| beszélj, pajtás. Szokott-e a király most is kevesed magával
259 3, 21| Bezzeg, hogy még nemrég Lajos király zsoldjában voltak!) A kapitányunk
260 3, 21| találkoztatok velem. Lajos király holnap vagy holnapután itt
261 3, 21| Háromszázan vannak ők, a király századmagával: egy magyarra
262 3, 21| bizonyosat: mely napon jön a király.~- Hallod-e, kobzos - mondották
263 3, 21| bizonyos hírt. Mikor jő erre a király s csakugyan századmagával
264 3, 21| merthogy nem volt nyugodalma a király miatt. Éppen a Toldi kunyhója
265 3, 21| No, kobzos, merre ment a király?~Elmondta a kobzos, amit
266 3, 21| a föld el őket, mentek a király után, egyenesen Averszának:
267 3, 21| itt van a táborban. Maga a király bízta Kont vitézre: ihol,
268 3, 21| termünk, hírrel, dicsőséggel, király kegyelmével.~Így biztatta
269 3, 21| s diadallal tér vissza a király, örömében Tolditól sem sajnálja
270 3, 21| kegyelmet.~Hát megjött a király háromszáz vitézével. Hej,
271 3, 21| magyar táborban! Ihol, itt a király, eljött egy maroknyi csapattal,
272 3, 21| Itt van a segítség! Maga a király. Nagyobb segítség az egész
273 3, 21| szállotta meg a tábort a király láttára. Előre! Előre! Megmozdul
274 3, 21| ragadja Anikót is. Itt a király! Lássa, hogy ő is igazi
275 3, 21| nélkül?~Ez volt ám a csata! A király mindenütt elöl. Utánam,
276 3, 21| kellett arra. Írt is nyomban a király Laczfinak: jöjjön nyomban,
277 3, 21| Másként szerette volna a király, de hallgatott Laczfi tanácsára:
278 3, 21| feladják a várat, ha Lajos király hittel ígéri, hogy meghagyja
279 3, 21| vissza is jött hamar Lajos király üzenetével: elfogadja a
280 3, 21| magában: ha elhiszi üzenetét a király, nem jő a bajvívásra, s
281 3, 21| igazlátó, ennek elmondotta a király az üzenetet, de Kont kételkedve
282 3, 21| jele, hogy bajban van a király.~Hát kitűzték másnapra a
283 3, 21| hajításnyira egymástól, Lajos király lába nagyot rándult, földre
284 3, 21| történt? Nyíl fúródott a király combjába! Megütődve nézett
285 3, 21| hányják az őrséget, ha a király meg nem tiltja. Sőt, azt
286 3, 21| aztán sebjét kiheverte a király, szabad utat adott a vár
287 3, 21| fogadták. Aztán kilépett a király az ebédlőszobába, mosolyogva
288 3, 21| Durazzói herceg! Köszönt, ím, a király. Nézd a bort, de piros!
289 3, 21| kiáltott közbe zord haraggal a király. - Nos, te magad vezeted
290 3, 21| Hallottad-e?~Megtörtént, ahogy a király rendelé. Lefejezték az árulót,
291 3, 21| De akkor éjjel Lajos király sem hunyta be szemét. Mégis,
292 3, 22| levele~Mondám, hogy Lajos király akkor éjjel, a Durazzó lefejeztetését
293 3, 22| egyiket: Károly császár s király jelentette benne szomorodott
294 3, 22| Szegény leány! - sóhajtott a király.~Menyasszonya volt s nem
295 3, 22| apa! - sóhajtott ismét a király s letette a levelet.~Aztán
296 3, 22| gyilkosság. Óh, felséges király, fogadja vissza őt régi
297 3, 22| Piroska végezte. De ezt a király nem olvasta. Nem vette észre.~-
298 3, 22| Piroska! - jajdult fel a király. - De sajnállak téged...~
299 3, 22| háborgása. Vajon ő maga, a király hiba nélkül való-e? Merné-e
300 3, 22| valahol? Avagy úgy gondolta a király, hogy majd felkeresem én
301 3, 22| elmondotta Anikó Toldinak a király üzenetjét, ím, jött a király
302 3, 22| király üzenetjét, ím, jött a király lovásza, Bessenyei János
303 3, 22| is hoztam. Gyere holnap, király színe elé. Oda, hol a sereg
304 3, 22| összegyülekezik - hazaindulásra!~A király színe elé! Hej, de hangosan
305 3, 22| de lesz holnap: újra ád a király. A lovagok királya.~Emelének
306 3, 22| várták a királyt. S jött a király, ég, föld rengett: úgy zúgott
307 3, 22| sorba a magyar vitézek, király színe elé. A híresek, a
308 3, 22| ajándékban nem fukar a király. Sorra került hamar jó Toldi
309 3, 22| Toldinak, hogy kövesse. Ment a király a lakába, utána Toldi s
310 3, 22| kobzos. Te is megérdemled a király kegyelmét.~S hogy belépett
311 3, 22| szakította félbe Lajos király. - Nagyon sokszor hallottam
312 3, 22| No lám! - nevetett a király. - Ki hitte volna! Teljék
313 3, 22| vitéz. Te meg - fordult a király Toldihoz - itt maradsz egy
314 3, 22| szóra.~- Nesze - szólt a király, mikor a kobzos elment -,
315 3, 22| olvasd neki, deák! - intett a király íródeákjának.~Olvasta a
316 3, 22| lám - mondta magában a király -, messze távol kerestem
317 3, 22| indult haza. S indult a király hadával Toldi is, Anikó
318 3, 22| ment a hír előre: jön a király. Elérkezett a hír Nagyfaluba
319 3, 22| Fekete ruhában. Ha megjött a király - kolostorba vonul. Úgy
320 3, 22| rettentő porfelhő: jő a király, magyarok királya sárga
321 3, 22| királya! S ím, nézzétek a nagy király gyermek lett egyszerre:
322 3, 22| édesanyám, lelkem! - mondotta a király.~Az ám, még haza sem értek:
323 3, 22| Örzse szívéből! Szereti a király! Megvallotta neki. Nézzétek,
324 3, 22| Budára.~Ott van az ő helye, a király oldalán, míg életet ád neki
325 4, 23| haragja, méltatlankodása a király jelenlétében is.~- Felséges
326 4, 23| jó, öreg - mosolygott a király. - Henye élet? - mondod.
327 4, 23| van most már - mondotta a király. - Hagyjad, öreg, hagyjad.~
328 4, 23| Igazad van - fogta szaván a király. - Eredj haza Nagyfaluba.
329 4, 23| Eredj haza Nagyfaluba!~A király mondta. Terhére van hát
330 4, 23| Mit is keresnének ők a király fényes palotájában? Itt
331 4, 23| ezt a gödröt. Hej, Lajos király! Lajos király! Nehezedre
332 4, 23| Hej, Lajos király! Lajos király! Nehezedre esett az igaz
333 4, 23| Sápadtan, bosszúsan feszeng a király a székén. Háromszor kürtölt,
334 4, 23| álltak a magyar vitézek. A király már felállt, indulni készül
335 4, 23| várkapu felől, megállott a király, megállott az olasz, megállott
336 4, 23| Kikelt a sírjából!~Kérdi a király is a körülállókat:~- Ki
337 4, 23| Szomorúan nézett maga elé a király.~- Elment, mert küldöttem.
338 4, 23| hangja! Hej, hogy felvidult a király szíve!~Igen, megdördült,
339 4, 23| leugrott Toldi a lováról, a király kegyelmet kiált, de Toldi
340 4, 23| telket ajándékba s egyben a király rendelé az uraknak, hogy
341 4, 24| két erős karommal! Hej, király, király! Vagy talán azt
342 4, 24| erős karommal! Hej, király, király! Vagy talán azt várta, hogy
343 4, 24| porfelleg. Vágtatva-vágtatnak király emberei, utánok hömpölyög
344 4, 24| Jere vissza, Toldi. Vár a király kegyelemmel, régi barátsággal.~-
345 4, 24| Visszamegyek - mondta Toldi. - Király parancsolja, hát vissza
346 4, 24| csúfolnak... Mindegy: megyek. Király parancsolja.~Hej, lett erre
347 4, 24| vállukon akarták vinni a király elé. S no, nézz oda: milyen
348 4, 24| rajta, nem ment egyenest a király színe elé (Pedig de türelmetlen
349 4, 24| Pedig de türelmetlen várta a király!), hanem ment az ő kicsi
350 4, 24| már föl is ért Toldi a király házába, a ragyogó fényes
351 4, 24| fényes palotába. De míg a király elé jut, sok szobán kell
352 4, 24| nem tudván, mi történt:~- Király, ha nem nézném vitézi voltomat,
353 4, 24| rohant le a palotából. A király csak állott, állott, a bámulattól
354 4, 24| Most már magához tér a király. Borzadva látja a szörnyű
355 4, 24| fogni! Halál reá! - kiált a király.~Mire a király emberei Toldi
356 4, 24| kiált a király.~Mire a király emberei Toldi házához értek,
357 4, 24| s harsányan kiáltja:~- A király nevében! Toldi Miklós, kövess!~
358 4, 24| gyalázatban haljon!~Ezt mondá a király s nem volt maradása. Sietve-sietett
359 4, 24| jó barátod. Lajos, nem a király. Oh, add a kezedet. Ne váljunk
360 4, 24| csendesen, szaggatva:~- A király... a király... Lajos...
361 4, 24| szaggatva:~- A király... a király... Lajos... a jó barát.
362 4, 24| Gyenge szorítást érez kezén a király: ez a felelet. Aztán kihull
363 4, 24| könnycsepp hull le Lajos király arcán, keze összekulcsolódik:
364 4, 24| temettetem el - mondotta a király s mélyen megindultan hagyá
|