Part, Paragraph

 1   1,  3 |    Bence, édes öreg Bencém! - kiáltott Miklós, s nyakába borult
 2   1,  4 |       két erős kezével, aztán kiáltott a legényeknek: Ide, ide!
 3   2,  9 |   őröket ide! Se ki, se be! - kiáltott a király.~Nyomban elállották
 4   2,  10|     búgott”...~- Hát élsz!? - kiáltott le most egy rikácsoló női
 5   2,  10|      Ember vagy, nem állat! - kiáltott Toldi s megölelte, megcsókolta
 6   2,  13|        Toldi Miklós! Toldi! - kiáltott fel a király hitetlenül. -
 7   2,  14|     rabolt is.~- Rabolt is! - kiáltott a király szörnyű nagy haraggal. -
 8   3,  15|      föl, vigyed ajándékod! - kiáltott a királyné nagy indulatosan. -
 9   3,  16|   szorosabban nézte s akkorát kiáltott, hogy megzendült belé az
10   3,  19|   ismerne rád.~- Édesanyám! - kiáltott fel Toldi. - Oh, csakhogy
11   3,  19|    elkiáltotta magát, akkorát kiáltott, hogy ég, föld megrendült
12   3,  21| törvényt nem ülhet.~- Nem!? - kiáltott közbe zord haraggal a király. -
13   3,  22|       a lába.~- Ne, te, né! - kiáltott Bence -, az Isten Istenem
14   4,  23|  Háromszor kürtölt, háromszor kiáltott már a bajhirdető is: Magyarok!
15   4,  23|      visszarántotta kardját s kiáltott Bencének: Kardot neki, szógám!~
16   4,  24|   nagy sokaság lelkes vivátot kiáltott, lengették a kalapjukat,