Part, Paragraph

 1   1,  2 |        hogy oly sok idő múltán édesanyja kebelére boruljon.~- Fiam,
 2   1,  2 |   otthon Miklós. Most is, amíg édesanyja a György levelét betűzgeti,
 3   1,  3 |      tán csúf halálra! Szegény édesanyja! Megszakad a szíve a nagy
 4   1,  3 |       még egyszer nem hallotta édesanyja szavát, nem érezte ölelését,
 5   1,  3 |       fák közt, aztán óvatosan édesanyja hálószobájának ablaka alá
 6   1,  3 |   alszik, bizonyosan alszik az édesanyja. Vajon alszik-e? Szeretne
 7   1,  3 |      de nem mer. Hátha felriad édesanyja s ijedtében elárulja, azt
 8   1,  3 |    benyíló szobába. Ott ült az édesanyja az asztal mellett. Őszülő
 9   1,  4 |         özvegy volt, mint az ő édesanyja), s felelt sírva, el-elcsukló
10   1,  4 |       dőzsöl a bátyja, szegény édesanyja pedig álmatlan virraszt,
11   1,  4 | lovaggá üti - s ím, ott van az édesanyja is, aki csak sír, csak sír
12   2,  6 |       aki olyan jól érzi magát édesanyja mellett, hogy nem is gondol
13   2,  12|   segíts, Szűz Mária, Megváltó édesanyja, nehogy megtántorodjam.
14   2,  12|      gőze Toldi fejéből? Jő az édesanyja! Jő és nem szaladhat elébe
15   2,  12|     felkapott a Pejkóra s mire édesanyja belépett a házba, árkon-bokron
16   4,  23|     madara a szalontai sírban. Édesanyja, a jó nagyasszony már rég