Part, Paragraph
1 0, 1 | seregéből. Ihol jön, ihol jön Toldi Miklós, a nagy erejű, a
2 1, 2 | föl a nagyasszony, özvegy Toldi Lőrincné. Álmatlan éjszakákon
3 1, 2 | hogy van az ő vitézének, Toldi Györgynek otthon egy elparasztosodott
4 1, 2 | fia-e? Mert híres vitéz volt Toldi Lőrinc is a maga idejében.
5 1, 2 | Megmondaná: Uram, király! Toldi Lőrinc fia vagyok. Adj nekem
6 1, 2 | az ám a gyöngyélet!~De Toldi csak állott egy helyben,
7 1, 2 | vele, aki útjába áll. Pedig Toldi Miklós amily erős vala testében,
8 1, 3 | tűrő, megbocsátó. Ím, jó Toldi Lőrincné szívét fojtogatta
9 1, 3 | lett a harag, a gyűlölet Toldi Miklós szívéből? Nem történt
10 1, 3 | arcul ütötte Miklóst.~No, Toldi György, készülj a halálra!
11 1, 3 | emelkedett csapásra ez a vasököl. Toldi György arca fehér lett,
12 1, 3 | hajtva.~S amíglen ült szegény Toldi Miklós a palánk tövében,
13 1, 3 | rétről fáradtan, törődötten.~Toldi György a tornácról nézte
14 1, 3 | rivalgásból. Mit gondolt, mit nem Toldi György - ugyan mit gondolt
15 1, 3 | kesergett magában szegény Toldi Miklós, mígnem hajnal felé
16 1, 3 | ölelésnek, csóknak, s mondja Toldi Miklós, amint következik:~-
17 1, 3 | falut, de hiszen verhették: Toldi Miklóst bizony utol nem
18 1, 4 | állhat-e így a király elébe Toldi Lőrinc fia? Szomorán őgyelgett
19 1, 4 | már erre ökölbe szorult Toldi Miklós keze, arca lángba
20 1, 4 | király városába, mint te, Toldi Miklós. Paripán nyargalt
21 1, 4 | magát...~Nagyot nyelt itt Toldi György, mert nagy dologra
22 1, 4 | szólt a király:~- Várj, Toldi György, várj, még nem fejeztem
23 1, 4 | fokára tűzöd. Értetted, Toldi György!~Hej, hogyne értette
24 1, 4 | alig evett valamit szegény Toldi Miklós, éhség, vándorlás,
25 1, 4 | elé lépni.~Nézte, nézte Toldi a nagy gabalyodást, a nagy
26 1, 5 | sugara megbizseregtette Toldi Miklós vérét. Hopp! Egyszerre
27 1, 5 | szegénység - mondta tovább Toldi. - Vitéz, fogjunk kezet.
28 1, 5 | a magyar vitéz kezét! De Toldi sem esett a feje lágyára,
29 1, 5 | halálom napjáig!~Felelt Toldi:~- Jól van, meghagyom az
30 1, 5 | levágja. Áldott szerencsére, Toldi meglátta a víznek tükrében
31 1, 5 | Istennél! - mordult reá Toldi, s egy csapással levágta
32 1, 5 | hajladoztak, integettek a zászlók Toldi Miklós felé.~Hej, volt öröm
33 1, 5 | lelkében, megszólította Toldi Györgyöt.~- No, Toldi György,
34 1, 5 | megszólította Toldi Györgyöt.~- No, Toldi György, hát te sem ismered?
35 1, 5 | neki adom!~Mit tehetett Toldi György, alázatosan mosolygott,
36 1, 5 | ment a király parancsára Toldi Miklósért, ím, hozzák is
37 1, 5 | kérdezte Miklóstól:~- Nem a Toldi Lőrinc fia vagy te, fiam?~
38 1, 5 | felséges uram és királyom.~- Toldi Lőrinc fia! - szólt most
39 1, 5 | hallgassátok szómat. Ez a gyermek Toldi György testvére. Hallottátok,
40 1, 5 | a te javadra. Úgy van-e, Toldi György?~Nem mondott Toldi
41 1, 5 | Toldi György?~Nem mondott Toldi György sem igent, sem nemet.
42 2, 6 | Ugyan kire másra, ha nem Toldi Miklósra! Hej, de jó alkalom!
43 2, 6 | szaladott: vele lépést tartott Toldi Miklós képe. Csak őreá gondolt.
44 2, 7 | lesztek, annál szebb lesz Toldi Miklós diadala.~Sorba, számba
45 2, 7 | játékban egy sem lépett a Toldi nyomába. Lám, lám, mi lett
46 2, 7 | szeretettel pihent meg a lelke Toldi daliás alakján. Igazi lovaggá
47 2, 7 | forrongott a lelke jó Toldi Miklósnak. Fellázítá a gondolat,
48 2, 7 | hánykolódott, viaskodott egész úton Toldi indulatja, s még a király
49 2, 7 | látta még ilyen különösnek Toldi Miklós arcát. Mert kiült
50 2, 7 | hogy rege!~- Vajon vív-e, Toldi? Talán el sem is jött? Hej,
51 2, 7 | bugyálják. - Nem mese ez, komám!~Toldi pedig ezalatt fel s alá
52 2, 7 | De tán gúnyolódol velem Toldi Miklós? Tudod, hogy balkezű
53 2, 7 | Na, szépen megegyeztek. Toldi felvette Lőrinc lovagi ruháját,
54 2, 7 | Egy szempillantás, kettő: Toldi már ott ugratta Lőrinc lovát
55 2, 7 | mellett. Ihol már kiállott Toldi a porondra, csupa kacagás
56 2, 7 | amint nagy elbizakodtában Toldi felé lökött az emelőfával.
57 2, 7 | lökött az emelőfával. Pedig Toldi nem is cselekedett valami
58 2, 7 | mi tréfát csináltak! Csak Toldi volt, aki sajnálta, szánta
59 2, 7 | ezt már számba veszi jó Toldi Miklós is. Összevissza roppan
60 2, 7 | kéz csak bal kéz - lám, Toldi Miklós a jobbot is hívja:
61 2, 7 | egy leány szeme párja!~- Toldi volt, Toldi volt! - jajdul
62 2, 7 | szeme párja!~- Toldi volt, Toldi volt! - jajdul fel a szíve
63 2, 7 | mennyit vigyázta, vajon itt‑e Toldi? Vajon küzd-e érte? Hiába
64 2, 7 | Látta ő már, látta vívni Toldi Miklóst lovagi játékban,
65 2, 7 | egy mozdulatáról!~Állott Toldi némán a porond közepén,
66 2, 7 | Vége a bajvívásnak, vége. Toldi nagy kényesen körbe léptet
67 2, 7 | mit cselekedtem! - búgja Toldi Miklós, s elborul a szeme,
68 2, 7 | feleséget, szépet - mondta Toldi csendesen, búsan. - Nem
69 2, 7 | égre, esküdött a földre, s Toldi csak hallgatott, komoran
70 2, 7 | viadalban? Hiszen itt volt Toldi, látta verekedni. Ha nem
71 2, 7 | bús menyasszony is, csak Toldi ül mogorván, ő mosolyogni
72 2, 7 | orcájára!~De csak addig tartott Toldi szótlan búja, míg a király
73 2, 7 | vitézek, hogy mit művel Toldi mennydörgős kedvében...~ ~
74 2, 8 | király?~Hadd tombolja ki Toldi Miklós bús-haragos kedvét,
75 2, 8 | hiányzik egy, a legvitézebb: Toldi. Szegény Miklós, ő sem aludt
76 2, 8 | lefejteni magáról nagy erejű Toldi. Komor arca felderült egy
77 2, 8 | gyermek volt újra nagy erejű Toldi!~Mondjam, ne mondjam, hogy
78 2, 8 | mióta az eszemet bírom, a Toldi nemzetség kenyerét eszem
79 2, 8 | Még szót sem szólhatott Toldi, a szeleverdi Anikó egy
80 2, 8 | életre-halálra.~Elmosolyodott Toldi, sejtette, hogy valami tréfa
81 2, 8 | Nevet a dolgon szíve szerint Toldi is, de mikor kinevette magát,
82 2, 8 | elfeledve -, fel Budára, Toldi Miklós, szüksége van reád
83 2, 8 | király ellen.~Ezenközben Toldi is Budára ért, neszét vette,
84 2, 8 | felverjék az ország népét), Toldi szerét ejtette, hogy a király
85 2, 8 | Felséges királyom - felelte Toldi Miklós -, volna száz életem,
86 2, 9 | a trencséni várba. Maga Toldi strázsált az ajtón, nehogy
87 2, 9 | baj lehetne - vágott közbe Toldi -, ha én is ott leszek!~
88 2, 9 | király, szeretettel nézett jó Toldi Miklósra. A tekintetével
89 2, 9 | ahogy van: javallották, hogy Toldi legyen a király személyes
90 2, 9 | mindössze sem sokat, de Toldi még a keveset is sokallotta:
91 2, 9 | egymásra néztek. Különösen Toldi... Hej, Uram Jézusom, milyen
92 2, 9 | Hát volt, amilyen volt, Toldi is, a többi vitéz is, mindegy,
93 2, 9 | Adjunk-e nekik? - kérdezte Toldi a királyt.~- Nem, nem. Egy
94 2, 9 | míg ideloholtál. Fiam, Toldi, serleget a markába!~Nyomott
95 2, 9 | markába!~Nyomott is egyet Toldi, de akkorát, hogy a követ
96 2, 9 | hogy a követ nem bírta, Toldi tartotta a serleg talpát:
97 2, 9 | kalitkába. Sebaj, itt van Toldi: széles vállát nekifeszítette
98 2, 9 | várj csak! - rikkantott Toldi Miklós. - Vágtatott a király,
99 2, 9 | Vágtatott a király, mellette Toldi, szélnél sebesebben, nyomukban
100 2, 9 | válogatott vitézek, közben Toldi előreugratott, s mikor éppen
101 2, 9 | fent vannak a palotában, Toldi mindenütt a király oldalán,
102 2, 9 | szólott halkan a háta mögött Toldi. - Sehogy sem tetszett neki
103 2, 9 | hallgatott, hallgatott, pedig Toldi már a sarkát is nyomkodta
104 2, 9 | szóról szóra így mondotta Toldi, de Lajos király mosolyogva
105 2, 9 | csitította: No, no, fiam, Toldi! Aztán a tizenegy királyok
106 2, 9 | amit mond, meg is teszi Toldi!~No, de vérrel vagy vér
107 2, 9 | fiatal Bence. De lett volna Toldi szívén ezer akkora bánat,
108 2, 9 | magadra? - kacagott fel Toldi.~- Hogy mit? Amit csak lehetett.
109 2, 9 | lehányod! - rikkantott rá Toldi. - Mit! Hát te raboltál?
110 2, 9 | nem a lova: vígan kocogott Toldi Pejkója után. Most már lépést
111 2, 9 | gazdája búsul, sóhajtozik.~Toldi pedig többet nem törődött
112 2, 9 | keményen megrántja fékje szárát Toldi:~- Megállj, Pejkó, megállj!~
113 2, 9 | Percig sem habozik a jó Toldi Miklós. Tudja, hogy mi történt,
114 2, 9 | árkon-bokron át, már nyomában Toldi a rablólovagnak, látja,
115 2, 9 | rabló vára, oda nyargal, Toldi meg nyomában. Csaknem egyszerre
116 2, 9 | nyer a zegzugos várban, de Toldi nem enged, kergeti szobáról
117 2, 9 | pincébe zuhant le szegény Toldi Miklós... Vak sötét pincébe,
118 2, 10| Kelepcébe kerül vitéz Toldi Miklós~Még nem indult volt
119 2, 10| leste, várta, mikor jön Toldi Budára. Hátha mégis, hátha
120 2, 10| Fetrengett vala pedig jó Toldi Miklós sötét pince földjén,
121 2, 10| durva, kárörvendő.~- Élsz-e, Toldi Miklós? No, csak élj - halálig!
122 2, 10| akit elraboltam! Hallod, Toldi, hallod?~Sajgott, nyilaldozott
123 2, 10| nyilaldozott minden porcikája jó Toldi Miklósnak, de mi volt testének
124 2, 10| fájdalom szaggassa a szívét: Toldi Miklós nem bírta felemelni
125 2, 10| hogy ne halj meg! Hallod, Toldi, hallod?~Jodok húga volt
126 2, 10| Jodovna.~- Oh, jaj - nyögött Toldi - minő aljas lélek! Vadállatnál
127 2, 10| Lassan, lassan visszatért Toldi régi ereje, s hogy ismét
128 2, 10| falait! Így dühöngött szegény Toldi Miklós, mikor felülről ismét
129 2, 10| hallott.~- Hallgass ide, Toldi, világhíres vitéz! Akarsz
130 2, 10| áll egyedül. Légy az uram, Toldi, s megbocsátom néked az
131 2, 10| világ pompájában. Akarod-e, Toldi?~Megfagyott a vér Toldi
132 2, 10| Toldi?~Megfagyott a vér Toldi ereiben e szörnyű szavakra.
133 2, 10| akkor itt rothadsz, büszke Toldi Miklós. Nem kellek én neked?
134 2, 10| elszelelt Jodovna, s szegény Toldi Miklós ott maradt a vak
135 2, 10| sorvadott, aszott, szegény Toldi Miklós kegyetlen sorsának
136 2, 10| császár elé, s ott elémondá Toldi, hogy ki s mi ő, hogyan
137 2, 10| ugyan senki nem csudálja, ki Toldi Miklósnak eddig való nagy
138 2, 10| történt egyszer, amint jó Toldi Miklós a császár lován ügetett
139 2, 10| bezzeg, hogy a Pejkó volt, Toldi kedves paripája! Hej, édes
140 2, 10| vagy, nem állat! - kiáltott Toldi s megölelte, megcsókolta
141 2, 10| pusztulása.~Amit egyszer Toldi feltett magában, végre is
142 2, 11| prágai kalandból, egyedül Toldi nem. Hej, szegény Piroska!
143 2, 11| de hiába nézett: nem jött Toldi Miklós. Nem, nem bírta tovább
144 2, 11| Hazajöttek, lelkem.~- Toldi is hazajött?~- Toldi!? Őt
145 2, 11| Toldi is hazajött?~- Toldi!? Őt nem láttam. De miért
146 2, 11| boldogtalan! Nem rokonod Toldi. Sokkal több ő annál. Szereted
147 2, 11| puhatolja, merre vagyon Toldi. Egy volt a válasz minden
148 2, 11| Bence beszédjének, hogy Toldi eltűnt egy várban. Hátha
149 2, 11| madár. Akár meghalt, akár él Toldi, mindenképpen vége...~-
150 2, 11| ősznek évadján hazakerült Toldi, asszony volt Piroska. Nem
151 2, 11| őrjöngve kiáltá szegény Toldi Miklós s esze nélkül rohant
152 2, 11| megyek... De virradott s Toldi fölkelt a kőpadról, indult
153 2, 11| megyek el, Lőrinc - szólt Toldi mogorván. - Emlékszel, mit
154 2, 11| hangos szava nem volt: eljött Toldi Miklós. Már ott pihen Piroska
155 2, 11| Piroska puha kis kacsója Toldi vaskezében. Csak egy pillanatra.
156 2, 11| Ide a kést nekem! - szólt Toldi nevetve s elkapta Lőrinctől.~
157 2, 11| a Piroska vére!~Állott Toldi, mint egy szobor, megmeredve,
158 2, 11| utána akarja vetni magát Toldi, de Piroska könyörögve áll
159 2, 11| esdekel, könnyével áztatja Toldi Miklós kezét: ne, ne, ne
160 2, 11| cselekedete, övé ez az asszony.~Toldi Miklós igazi lovag volt.
161 2, 12| Piroska az apai házban, mikor Toldi eltávozott: vele maradott
162 2, 12| Lám, szerette s szereti őt Toldi s ő ezt nem érezte meg.
163 2, 12| hát nem volt-e hitvány a Toldi cselekedete? Nem, nem! Most
164 2, 12| mutatta magát. Látta, mikor Toldi elvágtatott Pejkó paripáján
165 2, 12| bántani Piroskát: félt, hogy Toldi megérzi s visszajön a világ
166 2, 12| maradt a bánat s az önvád. Toldi Miklós sem egyedül vágtatott
167 2, 12| tusakodott, vergelődött Toldi Miklós lelke, míg a Pejkó
168 2, 12| nem ért. Minek jöttél ide, Toldi Miklós? Ugye azért, hogy
169 2, 12| szava - mind hiába való, Toldi búját, nagy bánatját le
170 2, 12| faggatja senki: mi bajod, Toldi? Nem vigasztalják sértő
171 2, 12| mindhiába! Haj, mi lett belőled, Toldi Miklós! Ha látna, nem ismerne
172 2, 12| szilaj táncolástól hangos Toldi vára. Most is, hogy befordult
173 2, 12| mindjárt elpárolgott a bor gőze Toldi fejéből? Jő az édesanyja!
174 2, 13| elfonnyadott... mind ezt hallja Toldi Miklós.~Száll a hír hozzá,
175 2, 13| meggondolta: akárki volt a követ, Toldi Miklós követje volt az!~
176 2, 13| Lőrinc. Hej, mi lesz most! Ha Toldi meghallja az üzenetet, vak
177 2, 13| kimehet-e ő az utcára, míg Toldi Budán lesz? Beleizzadott
178 2, 13| mentében: nem jön-e valahol Toldi.~Nagyot nézett a király,
179 2, 13| elé. Nem jöhettem másként: Toldi Miklós reám les, akármerre
180 2, 13| les, akármerre járok.~- Toldi Miklós!? - szól a király
181 2, 13| csak folytasd.~- Úgy van, Toldi Miklós. Amikor Kesziben
182 2, 13| s most meg akar ölni!~- Toldi Miklós! Toldi! - kiáltott
183 2, 13| akar ölni!~- Toldi Miklós! Toldi! - kiáltott fel a király
184 2, 13| király -, te sem vagy lovag, Toldi Miklós sem az. Még ma törültetem
185 2, 13| lovagok díszét. Letépetem Toldi Miklósról is. Eredj, többé
186 2, 13| váratlan elejbe toppant Toldi Miklós.~- Velem jössz te
187 2, 13| Lőrinc, nem volt menekvés Toldi keze közül. S hogy megérkeztek
188 2, 13| sziget partjára, mondta Toldi: no, most pihenj egyet,
189 2, 13| fogja ki, sorba üti félre Toldi nehéz kardját. Merthogy
190 2, 13| kardját. Merthogy Lőrinc bal, Toldi jobb kezével forgatta a
191 2, 13| Lőrinc!~Aztán - szaladott Toldi, belevetette magát a csolnakba,
192 2, 14| volt tanácsos a maradás: Toldi Miklós volt az, aki meglepte
193 2, 14| koporsó egymás mellett. Toldi odalépett, felemelte a koporsó
194 2, 14| vagyok? Ki vagy te?~No, Toldi Miklós, most szedd össze
195 2, 14| Én vagyok, én vagyok, Toldi Miklós vagyok! Eljöttem
196 2, 14| szép Piroskám!~Így áradott Toldi ajkáról a lelkes beszéd,
197 2, 14| vére minket! Légy átkozott, Toldi! Legyek átkozott én is!~
198 2, 14| aléltan... vagy holtan? Toldi pedig, mint akit bunkósbottal
199 2, 14| jött. Leszállt az este s Toldi nekivágott a rengeteg erdőnek...~
200 2, 14| a szörnyű dolgot: látták Toldi Miklóst, amint a sírt kirabolta!~
201 2, 14| esztergomi érsek.~Világhíres Toldi Miklós, vitézek vitéze,
202 3, 15| legelébb: világ bujdosója lett Toldi Miklós! Haj, szegény nagyasszony!
203 3, 15| királyném, szavam meg ne bántsa, Toldi Lőrinc özvegye vagyok én.
204 3, 15| lehet sem gyilkos, sem rabló Toldi Lőrinc fia! Az én fiam!
205 3, 16| kát: él-e még szegény? Hát Toldi, a „gyilkos”, a „rabló” -
206 3, 16| bár éjjel-nappal látogatja Toldi képe, nevét ki nem ejti,
207 3, 16| nagyobb? - jajgatott a lelke Toldi Miklósnak. És őt üldözik
208 3, 16| gondolat kegyetlenül üldözte Toldi Miklóst s nagyot könnyebbedett
209 3, 16| barátnak! - mondotta magában Toldi. Ott bátorságban lehet,
210 3, 16| hunyorítottak, összenevettek, de Toldi eleinte nem törődött ezzel.
211 3, 16| haragját, világhíres, vitéz Toldi Miklós lassanként beletörődött
212 3, 16| akasztani. Nézte, nézte Toldi a lovat, nagyot sóhajtott:
213 3, 16| borult a hű állat nyakába Toldi.~- Oh, kedves jó lovam,
214 3, 16| lelkemet - dohogott magában Toldi. Nem törődött a röhögéssel,
215 3, 16| esztergomi érsek átka. Átok Toldi Miklósra, a sírfosztogatóra,
216 3, 16| Mikola nem volt más, mint Toldi Miklós! Jaj nekünk, ha visszatér
217 3, 17| összegondolhatott bujdosás közben Toldi Miklós, de már arra bizonyosan
218 3, 17| s újra meg újra hallotta Toldi nevét. Lassan, nesztelenül
219 3, 17| futottál meg, mikor jött Toldi Miklós? Adod hát a felét?
220 3, 17| tisztára mosni világhíres vitéz Toldi Miklós becsületét.~Hiszen
221 3, 17| életem-halálom kezébe ajánlom, Toldi György a nevem...~- Toldi
222 3, 17| Toldi György a nevem...~- Toldi György?~- Az vagyok, királyom.
223 3, 17| Az vagyok, királyom. A Toldi György fia... Toldi Miklós
224 3, 17| királyom. A Toldi György fia... Toldi Miklós öccse... Óh, felséges
225 3, 17| Fogadjon be engemet is. Toldi vére vagyok én is, meghalni
226 3, 17| bosszúságot okozott a királynak Toldi Miklós azzal, hogy Tar Lőrinc
227 3, 17| fenekéről is itt teremne Toldi Miklós s megbékítené a királyt
228 3, 17| vigasztalta magát Anikó, mialatt Toldi folytatta szomorú bujdosását.
229 3, 17| tovább girhes-görhes lován Toldi Miklós, erdőn, mezőn által,
230 3, 17| vetette ide.~Ment, mendegélt Toldi Miklós, baktatott elébb-elébb
231 3, 17| ember, halljad!~Nézte, nézte Toldi e szörnyűséges dolgot s
232 3, 17| Anikó pedig várja, várja Toldi Miklóst. Nappal róla gondolkozik,
233 3, 18| egy had volt az, melybe Toldi Miklós keveredett. Valahonnét
234 3, 18| tivornyázás volt, nem egyéb. De Toldi, mikor közéjük került, csak
235 3, 18| gyónok - hagyta helyben Toldi. Kiszemelt magának egy testvért.
236 3, 18| úgy nem illett ide! Érezte Toldi, hogy ez az egyetlen az
237 3, 18| Vándor dalos lehet, gondolta Toldi.~Félrehívta az ifjút, s
238 3, 18| a nyelvet törte valahogy Toldi. Hát bizony, csak törte.
239 3, 18| rég volt!...~Hej, megörült Toldi!~- Magyar vagy hát te is!
240 3, 18| van rá okom.~Elkomorult Toldi Miklós arca, de az ifjú
241 3, 18| bűnöm!~Megindultan hallgatta Toldi az ifjú beszédét, aztán
242 3, 18| dolog úgy esett - magyarázta Toldi -, hogy én hívtam viadalra
243 3, 18| tábor? - nézett az ifjúra Toldi álmélkodva.~- Az, az. Hitvány
244 3, 18| Szegény fiú - sóhajtott Toldi. - Pedig nem is ismerted
245 3, 18| egy, csak egy - suttogta Toldi, s szeme könnyel telt meg.~
246 3, 18| egy mély völgykatlanba s Toldi visszatántorodott a szörnyű
247 3, 18| italtól.~Hej, de megháborodott Toldi tiszta lelke!~- Hát ezek
248 3, 18| nem te vagy-e az a Kola Toldi?~- Ne felejtsd az alkut -
249 3, 18| felejtsd az alkut - tért ki Toldi a kérdés elől. - Én sem
250 3, 19| Vadászatról jönnek - mondotta Toldi. - Álljunk félrébb. Valami
251 3, 19| kikecmeregnek a göbbenőből.~Nézte Toldi, nézte a cseh atyafiak kínlódását,
252 3, 19| ránézett, mindjárt megismerte Toldi, de a császár is megismerte
253 3, 19| rejtőzködés. Mondotta is Toldi:~- Megkövetem felségedet,
254 3, 19| földjén?~- Tudom - mondta Toldi -, de hajh, elvesztettem
255 3, 19| hintaján, nyomában a kíséret, Toldi pedig állott egy helyben,
256 3, 19| Hát jó, megyek - nyögte ki Toldi. - Gyerünk.~Mentek fel a
257 3, 19| mintha újraszületett volna Toldi, mikor másnap reggel vitézi
258 3, 19| ágas-bogas szarvú állat. Toldi mindenütt a császár nyomában,
259 3, 19| hiába, fordulj vissza, Toldi, úgysem érsz nyomába! -
260 3, 19| kiabáltak utána a vadászok.~De Toldi nem hallgat rájuk, megsarkantyúzza
261 3, 19| mondotta a császár.~Mondta Toldi nemes büszkeséggel:~- Így
262 3, 19| látatlan kéz kitörölte volna Toldi lelkéből: csak a mával gondolt,
263 3, 19| ettől nem is huzakodott Toldi, megköszönte a császár jóságát,
264 3, 19| egyszerre csak megszólalt Toldi:~- Pajtás, valamit mondanék.
265 3, 19| baj van ám - komorodott el Toldi jókedve. - Rámismernek.
266 3, 19| Édesanyám! - kiáltott fel Toldi. - Oh, csakhogy említéd!
267 3, 19| csak visszarántotta lovát Toldi, elkiáltotta magát, akkorát
268 3, 19| gazdám!~Hiszen fel is ült rá Toldi. A másik lóra Szeredai.~
269 3, 20| király, hogy az a barát csak Toldi Miklós lehet, senki más.
270 3, 21| búnak eredett ismét szegény Toldi.~- Lám, lám - panaszolá
271 3, 21| hosszát hever a kalibájában Toldi egyedül, magában, csak éjjelenként
272 3, 21| vigasztalja dallal, de Toldi csak legyint a kezével:
273 3, 21| éjszakán.) Látta pedig ezt Toldi kunyhaja ajtajából, nem
274 3, 21| a király miatt. Éppen a Toldi kunyhója előtt lovagoltak
275 3, 21| lovagoltak el, s hogy ezt Toldi látta, neki sem volt maradása:
276 3, 21| kiabálták őket, közrefogták, Toldi a karikásával egy csomóba
277 3, 21| a csatának.~Égett a föld Toldi talpa alatt, majd felvetette
278 3, 21| van a dologban - morgott Toldi. - No, ott leszek én is!~
279 3, 21| de mi volt az ahhoz, amit Toldi művelt!~- A barát! A barát! -
280 3, 22| szabadultam. Azt hallottam, Toldi Miklós világ bujdosója lett,
281 3, 22| rejtekiből, látták a bajvívást. Toldi egy szál karddal, az uram
282 3, 22| ismét felháborodott a lelke Toldi ellen: nem, azt nem tudom
283 3, 22| felpattant rája, pillantotta meg Toldi György - fiát. Odaintette
284 3, 22| hű társam - mutatott rá Toldi. - Beszélhetsz előtte! Tudjuk
285 3, 22| beszélt. Megértették ott bent. Toldi is értette. Egy nagy könnycsepp
286 3, 22| hangos, örvendező szóval:~- Toldi Miklós! A királytól jövök,
287 3, 22| elé! Hej, de hangosan vert Toldi Miklós szíve! Nem kell többet
288 3, 22| király. Sorra került hamar jó Toldi Miklós is. Adott neki drágaköves
289 3, 22| Lovag vagy te újra, vitéz Toldi Miklós!~Aztán elbocsátá
290 3, 22| a király a lakába, utána Toldi s Toldi után a - kobzos.
291 3, 22| a lakába, utána Toldi s Toldi után a - kobzos. Te is megérdemled
292 3, 22| kegyelmét.~S hogy belépett Toldi a kolostor nagy termébe,
293 3, 22| királyom - szólott belé Toldi -, ha felséged fiúsítja
294 3, 22| ha felséged fiúsítja Toldi György leányát.~- Toldi
295 3, 22| Toldi György leányát.~- Toldi György leányát? Hisz fia
296 3, 22| Leány az, felség - mondta Toldi mosolyogva -, s szereti
297 3, 22| indult a király hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos is,
298 3, 22| szekérben.~Így érkeztek Budára, Toldi vén házába. Ott még aznap
299 3, 22| boldogok észre sem vették, hogy Toldi térült-fordult s egyszerre
300 3, 22| lakodalmat: Anikó lakodalmát. Toldi volt a násznagy. El is járta
301 4, 23| esztendő után, nőtt-növekedett Toldi Miklós híre, széles kardjával,
302 4, 23| Öreg legény lett vitéz Toldi Miklós, semmi sem tetszett
303 4, 23| dörmögött untalan az öregedő Toldi. - Ruhájában, szokásában,
304 4, 23| mit csinál a fehér hajú Toldi. Kiballagott a temetőkertbe,
305 4, 23| itt senki.~Csak ás tovább Toldi, nem ad szót a szóra.~Mit
306 4, 23| Egyiknek sem kell sír.~Toldi fölnézett egy pillanatra,
307 4, 23| beszédre! Kiserkedett a könny Toldi szeméből is.~- Menjünk haza,
308 4, 23| még a gödör fenekén állott Toldi, szemét törülgetve, mikor
309 4, 23| mutatott a gödörbe.~Ott állott Toldi, nézte, nézte a lovas vitézt,
310 4, 23| küldöttek hozzád, vitéz Toldi Miklós! Régi, öreg barátaid
311 4, 23| pokolba! - ordított fel Toldi s kiugrott a sírból. - Eredj
312 4, 23| sír fenekén láttad öreg Toldi Miklóst, de feltámadt, megfiatalodott -
313 4, 23| hozatott fel a pincéből öreg Toldi Miklós. Hadd lám: bírja-e
314 4, 23| lehet ez a csuda ember?~- Toldi lesz az, nem más - mondja
315 4, 23| mondja ez is, az is.~- Toldi? Hisz az meghalt! - mondják
316 4, 23| is volt a temetésén!~- A Toldi lelke lesz ez! - mondotta
317 4, 23| bajnok? Azt mondtátok, hogy Toldi már nem él. Márpedig ez
318 4, 23| már nem él. Márpedig ez Toldi, vagy szakasztott mása.~
319 4, 23| Azt hiszem, felség, nem Toldi ez. Csak ifjú emberben lehet
320 4, 23| hogy Toldinak nézzék. Mióta Toldi elment felséged mellől,
321 4, 23| megdördült a jó ismerős hang, Toldi hangja! Hej, hogy felvidult
322 4, 23| Meguntad te! - dörgött Toldi Miklós. - Elhoztam neked
323 4, 23| jobbra-balra hajladozik Toldi s nagy ügyesen kikerüli
324 4, 23| volt, acélsisak: oda se Toldi az ütésnek! Mire Toldi kardot
325 4, 23| se Toldi az ütésnek! Mire Toldi kardot ránt, háromszor csendül
326 4, 23| csendül meg az olasz kardja a Toldi sisakján, a harmadik vágásra
327 4, 23| Éppen akkor huzakodott neki Toldi, de hogy látta az olasz
328 4, 23| az egyik sem tágít. Már Toldi ühmget, nem tetszik a dolog. -
329 4, 23| szinte lefordult lováról Toldi. Nosza, kapta buzogányát,
330 4, 23| olyan könnyű volna! Látja Toldi az olasz szándékát, a nagy
331 4, 23| gazdájával együtt.~Most leugrott Toldi a lováról, a király kegyelmet
332 4, 23| király kegyelmet kiált, de Toldi nem hallja, pokolba küldi
333 4, 23| címere. Esküszöm, felség, Toldi Miklós volt ez a vitéz.~
334 4, 23| kerekedtek az urak, elvágtattak Toldi után. De bezzeg özönlött
335 4, 23| míg visszahozzák vitéz Toldi Miklóst. Látni akarták,
336 4, 24| Toldi halála~Már a Rákosmezején
337 4, 24| Már a Rákosmezején járt Toldi, lovát itt megcsendesítette,
338 4, 24| hömpölyög tenger nagy sokaság.~- Toldi! Toldi! Állj meg! Fordulj
339 4, 24| tenger nagy sokaság.~- Toldi! Toldi! Állj meg! Fordulj meg!~
340 4, 24| következik:~- Állj meg, Toldi Miklós! A királytól jövök,
341 4, 24| vala érted. Jere vissza, Toldi. Vár a király kegyelemmel,
342 4, 24| Visszamegyek - mondta Toldi. - Király parancsolja, hát
343 4, 24| mindenki: ihol, a hű Bence, Toldi vén dárdása!~Hát, azt senki
344 4, 24| mind azt kiabálta: Vivát Toldi! Vivát!~Hát még Pesten,
345 4, 24| nézték, csudálták világhíres Toldi Miklóst, aki a sírjából
346 4, 24| csikordult az ajtó rozsdás zára s Toldi belépett a rég nem látott
347 4, 24| lesz alkalom megmutatnom: Toldi most is Toldi!~Azzal kifordult
348 4, 24| megmutatnom: Toldi most is Toldi!~Azzal kifordult az ajtón,
349 4, 24| emberét.~Ihol, már föl is ért Toldi a király házába, a ragyogó
350 4, 24| róla szereztek! Róla, róla, Toldi Miklósról!~S hogy vége volt
351 4, 24| a pillanatban lépett be Toldi. A nóta megakadt, a lantos
352 4, 24| rettentő haragra gerjedett Toldi! Nagy hirtelen kirántotta
353 4, 24| zengett, zúgott a palota. De Toldi nem látott; nem hallott,
354 4, 24| király.~Mire a király emberei Toldi házához értek, otthon volt
355 4, 24| házához értek, otthon volt már Toldi: szinte beesett az ajtón.
356 4, 24| az asztal - hej, szegény Toldi Miklós! Ez vala az utolsó
357 4, 24| tekigyelmed.~Megszólalt Toldi, halkan, félsuttogva:~-
358 4, 24| kiáltja:~- A király nevében! Toldi Miklós, kövess!~De egyszerre
359 4, 24| királynak: Uram, királyom, Toldi Miklós halállal vívódik.
360 4, 24| maradása. Sietve-sietett a Toldi házába. Szinte nesztelenül
361 4, 24| mellé. Halkan megszólítja:~- Toldi.~Felnyílt a haldokló szeme
362 4, 24| kezéből a hideg kéz.~Meghalt Toldi. A legnagyobb vitéz. Világhíres
|