Part, Paragraph

 1   1,  4 |        jajongott egy gyászruhás asszony. Földbe gyökeredzett lába,
 2   1,  4 |      erre őkigyelme, a nemzetes asszony: Eredj, szógám, eredj s
 3   1,  4 |     Maga dagasztotta a nemzetes asszony, s ugyancsak meghagyta,
 4   2,  7 |    pityeregjen, ríjon utánam az asszony! Szó se legyen róla!~Hiszen
 5   2,  11|    tudom éppen, hogy király­kis­asszony volt-e, de olyan volt, mintha
 6   2,  11|       évadján hazakerült Toldi, asszony volt Piroska. Nem ment egyenest
 7   2,  11|   Lőrinc cselekedete, övé ez az asszony.~Toldi Miklós igazi lovag
 8   2,  12| elsóhajtja: ez lenne az övé! Az asszony háza! Újra meg újra bejárja
 9   2,  12|    valóság: üres a ház! Üres az asszony háza!~- Lakatot rá, hogy
10   2,  12|  lakatot, nehéz lakatot tesz az asszony házára. S ettől kezdve nem
11   3,  15|        elváltak egymástól: öreg­asszony, öreg Bence indultak hazafelé
12   3,  17|        nagy sereg ember, férfi, asszony, üvöltözve, ordítozva, maga
13   3,  18|         a halottat s láttára az asszony holtan esett össze. Eltemették.