Part, Paragraph
1 0, 1 | daliás időkbe, amikor nagy volt híre, neve a magyarnak,
2 0, 1 | magyarnak, királyának is nagy volt a neve. Amikor három tenger
3 0, 1 | Lajos király idejébe. Ez volt ám a király! Nagy a szíve,
4 1, 2 | látja Györgyöt, mint amilyen volt gyermek-, majd ifjú korában.
5 1, 2 | szívének ez a fiú! Durva volt, nyers volt, gőgös volt,
6 1, 2 | a fiú! Durva volt, nyers volt, gőgös volt, goromba szavakkal
7 1, 2 | volt, nyers volt, gőgös volt, goromba szavakkal vagdosott
8 1, 2 | Ütötte-verte a cselédeket, s nem volt különb az édes testvéröccséhez
9 1, 2 | hatalmas, tagbaszakadt legény volt, erejét csudálta Nagyfalu
10 1, 2 | Vitézi életre semmi kedve.~Volt arra gondja a gonosz lelkű
11 1, 2 | fia-e? Mert híres vitéz volt Toldi Lőrinc is a maga idejében.
12 1, 2 | olyan dalia lehetne, mint volt az édesapja! Ha ő is Rigó
13 1, 2 | ebben, hisz egy lélek se volt más a közelében. Maga a
14 1, 2 | Maga a vezér, Laczfi Endre volt a kérdező. Ökölbe szorult
15 1, 2 | szótlanul. Egy szava sem volt a hetyke vitézekhez. Állott
16 1, 2 | ő lelkében. De most tele volt a szíve, lelke erős haraggal,
17 1, 3 | bátyja jött meg.~Pedig György volt az, akiért a ház minden
18 1, 3 | Budára!~Esztendők óta nem volt itthon, s haj, de hidegen
19 1, 3 | durva keze ejt. Mindig így volt, mindig így lesz: az anyai
20 1, 3 | Miklós a palánk tövében, haj, volt benn hejehuja, dínomdánom,
21 1, 3 | az ám, ennek már fele sem volt tréfa. Vállba érte egy dárda.~
22 1, 3 | iramodtak, ő már rég túl volt a palánkon, rég túl árkon-bokron,
23 1, 3 | feltörögette: milyen jó volt egyéb híján a madártojás!
24 1, 3 | asztalt terített (a tarsoly volt az abrosz), elészedte a
25 1, 3 | szavad, a szívemet sebzi. Rég volt, nagyon rég volt, amikről
26 1, 3 | sebzi. Rég volt, nagyon rég volt, amikről te szóltál...~-
27 1, 3 | gyermek szava, de férfi szava volt ez: érezte jól az öreg hű
28 1, 3 | soha el ne hagyjon! - ennyi volt az öreg búcsúzása s lassan
29 1, 3 | benézett az ablakon: sötét volt bent, alszik, bizonyosan
30 1, 3 | világa mellett. Ím, nyitva volt a György hálószobájának
31 1, 3 | lássa, ha felébred, hogy itt volt. Hogy megölhette volna,
32 1, 3 | Hosszú búcsúzásra bizony nem volt idő, mert kint az udvaron
33 1, 3 | Miklós már messze járt. Hej, volt felfordulás, zaj, riadal,
34 1, 4 | dörgött, villámlott az ég: ez volt Miklós szerencséje. Ő nem
35 1, 4 | a lelke. Nem az ő anyja volt, „csak szakasztott mása”.
36 1, 4 | szakasztott mása”. Akárki volt, anyját juttatta eszébe,
37 1, 4 | szegény özvegyasszony (mert az volt, özvegy volt, mint az ő
38 1, 4 | özvegyasszony (mert az volt, özvegy volt, mint az ő édesanyja), s
39 1, 4 | eleget tudott Miklós. Nem volt maradása a temetőkertben.
40 1, 4 | sem tudta, merre. Bódult volt a feje, bódult volt a szíve.
41 1, 4 | Bódult volt a feje, bódult volt a szíve. Hová mégy, Miklós?
42 1, 4 | szegénylegény módra.~Hát úgy volt csakugyan, György már megérkezett
43 1, 4 | is kéredzkedett. (Sietős volt a mondanivalója!) Kétrét
44 1, 4 | király előtt, s szomorú volt az arca, mint a háromnapos
45 1, 4 | az öcséd. Úgy, igaz, hát volt neked öcséd is. Emlékezem,
46 1, 4 | csak ezt mondom. Hiábavaló volt minden igyekvésem. Apja
47 1, 4 | azon ügyekeztem; de lusta volt, ostoba volt, csak a parasztok
48 1, 4 | ügyekeztem; de lusta volt, ostoba volt, csak a parasztok közt érezte
49 1, 4 | jaj, akit útjában talál! Volt az utcán ember, a soknál
50 1, 4 | Az utca néptelen, kihalt volt, minden lélek visszatakarodott
51 1, 4 | hajlékába, de még sok ablak volt nyitva, onnét az ablakból
52 1, 4 | Nini, hisz épp ez a legény volt! - hallotta Miklós. - Ez
53 1, 4 | csalóka reménység. Csalóka volt bizony. Keresztül-kasul
54 1, 4 | riasztotta fel. Ez már nem volt álom, amit mostan látott.
55 1, 4 | erő fellökte volna - Bence volt, az öreg Bence, ő kocogott
56 1, 4 | szájára.~No, de éppen elég volt az ijedtségből, lassanként
57 1, 4 | feneketlen, vége-hossza nem volt a sok minden jónak, kalácsnak,
58 1, 4 | hunyorított.~Bezzeg hogy „más” volt. Vasszelence vala a kenyér
59 1, 4 | a szelencében, ugyan mi volt benne? Mi volt benne, mi
60 1, 4 | ugyan mi volt benne? Mi volt benne, mi volt! Ugyan mi
61 1, 4 | benne? Mi volt benne, mi volt! Ugyan mi lett volna: sárig
62 1, 4 | mint a polyva.~Tenger pénz volt ez az öreg Bencének, váltig
63 1, 4 | mint ma: kerek száz arany volt a vasszelencében.~- No,
64 1, 4 | felkászálódtak, s merthogy üres volt már a kulacs, az öreg is
65 1, 4 | álmaskodott egy csárda, üres volt, csendes volt, aludt a csapláros,
66 1, 4 | csárda, üres volt, csendes volt, aludt a csapláros, de bezzeg
67 1, 4 | lovát (akár a gazdája, öreg volt a ló is), oszt befordultak
68 1, 4 | Miklós is lelankadt. Elég volt a táncból, a duhajkodásból.
69 1, 5 | szempillantás, s fejében volt Rigónak az aranyos fék,
70 1, 5 | fel is pattant Miklós. Na, volt mit csudálni! Aki látta
71 1, 5 | Toldi Miklós felé.~Hej, volt öröm Pesten, Budán. A király
72 1, 5 | vitézeink közé. Még ez sem volt elég. Gyilkosságra ingerelte,
73 2, 6 | törvénytevő nagyurak, s jaj volt annak, akit hamisságban
74 2, 6 | le a gondját (No, abban volt része!), egyszer vándorlegény,
75 2, 6 | eszik, bizonyosan szomjas. Volt a falu szélén egy nagy udvarház (
76 2, 6 | mondok, kapunak! Csak a helye volt meg, igaz, magyar módra
77 2, 6 | meg, igaz, magyar módra ki volt vetve a kapunak mind a két
78 2, 6 | sarkából is: akinek szeme volt a látásra, láthatta, hogy
79 2, 6 | elegyítsem, ifjú legény volt még akkor Lajos király,
80 2, 6 | király, s ámbátor a szíve le volt kötve, kedvvel pihent meg
81 2, 6 | megmutatta. Pedig bizony nehéz volt a dolga, mert a bor ugyancsak
82 2, 6 | merthogy éppen kifordult volt Piroska a konyhára (az volt
83 2, 6 | volt Piroska a konyhára (az volt a neve a ház leányának),
84 2, 6 | Alig pirkadott, már talpon volt a király, a szűr ujjából
85 2, 6 | csudálja: tenger boldogság volt abban az írásban! Meg volt
86 2, 6 | volt abban az írásban! Meg volt írva szépen, rendjében,
87 2, 6 | bajvívók között.~És alá volt írva: Lajos király. És ott
88 2, 7 | hogy a király gondolatja volt a hadijáték, más az, hogy
89 2, 7 | érte! Egész úton haragos volt, háborgott az indulatja.~-
90 2, 7 | elhamarkodta. De már hiába, úgy volt, ahogy volt, ezen nem változtathatott,
91 2, 7 | már hiába, úgy volt, ahogy volt, ezen nem változtathatott,
92 2, 7 | tizenegy nemes vitézzel alája volt osztva, aztán megint tovább
93 2, 7 | tréfát csináltak! Csak Toldi volt, aki sajnálta, szánta őt,
94 2, 7 | leány szeme párja!~- Toldi volt, Toldi volt! - jajdul fel
95 2, 7 | párja!~- Toldi volt, Toldi volt! - jajdul fel a szíve szegény
96 2, 7 | bús viadalban? Hiszen itt volt Toldi, látta verekedni.
97 2, 7 | legény ő is... Apám apródja volt...~Aztán tovább űzi-fűzi
98 2, 8 | jókor reggel már talpon volt: nem hagyta pihenni a prágai
99 2, 8 | is. Értetted?~Hiszen kár volt kétszer is kérdezni, hogy
100 2, 8 | csodálja, hogy a királynak nem volt Kesziben maradása. Korán
101 2, 8 | arcát, ruháját: gyermek volt újra nagy erejű Toldi!~Mondjam,
102 2, 8 | s merthogy pincemester volt mostanában az ő tisztje,
103 2, 8 | fiát (Bezzeg hogy Bence volt a neve!), s nagy köhintgetéssel,
104 2, 8 | a neve is (apám is Bence volt, még a nagyapám is), no,
105 2, 8 | vállon legyinté Bencét (ez volt ám csak a lovaggá ütés),
106 2, 8 | fel vitéznek!~Hiszen jó volt, hogy Anikó kiperdült a
107 2, 8 | Miklósnak már csordultig volt a szíve. Isten csudája,
108 2, 8 | fegyverével. Merthogy este volt már, ámbátor világított
109 2, 8 | udvaron.~No, ekkor már kint volt Toldiné is. Hiszen volt
110 2, 8 | volt Toldiné is. Hiszen volt nemulass. Így meg úgy, szeleverdi
111 2, 8 | meg úgy, szeleverdi lánya! Volt része Anikónak a pirongató
112 2, 8 | dacos, válogató!...~Az volt abban a dalban, hogy jár „
113 2, 8 | szava csudát művelt. Álom volt, ami vele történt. Szép
114 2, 8 | vele történt. Szép álom volt, elmúlt - legyen eltemetve,
115 2, 8 | mondott. Hiszen ez éppen elég volt. Hej, hogy váltott színt
116 2, 8 | Hosszú, széles pergamen volt Küküllei János kezében,
117 2, 8 | hogy Magyarország sohasem volt senkinek adófizetője. Következzék
118 2, 9 | össze, csudalátni. Hiszen volt is csudálni való. Mert ilyen
119 2, 9 | Minden hintó elé hat ló volt fogva, s minden három lóra
120 2, 9 | meglátjuk, bízzuk csak rá.~Ott volt már a magyar sereg Trencsénben,
121 2, 9 | nagyon, de hát sok gondom volt, hiszen tudod te jól, nekünk
122 2, 9 | válaszát a császár: édes méz volt annak minden szava. „Csak
123 2, 9 | magukat, mert az úton nem volt helye a kacagásnak, pedig
124 2, 9 | Uram Jézusom, milyen figura volt, milyen maskara volt!~Hát
125 2, 9 | figura volt, milyen maskara volt!~Hát volt, amilyen volt,
126 2, 9 | milyen maskara volt!~Hát volt, amilyen volt, Toldi is,
127 2, 9 | volt!~Hát volt, amilyen volt, Toldi is, a többi vitéz
128 2, 9 | Elég az, hogy a kezdet nem volt erősen biztató: mindjárt
129 2, 9 | az acéling, a szekereken volt fegyver elegendő: hej, csak
130 2, 9 | lopva egy-egy hordót - ez volt ám az élet! Világ végére
131 2, 9 | afféle mesebeli vacsora volt, hogy azt mondja: tál, tányér
132 2, 9 | mondja: tál, tányér elég volt, étel, ital kevés volt.
133 2, 9 | elég volt, étel, ital kevés volt. Tál is, tányér is, étel
134 2, 9 | tányér is, étel is, ital is volt itt elegendő, több annál,
135 2, 9 | összevissza az álmos szemű csehek, volt jajgatás, ordítozás, összevissza
136 2, 9 | micsoda beszéd ez? Tréfa volt az egész. Tréfámra tréfával
137 2, 9 | a királlyal. Rég is nem volt ilyen adakozó kedvében.
138 2, 9 | nem is. Most, hogy vége volt a prágai kalandnak, s hazafelé
139 2, 9 | csak nagy, nehéz bánatja volt vele, - no meg - Bence.
140 2, 9 | akkora bánat, mint amekkora volt, akkor is felkacagott volna,
141 2, 9 | drágaságot indított útnak! Volt ott vagy négy vánkos, de
142 2, 9 | senkivel: az ő lelke otthon volt már. Otthon, a szalontai
143 2, 10| Toldi Miklós~Még nem indult volt el Lajos király a prágai
144 2, 10| felvitte Budára. Szép háza volt Budán Rozgonyi uramnak,
145 2, 10| lármás udvari életet, nem volt maradása Kesziben: kiürült
146 2, 10| gondolt Toldira, de hát így volt megírva a sors könyvében:
147 2, 10| amilyen kegyes, nyájas volt hozzá Kesziben! Szép gyöngén
148 2, 10| hangot. Nem emberi hang volt, vadállati hang volt, amit
149 2, 10| hang volt, vadállati hang volt, amit ő most hallott. Kegyetlen,
150 2, 10| Megjártad! Az én húgom volt az, akit elraboltam! Hallod,
151 2, 10| jó Toldi Miklósnak, de mi volt testének sajgása amellett,
152 2, 10| Toldi, hallod?~Jodok húga volt ez, Jodovna.~- Oh, jaj -
153 2, 10| kipenderítené! De hajh, nem volt az ő börtönének ajtaja.
154 2, 10| börtönének ajtaja. Torony volt az, körös-körül kőfal. Próbálta
155 2, 10| földbe gyökeredzett szikla volt körös-körül a fal! S egyszerre
156 2, 10| hallotta, de már az csuda volt, amit mostan mondok: félek,
157 2, 10| örvendezik: bezzeg, hogy a Pejkó volt, Toldi kedves paripája!
158 2, 10| paripája! Hej, édes jó istenem, volt öröm! Rajta volt a nyereg
159 2, 10| istenem, volt öröm! Rajta volt a nyereg a Pejkón úgy, ahogy
160 2, 11| merre vagyon Toldi. Egy volt a válasz minden daliától,
161 2, 11| a gazdám a nyomában is volt szakadatlan, egyszerre értek
162 2, 11| Jézus úgy segé’n, magas volt a lova, magas ő maga is.
163 2, 11| asszony volt-e, de olyan volt, mintha az lett volna. Úgy
164 2, 11| Örzse. A veleje mégiscsak az volt a Bence beszédjének, hogy
165 2, 11| meg van pecsételve. Így volt megírva az egekben. Felesége
166 2, 11| hazakerült Toldi, asszony volt Piroska. Nem ment egyenest
167 2, 11| kikérdezte, hol járt, merre volt, mikor jött, miért maradt
168 2, 11| lagzijáról (Hej, mi pompa volt ott!) s mondá végezetül:~-
169 2, 11| látná!~Hát mégiscsak az volt az igazi imádság, az, amelynek
170 2, 11| amelynek hangos szava nem volt: eljött Toldi Miklós. Már
171 2, 11| Csak egy pillanatra. Elég volt, elég volt. Hogy megrezdül
172 2, 11| pillanatra. Elég volt, elég volt. Hogy megrezdül az a vaskéz,
173 2, 11| gazdaságával (az idei termés az volt csak a termés!), aztán sorba
174 2, 11| de annak vége-hossza nem volt: ihol, éppen most hoztak
175 2, 11| Toldi Miklós igazi lovag volt. Eleresztette Piroska kezét
176 2, 12| vagy okozója. Egyszer közel volt hozzád a boldogság s te
177 2, 12| el sem mosolyodott. Nem volt maradása a szülői házban.
178 2, 12| búsulhatott, bánkódhatott. Egyedül volt a nagy, kongó házban. Egyedül
179 2, 12| vadászcimborákkal. Klastrom volt eddig a szalontai vár s
180 2, 12| sem jött Szalontáról, nem volt otthon maradása a jó nagyasszonynak,
181 2, 12| megérned! Egy szóig igaz volt, mit róla hallottál... Lám,
182 2, 12| házba, árkon-bokron túl volt.~Na, szegény Toldiné, volt
183 2, 12| volt.~Na, szegény Toldiné, volt mit lásson, mikor a házba
184 2, 12| gyámoltalan öregasszony hangja volt az! Zavarodtan néztek össze
185 2, 12| keresték a gazdát s merthogy volt gazda, nincs gazda, mind
186 2, 12| nagyasszony le nem csendesíti.~Jól volt ez így, rászolgált erre
187 2, 13| jár, merre jár. Mindegy volt neki, akárhol. Ha rágondolt
188 2, 13| fonnyadott ő anélkül is. Beteg volt a szíve, gyötrődött a lelke,
189 2, 13| a kapust (foltozó varga volt a mestersége) s mondta neki,
190 2, 13| Hát bizony, fura dolog volt, hogy lovag lovaghoz foltozó
191 2, 13| dolgot meggondolta: akárki volt a követ, Toldi Miklós követje
192 2, 13| követ, Toldi Miklós követje volt az!~Nem lódította ki a vargát,
193 2, 13| házából s éjjel-nappal rajta volt az acéling, kapuján, házán
194 2, 13| Amikor Kesziben a bajvívás volt, rávett engem, hogy ruhát
195 2, 13| vergelődött Lőrinc, nem volt menekvés Toldi keze közül.
196 2, 13| Hiszen lenyomhatta, nem volt ez pihenés. Ha most a föld
197 2, 14| vették volna! Hiszen nem is volt tanácsos a maradás: Toldi
198 2, 14| a maradás: Toldi Miklós volt az, aki meglepte őket. Aki
199 2, 14| Szegény feje, sejtelme sem volt arról, hogy már nemcsak
200 2, 14| kirabolta!~Hát hogy a sír ki volt rabolva - az szent igaz,
201 2, 14| történt szegénnyel?~Vagy volt eddig, vagy nem, most lett
202 3, 15| hiszi eleintén, rossz álom volt a hír, de jő mindennap,
203 3, 15| Ami csak drága ékesség volt a háznál, mind összeszedte.
204 3, 15| rend, hogyha a király nem volt Budán, helyette az anyja,
205 3, 15| Hiszen ez így éppen jól volt: a nagyasszonynak nem kellett
206 3, 15| kettőt, fegyvert elegendőt (Volt rá költség bőven, ellátta
207 3, 16| Rozgonyi Piroska, de nem volt élet az, amire ő ébredett.
208 3, 16| amire ő ébredett. Rajta volt a halál jegye szép halovány
209 3, 16| levezekelhesse bűnét. Mert nagyobb volt az ő bűne gyilkosságnál,
210 3, 16| szolgánk: fráter Mikola volt a neve. Te legyél ezután
211 3, 16| ezután fráter Mikola.~Mindegy volt Toldinak, csak itt maradhasson.
212 3, 16| Mikola, az ő elődje, szamár volt, a barátok vízhordó szamara.~
213 3, 16| meglátott egy lovat. Hej, nem volt az már ló - gebe volt az.
214 3, 16| nem volt az már ló - gebe volt az. Csak bőre, csontja volt
215 3, 16| volt az. Csak bőre, csontja volt meg szegény párának. Feje,
216 3, 16| megzendült belé az erdő.~A Pejkó volt, az ő hűséges lova!~Hát
217 3, 16| tetejére, be a kapun. Hiszen volt röhögés.~- No lám, milyen
218 3, 16| röhögéssel, a gúnyolódással. Vele volt Pejkó. Volt, aki megossza
219 3, 16| gúnyolódással. Vele volt Pejkó. Volt, aki megossza a nyomorúságot.
220 3, 16| megossza a nyomorúságot. Volt részük a böjtben. Szegény
221 3, 16| gazdáját is vitte magával!~Úgy volt bizony, hogy egy reggel
222 3, 16| arra ébredtek a barátok: volt fráter Mikola, nincs fráter
223 3, 16| cédulára szép sorjában le volt írva az esztergomi érsek
224 3, 16| sírfosztogatóra, a gyilkosra.~- Ő volt, bizonyosan ő volt! - rémüldöztek
225 3, 16| Ő volt, bizonyosan ő volt! - rémüldöztek a barátok. -
226 3, 16| barátok. - Fráter Mikola nem volt más, mint Toldi Miklós!
227 3, 17| elbágyasztotta Anikót. Fáradt is volt, álmos is volt, mondta Bencének:~-
228 3, 17| Fáradt is volt, álmos is volt, mondta Bencének:~- Álljunk
229 3, 17| derekán, az övben!~No, ha ott volt, Bence meg is találta, az
230 3, 17| felébredett.~Hej, édes Jézusom, volt öröm!~- Mi tenger drága
231 3, 17| dózséhoz, aki akkora úr volt Velencében, mint más országban
232 3, 17| örült, mert őkigyelmének sok volt a rováson s erősen tartott
233 3, 18| Bizony különös, fura egy had volt az, melybe Toldi Miklós
234 3, 18| szemérmetlen tivornyázás volt, nem egyéb. De Toldi, mikor
235 3, 18| sajnálta vére hullását, mindegy volt már neki. Csak kijusson
236 3, 18| testvérnek: mi a bűnöd.~Nem volt az tréfabeszéd. - Vagy gyónsz
237 3, 18| magának egy testvért. Fiatal volt, jóképű volt, úgy tetszett
238 3, 18| testvért. Fiatal volt, jóképű volt, úgy tetszett Toldinak,
239 3, 18| ruhája sejtette: olaszos volt a ruhája s nyakában koboz
240 3, 18| beszéltem ezen a nyelven... Rég volt, nagyon rég volt!...~Hej,
241 3, 18| Rég volt, nagyon rég volt!...~Hej, megörült Toldi!~-
242 3, 18| hallottad. Zács Félicián volt az én ősöm, testvér. Zács
243 3, 18| fegyverével. Szépséges szép leány volt a díja az én győzelmemnek.
244 3, 18| megszerettem. De hajh, késő volt már! Nem állhattam elé:
245 3, 18| leányt! De már leszámoltam volt lovagi becsületemmel is,
246 3, 18| Utána vágtattam. A húga volt. Gonoszul tőrbe csaltak,
247 3, 18| hazakerültem, felesége volt már a lyány annak az embernek.
248 3, 18| Megátkozta magát is.~- Álom volt az, testvér, álmodat beszéled -
249 3, 18| mondotta az ifjú.~- Nem, nem volt az álom. Való, hogy feltámadt.
250 3, 18| barátok közé. De itt sem volt maradásom. Elüldözött innét
251 3, 18| könnybe borult szemmel: ez volt az ő vigasztaló szava. Aztán
252 3, 18| szent hadnak híre-pora sem volt, mondotta Toldinak:~- Nos,
253 3, 19| Találkozás a cseh királlyal~Volt maradék bőven, ettek, ittak,
254 3, 19| kenyérpusztítóra.~Áldott szerencséjük volt, hogy Szeredai elé-elévette
255 3, 19| se hátra. Nyolc erős ló volt elejbe fogva, azok neki-nekihuzakodtak,
256 3, 19| nyakaszegetten esik össze.~Hej, volt csudálkozás!~- Kenyerem
257 3, 19| magyar alföldön.~Hát ez így volt két-három napig. Mintha
258 3, 19| mikor a vadászatnak vége volt: eltűnt a jókedv, mintha
259 3, 19| marasztalta a császár, nem volt maradása. Levetette a vitézi
260 3, 19| A Pejkó! A Pejkó!~Az volt, az a Pejkó! Nem az a bojtorjános,
261 3, 19| Szeredai.~Most már övék volt a világ. Visszaszerzik a
262 3, 20| nem adja. Maroknyi sereg volt a király kezén, mert a had
263 3, 20| Lajos király nem az az ember volt, aki csak nagy sereg élén
264 3, 20| lovas vagy gyalog erőre volt szüksége. Ő maga izzadott
265 3, 20| reggeltől estig, mert az nem is volt ám tréfa, amire vállalkozott.
266 3, 20| Kanóza várát, az az árok tele volt vízzel. Ezt a vizet el kellett
267 3, 20| vizét. Rettentő nagy munka volt ez. S bezzeg, hogy a várban
268 3, 20| Barletta vára. Sok meleg napja volt, míg azt a várat bevette,
269 3, 20| örvendetes hírrel.~- Nehéz sor volt az, felség - jelentette
270 3, 20| részünkre a győzelem.~- Mi volt az a csuda dolog? - kérdezte
271 3, 20| kérdezte a király.~- Az úgy volt, felség, hogy a várból kicsapott
272 3, 20| óriás termetű barát. Rőt volt a bajusza, rőt a szakálla,
273 3, 20| ellenség, nézzük, hol a barát? Volt, nincs. Föld nyelte el?
274 3, 20| Félig olasz, félig német volt a ruhája, de amíg hozták,
275 3, 20| igaz magyar fajta. Magyar volt a hetvenhetedik nagyapja
276 3, 20| megvasalták.~Hát ez így jól volt, ahogy volt, elég az, hogy
277 3, 20| Hát ez így jól volt, ahogy volt, elég az, hogy hurokra került „
278 3, 20| mert mondjam-e, hogy ő volt? - térdre borult s mondá,
279 3, 20| Oda, hol a fal legerősebb volt. Hanem a negyedik hajnalra
280 3, 20| kobzos ifjú eltűnt.~Nagy volt emiatt a király bosszúsága.
281 3, 20| oldalán megharsant a kürt: ez volt a hadi jel. Ott harcol a
282 3, 21| fiú, bárki fia légyen.~Az volt, az, a kobzos. Létrát támasztott
283 3, 21| kényszerítésből, vége-hossza nem volt a sok várvívásnak. Most
284 3, 21| vize partjára. Kicsi folyó volt ez, de most erősen megdagadott.
285 3, 21| megismerte az ifjút: a kobzos volt.~Mindjárt intett neki:~-
286 3, 21| Áldott szerencsére, rajta volt nagy bő köpenyegje, az elterült
287 3, 21| visszajött, híre-nyoma sem volt a kobzosnak. Ment a király
288 3, 21| szájból eredt olasz megállj volt ez. Német zsoldosok voltak,
289 3, 21| velök. Hanem az mégis baj volt, hogy nem tudtak bizonyosat:
290 3, 21| ravaszkodását: színlelt ijedezés volt az ő félelme. De hát addig
291 3, 21| vitézekkel, merthogy nem volt nyugodalma a király miatt.
292 3, 21| ezt Toldi látta, neki sem volt maradása: észrevétlen a
293 3, 21| kocogott Pejkó lován. Este volt már, mikor elindultak, egész
294 3, 21| háromszáz németnek, mert velük volt a rőt szakállú barát!~Nosza,
295 3, 21| de mikor a táborba értek: volt barát, nincs barát! Eltűnt
296 3, 21| Gyere, Bence, gyere! Mit volt, mit nem tenni, utána kullogott
297 3, 21| nagyasszony elé - Anikó nélkül?~Ez volt ám a csata! A király mindenütt
298 3, 21| visszatért a kobzos: vége volt a csatának.~Égett a föld
299 3, 21| kengyelbe akadt lábánál fogva volt a paripán.~- Ej, ej, szegény
300 3, 21| látott, hogy nem csatába való volt: törékeny, gyenge a teste.
301 3, 21| eltűnt a leány alakja...~Álom volt talán az egész látomány?~
302 3, 21| száz halállal!~No, ha nagy volt a bánata, nagy lett az öröme
303 3, 21| leányasszony. Istenkísértés volt eddig is a dolga. Ugye,
304 3, 21| jelen igazlátónak.~Rendben volt a dolog, kimérték a bajvívás
305 3, 21| ki. A ravasz Durazzóinak volt ez a gondolatja. A várból
306 3, 21| magyarok királyát?~Kont volt az egyik igazlátó, ennek
307 3, 21| napja, megmozdult a tábor: volt nagy lótás-futás, jövés-menés,
308 3, 21| szörnyű vagdalkozás, de mi volt az ahhoz, amit Toldi művelt!~-
309 3, 21| Hát, ez nagy gabalyodás volt: harc, elkeseredett harc.
310 3, 21| kaptak. S mely nagy kedve volt a királynak! Ím, még serleget
311 3, 21| szemét. Mégis, mégis, kemény volt, szörnyű kemény a megtorlás.
312 3, 22| sóhajtott a király.~Menyasszonya volt s nem is látta soha. Kicsi
313 3, 22| látta soha. Kicsi kis leány volt, mikor Prágában jártakor
314 3, 22| ez, leánykéz írása, alája volt írva, Rozgonyi Piroska.
315 3, 22| fegyverben vívott - nem volt hát gyilkosság. Óh, felséges
316 3, 22| hogy sohasem vétkezett?~Nem volt maradása bent, fojtogatta
317 3, 22| Egy pillantás múlva fel is volt nyergelve sárga paripája,
318 3, 22| bátyám!~Vége-hossza nem volt ölelésnek, csóknak, gügyögteti
319 3, 22| édes-bús szép nótát. Szava is volt a nótának. Szívből indult,
320 3, 22| szeméből. Ami boldogság volt azoknak, a két fiatalnak,
321 3, 22| kegyesen, de mikor vége volt az ünnepségnek, intett Toldinak,
322 3, 22| kolostor nagy termébe, az volt első szava:~- Felséges királyom,
323 3, 22| Nos, vitéz, szólj, mi volt a te bűnöd?~Elmondá a vitéz,
324 3, 22| hogy ő Záchnak vére. Kisfiú volt akkor, amikor megesett a
325 3, 22| most már a királynak sem volt maradása. Seregének egy
326 3, 22| a kolostor körül: sötét volt a szomorú ház, csak a hold
327 3, 22| Anikó lakodalmát. Toldi volt a násznagy. El is járta
328 4, 23| udvarházba. Hej, de üres volt a ház! Anikó, a ház dalos
329 4, 23| nem ad szót a szóra.~Mit volt mit nem tenni, Bence is
330 4, 23| hordták...~Akkor már meg volt ásva a gödör: csak ősz feje
331 4, 23| vitézeket. Nekem már elég volt a szomorú élet. Ha nincsen
332 4, 23| felragyogott a nap, talpon volt, lóra pattant, indult Budára,
333 4, 23| hanem életre-halálra. Elég volt a játékból, mondták a királynak,
334 4, 23| címeréért. Ifjú, nagyon ifjú volt még mind a kettő. Egy leányt
335 4, 23| akar? No, csak egymás után!~Volt nagy zúgás, mozgás a tömegben.
336 4, 23| fakad a tenger nép. Hiszen volt is min röhögni. Rettentő
337 4, 23| ezt a szörnyű terhet.~No, volt kacagás, volt élcelődés,
338 4, 23| terhet.~No, volt kacagás, volt élcelődés, míg szegény Bence
339 4, 23| régi módra, amikor még ifjú volt, erős volt, de bizony nehezen
340 4, 23| amikor még ifjú volt, erős volt, de bizony nehezen ment,
341 4, 23| rettentő nagy öklelőfát: elég volt az. Lett nagy csendesség,
342 4, 23| Egyik-másik még ott is volt a temetésén!~- A Toldi lelke
343 4, 23| hogy elment. Lám, igaza volt neki. Most csakugyan szükség
344 4, 23| pulyák!?~De a talián ott volt, csak félrehúzódott s ha
345 4, 23| mert a csuklya alatt sisak volt, acélsisak: oda se Toldi
346 4, 23| kiabáltak összevissza.~- Ki volt? Ember volt vagy ördög?
347 4, 23| összevissza.~- Ki volt? Ember volt vagy ördög? Miért nyargalt
348 4, 23| ifjú vitéz (Pósafalvi János volt a neve), aki Toldit viadalra
349 4, 23| Esküszöm, felség, Toldi Miklós volt ez a vitéz.~No, kapott is
350 4, 24| szeme könnybe lábad. - Az volt, az, barátom, suttogja magának
351 4, 24| még Pesten, uramfia, mi volt! Egymás fején, hátán állottak
352 4, 24| meghalni...~Merthogy csuha volt rajta, nem ment egyenest
353 4, 24| kicsi budai házába. Úgy volt ott minden, ahogyan három
354 4, 24| lovakat istállóba kötötték (Volt ott széna, zab elegendő,
355 4, 24| dolmány daliás termetén: az volt újra, ami régen. Hogyha
356 4, 24| Toldi Miklósról!~S hogy vége volt a csúfondáros nótának, lett
357 4, 24| fejeden hozod?~S még ez sem volt elég, háta mögé kerekedtek,
358 4, 24| Toldi házához értek, otthon volt már Toldi: szinte beesett
359 4, 24| Ezt mondá a király s nem volt maradása. Sietve-sietett
|