Part, Paragraph
1 1, 2 | Lajos király udvarában, s csak akkor írt, ha megszűkült
2 1, 2 | boruljon.~- Fiam, édes fiam, csak jere, csak jere!~Az anyai
3 1, 2 | Fiam, édes fiam, csak jere, csak jere!~Az anyai szív egyszerre
4 1, 2 | földet, hullatta verejtékét. Csak úgy égett kezén a munka.
5 1, 2 | hetedik határba.~- Hej, csak egyszer látná a király a
6 1, 2 | De a király nem látta, csak annyit tudott róla, hogy
7 1, 2 | a család szégyene. Aki csak a csikósok, bojtárok, cselédek
8 1, 2 | amit örökül kapott, azt csak fogyasztotta. A dicső nevet
9 1, 2 | abban egyeztek meg, hogy csak nem vetélkednek egy paraszttal!~
10 1, 2 | ám a gyöngyélet!~De Toldi csak állott egy helyben, mereven,
11 1, 2 | elindult haza. Szívében csak úgy tombolt, viharzott a
12 1, 2 | Tele gyűlölettel.~Eddig csak méltatlankodott magában,
13 1, 3 | nagyokat fújt, aztán egyszerre csak megállott, mintha vasdoronggal
14 1, 3 | füstölt valamennyi. Talán csak nem tértek be hozzájuk azok
15 1, 3 | így lesz: az anyai szív csak szeretni tud. Az anyai szív
16 1, 3 | az édesanyának, de György csak nagy kurtán felel. Közbe-közbe
17 1, 3 | béresekkel. Hazahívassam?~- Csak hordja, egyébre úgysem való!~-
18 1, 3 | támadott édesanyjára.~- Csak kényeztesse ebadta kölykét!
19 1, 3 | virtuskodását, s ím, egyszerre csak megpillantotta Miklóst.
20 1, 3 | Arra, fiúk, arra! Nézzetek csak arra! Ott gunnyaszt egy
21 1, 3 | mindenfelől. A „túzok” pedig csak tovább gunnyasztott, meg
22 1, 3 | mormogott magában Miklós -, csak engem ne találjon. Egyszeribe
23 1, 3 | megkerengette maga körül, hogy csak úgy surrogott-burrogott
24 1, 3 | kiabáltak összevissza, de csak kiabáltak, gyilkost azt
25 1, 3 | Jaj, mit cselekedtem! Ha csak még egyszer láthatnám, édes
26 1, 3 | csókolhatnám áldott kezét! Ha csak még egyszer érezhetném az
27 1, 3 | szolgának.~Szólt az öreg Bence, csak úgy zokogta el:~- Édes kicsi
28 1, 3 | Miklósnak biztatás! A jó öreg csak nézte, nézte falatozó kis
29 1, 3 | nyújtotta Miklósnak. Eddig csak keveset szólt az öreg, nagyokat
30 1, 3 | az apja - azok voltak ám csak a vitézek!~Hallgatta Miklós,
31 1, 3 | maradásom, világgá bujdosom. Csak a nap leszálljon, nem maradok
32 1, 3 | történt - történt, majd csak elfelejtik. Hát volna lelked
33 1, 3 | elébb, elébb, de egyszerre csak megszólalt egy hang belülről:
34 1, 3 | akkorát rúg rajta, hogy csak úgy röpült a nád felett
35 1, 3 | Miklós térdébe. Hiszen ha csak ennyi lett volna - oda se
36 1, 3 | körmök ereje hová lett? Csak kisovállottak a Miklós nyakából,
37 1, 3 | megkerengette a levegőben, hogy csak úgy suhogott, szakadott
38 1, 3 | tudná a számát? De egyszer csak vége lett ölelésnek, csóknak,
39 1, 4 | egyszerű fejfákat s egyszerre csak mit lát? Új sírdombot látott,
40 1, 4 | lelke. Nem az ő anyja volt, „csak szakasztott mása”. Akárki
41 1, 4 | ki s mi az a cseh dalia, csak az egyet tudom, hogy meg
42 1, 4 | Paripán nyargalt ő, te meg csak ballagtál szegénylegény
43 1, 4 | nehéz kimondanom, de már csak kimondom: az öcsém gyilkos
44 1, 4 | mondtam, így mondtam, most is csak ezt mondom. Hiábavaló volt
45 1, 4 | lusta volt, ostoba volt, csak a parasztok közt érezte
46 1, 4 | haszna, felség! Paraszt ő, csak paraszt...~- Jó, jó - szólt
47 1, 4 | ide-oda bolyongás elcsigázta, csak úgy leroskadott szegény
48 1, 4 | szegényt az álmosság. De ez csak nehány pillanatig tartott:
49 1, 4 | Elibe. Le kell fülelni! - de csak egymás biztatásánál maradtak,
50 1, 4 | nem szólt egy szót sem, csak kiállott az utca közepére
51 1, 4 | vágóhídra - nagy diadallal.~Még csak jó szót sem adtak a legények
52 1, 4 | mélyen az egész város.~- Csak volna fegyverem, lovam,
53 1, 4 | körbe gála úri népek, mind csak őt csodálják, mind csak
54 1, 4 | csak őt csodálják, mind csak őt dicsérik. S a király
55 1, 4 | van az édesanyja is, aki csak sír, csak sír a nagy boldogságtól!~
56 1, 4 | édesanyja is, aki csak sír, csak sír a nagy boldogságtól!~
57 1, 4 | beszédet, Miklós mindég csak vissza-visszatért az édesanyjára:
58 1, 4 | szógám, hűséges cselédem, csak egyedül benned vagyon bizodalmam.
59 1, 4 | szívem mindenütt kíséri. Csak betakarodjék az Isten áldása,
60 1, 4 | álmos cimbalmos, nosza, csak ez kellett: Pengesd, vén
61 1, 5 | kiserkedett belőle. Akkor csak úgy fél kézzel vállon ragadta
62 1, 5 | fiatal! Nézd, nézd, még csak gyermek! Komoran hallgatta
63 1, 5 | felséged híres seregébe, most csak közembernek, a többit én
64 1, 5 | vajon leszel-e még? Nézz csak oda, nézz már! Ki jön amott
65 2, 6 | kieresztette a rétre (Talán csak nem zálogolják meg!), hadd
66 2, 6 | megitathatná a lovát. Talán csak nem tessékelik ki, ha bebátorkodik,
67 2, 6 | kapunak. Mit mondok, kapunak! Csak a helye volt meg, igaz,
68 2, 6 | Hogyne volna szabad! Kerüljön csak beljebb.~A szíves szóra
69 2, 6 | Mit gondol kigyelmed? Csak nem megy most tovább? Maradjon
70 2, 6 | No, de ő most nem király, csak szegény kárvallott nemeslegény,
71 2, 6 | a legrégibb bora, ami jó csak gazdag úri házból kitelheték,
72 2, 6 | elnyomta ebbeli kedvét, csak maradjon végig annak, aminek
73 2, 6 | megtudta, kinek a vendége, csak akkor oldódott meg igazán
74 2, 6 | Hanem most már neki is csak kellett valami nevet mondania.
75 2, 6 | és sérthetetlen!~Hiszen csak nem esett Csutora György
76 2, 6 | Lásd, öcsém, nincs fiam, csak ez az egy leányom, s az
77 2, 6 | szót, az ágrólszakadtat, csak úgy biztatta szemével a
78 2, 6 | múlt esztendő után, Miklós csak a bajvívásban, hadakozásban
79 2, 6 | most megtalálja. Ez ám csak a leány: Rozgonyi Piroska!
80 2, 6 | tartott Toldi Miklós képe. Csak őreá gondolt. Az ő képét
81 2, 6 | de megszomorodott! Lám, csak elébb nyílt ki öröme rózsája,
82 2, 7 | megdobbant a szív.~- Hát csak készülődjetek - gondolta
83 2, 7 | Miklós, mi lesz már? Mindég csak egyedül? Mikor táncolok
84 2, 7 | nem találnád.~De Miklós csak ümgetett, mondott is valamit,
85 2, 7 | nem a házasélet! No, lám, csak az kéne, hogyha hadba megyek,
86 2, 7 | hiszen - gondolta - menni csak elmegyek, ám volna bár király
87 2, 7 | ezen nem változtathatott, csak nem bolondíthatta ide ingyenvalóságra
88 2, 7 | Hej, ha ő itt lenne! Az ám csak a vitéz!~Így forog, szalad
89 2, 7 | nekem, jobb kéz, bal kéz, csak fegyver legyen benne. Hallgass
90 2, 7 | a balkezű vitéznek. Hát csak ezt jól végezze, a többit
91 2, 7 | ne kacagott volna!~Hanem csak várjuk rendjét, sorát a
92 2, 7 | sorát a dolgoknak. Nézzetek csak oda: magas emelvényre már
93 2, 7 | vitézek!~Ki melyik, másik, azt csak sejtik, vélik: valamennyi
94 2, 7 | a nevetéstől, hát hiszen csak zengjen, mert immár le is
95 2, 7 | cselekedett valami nagy dolgot, csak Butkai lovának lába közé
96 2, 7 | gére mi tréfát csináltak! Csak Toldi volt, aki sajnálta,
97 2, 7 | hiába, hiába, a bal kéz csak bal kéz - lám, Toldi Miklós
98 2, 7 | vigyázta, fel nem ismerhette, csak most ismerte meg. Látta
99 2, 7 | mozdulata lelkébe vésődött - csak addig csalta meg, míg ügyetlenkedett,
100 2, 7 | Lőrinc. Nem vádollak téged. Csak még egyet mondok: becsüld
101 2, 7 | esküdött a földre, s Toldi csak hallgatott, komoran hallgatott.
102 2, 7 | Majd azt is elmondom, most csak azt súgom meg, hogy Prágából
103 2, 7 | kirakva. De a leány egyé, az csak egynek juthat, balkezű Lőrincnek.~
104 2, 7 | Tied lett, Tar Lőrinc? Várj csak egy keveset. Nézz fel Piroskára!
105 2, 7 | ő megvetette...~- Jövel csak, Tar Lőrinc! Feleséged leszek.
106 2, 7 | próbál a bús menyasszony is, csak Toldi ül mogorván, ő mosolyogni
107 2, 7 | hiszen próbálhatná, az lenne csak kudarc!), nem, ő nem mosolygott,
108 2, 7 | nem, ő nem mosolygott, csak ült, ült az asztal végén,
109 2, 7 | Piroska halvány orcájára!~De csak addig tartott Toldi szótlan
110 2, 8 | a sebes széllel, mintha csak ki akarna szaladni a világból.
111 2, 8 | véres habba keveredett, de csak repült, mintha érezte volna,
112 2, 8 | felé húzta, s egyszerre csak ott termett az ősi ház udvarán.
113 2, 8 | bort egyszerre annyit, hogy csak úgy nyögött belé. Hát csak
114 2, 8 | csak úgy nyögött belé. Hát csak asztalra került minden,
115 2, 8 | szegénység, kis uram, hát csak annyit mondok, hogy mióta
116 2, 8 | legyinté Bencét (ez volt ám csak a lovaggá ütés), aztán nagy
117 2, 8 | őröl fia szívén a bánat! Csak azt várta, hogy ketten maradjanak,
118 2, 8 | könnyeknek. Hiszen az lett volna csak szép, hogy könnyezve találja
119 2, 8 | éppen jókedvében találná, ha csakugyan igazi vitéz várna
120 2, 8 | deák, apród, de hiába. Csak egy van, akit szeretni tudna:~
121 2, 8 | De lám, egy ember mégis csak egy ember. Vajon egyedül
122 2, 9 | kenyér nélkül, bor nélkül csak nem megy el messzi útra
123 2, 9 | majd meglátjuk, bízzuk csak rá.~Ott volt már a magyar
124 2, 9 | bátyámat. Nem mennék én haddal, csak udvari néppel, s némi ajándékkal:
125 2, 9 | csakugyan megijedett? De hátha csak színleli az alázatosságot?
126 2, 9 | választófejedelmek s a többi urak csak úgy ímmel-ámmal vették a
127 2, 9 | volt annak minden szava. „Csak jere, édes öcsém, ölelő
128 2, 9 | Nos, ha ezt akarja, ám csak próbálja meg. Kardra karddal,
129 2, 9 | többi vitéz is, mindegy, csak a kaland sikerüljön. Hiszen
130 2, 9 | volt fegyver elegendő: hej, csak engedné a király, elbánnának
131 2, 9 | szilajvérű vitézeket. - Csak mutassatok nyájas arcot.~
132 2, 9 | itt elegendő, több annál, csak úgy folyt a mindenféle jó
133 2, 9 | Dínomdánom, sógor, ez ám csak a jó bor! - mondogatták
134 2, 9 | magyar király bora. Hiszen csak erre vártak a magyarok,
135 2, 9 | ontottak a magyar vitézek, csak inkább a levegőbe vagdalkoztak,
136 2, 9 | királya.~- Ohó, öcsém, várj csak! - rikkantott Toldi Miklós. -
137 2, 9 | míg odafent békén aludtak, csak most, hogy széllel-lobbal
138 2, 9 | szemét le nem vette róla, csak nézte, nézte, nem szólt
139 2, 9 | nézte, nézte, nem szólt csak egy szót sem.~- Kezdjünk
140 2, 9 | szorongatta. De Lajos király csak hallgatott, hallgatott,
141 2, 9 | hajtson térdet-fejet, de Lajos csak hallgatott tovább. Most
142 2, 9 | király erre sem mozdult meg, csak hallgatott tovább. Hiszen
143 2, 9 | szegény, úgy remegett. Csak ezt várta Lajos, most már
144 2, 9 | végre el is maradt egészen, csak nagy, nehéz bánatja volt
145 2, 9 | Toldi.~- Hogy mit? Amit csak lehetett. Hej, uram, mégiscsak
146 2, 9 | gazdájához igazodott a járása, csak úgy ment, mendegélt, szomorúan
147 2, 9 | mint a madár. De egyszerre csak keményen megrántja fékje
148 2, 9 | szobáról szobára, míg egyszerre csak megmozdul lába alatt a padló,
149 2, 10| még szót sem igen szóltak, csak egymásra néztek, egymás
150 2, 10| fogadkozott, hogy Lőrincé lesz csak azért is, ha belepusztul
151 2, 10| Élsz-e, Toldi Miklós? No, csak élj - halálig! Innen ki
152 2, 10| sajogott, a lelke háborgott. Ha csak talpra állhatna! Motozta,
153 2, 10| Megtalálta kardját, de csak azért, hogy még rettentőbb
154 2, 10| rikácsoló női hang. - No, csak élj! Tudd meg, enyém vagy,
155 2, 10| kitűnt, hogy a magyar sereg csak megmutatta magát s az ő
156 2, 10| körös-körül a fal! S egyszerre csak kettétört a kardja! Nem
157 2, 10| e szörnyű szavakra. Most csak hazudnia kellene, vissza
158 2, 10| rút ördögi lélek! Hej, csak szabaduljak s kezemre kapjalak,
159 2, 10| megadta már magát.~De egyszer csak mi történt? Szörnyű zaj,
160 2, 10| irtom a cudar zsebrákot! Csak egy kardot kérek vitéz kardom,
161 2, 10| kardot kérek vitéz kardom, csak egy lovat kérek Pejkó lovam
162 2, 10| ügetett egy erdőn át, hogy csak elejébe nyerít egy pej paripa,
163 2, 10| Aztán felpattant rá, s még csak most jött az igazi haddelhadd:
164 2, 11| szegény Piroska! Mikor csak a jó Isten látta, hullatta
165 2, 11| hozzánk vacsorára, bajtárs. Csak hármacskán leszünk. Ígérd
166 2, 11| estére elment vacsorára! Csak egyszer akarta látni Piroskát!
167 2, 11| egyszer akarta látni Piroskát! Csak egyszer! Jól tudta, hogy
168 2, 11| szíve: ó, bárcsak eljőne! Csak még egyszer látná!~Hát mégiscsak
169 2, 11| kacsója Toldi vaskezében. Csak egy pillanatra. Elég volt,
170 2, 11| a lelke mind a kettőnek, csak egy pillantásig tart az
171 2, 11| az idei termés az volt csak a termés!), aztán sorba
172 2, 11| tudom, megcsudálná, de csak a hold sütött, az pedig
173 2, 11| szélesebbre húzódott?~- Ez ám csak a süldő! - szólt büszkén
174 2, 11| hogy felszeletelje, de csak nyiszálgatta a balkezű Lőrinc,
175 2, 11| megvédlek egész világ ellen!~Csak ekkor tért magához Piroska
176 2, 12| az ő boldogsága. De ezek csak pillanatok. Elmúlnak, elenyésznek
177 2, 12| ijedten riadt fel, mintha csak a végítélet kürtje harsant
178 2, 12| volna meg a házban. Pedig csak egy gyámoltalan öregasszony
179 2, 12| szégyenkezve kisompolyogtak. Csak az ifjú Bence maradott benn,
180 2, 12| az öreg haragja s közben csak úgy pattogott, suhogott
181 2, 13| nyílt meg alatta s a Pejkó csak vágtatott vele tovább, tovább,
182 2, 13| viadalnak. Lovagot lovag csak lovag által hívathat viadalra.
183 2, 13| megyek el.~Elment a varga, de csak azután ijedt meg igazán
184 2, 13| álmélkodva s aztán int: csak folytasd.~- Úgy van, Toldi
185 2, 13| Nem lehet panaszod. No, csak pihenj, Lőrinc!~Lenyomta
186 2, 13| bosszúság, hogy folyton csak a levegőt szabdalta. Nosza,
187 2, 13| gyönyörű virágszál! Nézzetek csak oda, alig áll a lábán! Aztán
188 2, 14| vér benne.~- Nem, nem, ez csak álom - tusakodik aztán összeszedve
189 2, 14| rablókézre került. Hiszen ha csak raboltak volna a cudarok!
190 2, 14| eddig, vagy nem, most lett csak igazán üldözött vad Miklós!
191 3, 15| dajkált, nevelt, akit ő mindig csak szépre, jóra tanított s
192 3, 15| összerakosgatja egy csomóba. Ami csak drága ékesség volt a háznál,
193 3, 15| Gyilkolt is, rabolt is. De csak megkerítsék, szörnyű lesz
194 3, 15| meg! Ha valaki elmegy, az csak én lehetek. Fiatal vagyok
195 3, 15| Egyet se búsuljon. Maradjon csak itthon. Mi ketten Bencével
196 3, 15| Anikó s az ifjú Bence meg csak ezt várták, uccu! otthagyták
197 3, 16| Fráter Mikola~Hát csak hadd menjen a két vitéz (
198 3, 16| a te örömed! Piroskának csak egy a kívánsága: amíglen
199 3, 16| képe, nevét ki nem ejti, csak gondolatban szövi nevét
200 3, 16| rablásnál, s ezt a bűnt egyedül csak Isten kérheti számon tőle.
201 3, 16| tartozik számadással. Egyedül csak tőle remélhet bűnbocsánatot.
202 3, 16| holott az ő bűne felett csak Isten ülhet törvényt!~Ez
203 3, 16| bátorságban lehet, ott majd csak elfogy lassanként élete
204 3, 16| monostor feje. - Maradj csak itt. Ki vagy, mi vagy? -
205 3, 16| Mindegy volt Toldinak, csak itt maradhasson. Ledobta
206 3, 16| fráter Mikola egyszerre csak egy kondér vizet hozott
207 3, 16| nevessenek. Hanem egyszer csak kisült, hogy min nevetnek
208 3, 16| az már ló - gebe volt az. Csak bőre, csontja volt meg szegény
209 3, 16| van fráter Mikolának!~- Csak egyétek a testemet, lelkemet -
210 3, 17| mendegéltek, míg egyszerre csak a híres-nevezetes Velence
211 3, 17| messziről megcsudálták: csak mesében hallottak ilyen
212 3, 17| Vigyázz, amíg alszom.~- Csak aludjék, leányasszony, ne
213 3, 17| hallgatózott, hát egyszer csak mit hall?~- Isten Jézus
214 3, 17| Hát nem én raboltam? Te csak őrt állottál.~- Úgy? Hát
215 3, 17| király az ő bátyjára!~Hej, csak erre vetődnék az ő bujdosó
216 3, 17| vetődnék az ő bujdosó bátyja! Csak hallaná, hogy a király itt
217 3, 17| eljő, itt lesz, egyszer csak itt terem! - ezzel vigasztalta
218 3, 17| olaszországi hadakozásról, de ezzel csak nehezebb lett szíve nagy
219 3, 17| meghúzódik egy klastromban. Oda csak nem jut el az érsek átka,
220 3, 18| Toldi, mikor közéjük került, csak arra gondolt, hogy elvegyül
221 3, 18| mindegy volt már neki. Csak kijusson az országból. Csak
222 3, 18| Csak kijusson az országból. Csak ne állítsák világi törvény
223 3, 18| állítsák világi törvény elé. Csak ne kelljen gyalázatos halállal
224 3, 18| hagyták szó nélkül, hogy csak úgy közéjük vegyült. Azt
225 3, 18| voltak, de a magyaron kívül csak ezt a nyelvet törte valahogy
226 3, 18| valahogy Toldi. Hát bizony, csak törte. De hogy összetörte!
227 3, 18| bűnöd, ezért megbocsátom! Csak beszélj magyarul. Egyszer,
228 3, 18| vagy, mi vagy, halljam. Csak bátran, őszintén. Aztán
229 3, 18| lovagi becsületemmel is, csak hogy ne azé a másé, méltatlan
230 3, 18| halott kedvesemet, egyszerre csak felnyílt szép szeme pillája.
231 3, 18| haragját, az érseknek átkát, csak ő ne átkozott volna meg!
232 3, 18| szent tábor felé.~- Hallgasd csak - szólalt meg az ifjú -,
233 3, 18| közéjük elegyedve, egyszer csak átjutok egykori hazámba!
234 3, 18| emlékek oly drágák szívemnek! Csak egy hazánk van, ahol születtünk!~-
235 3, 18| van, ahol születtünk!~- Csak egy, csak egy - suttogta
236 3, 18| születtünk!~- Csak egy, csak egy - suttogta Toldi, s
237 3, 19| Azt határozták, hogy már csak együtt barangolnak, míg
238 3, 19| pengette a szomorú nótákat, így csak ha nem csordult, cseppent,
239 3, 19| partján mendegéltek, egyszerre csak kürtszó harsant meg tőlük
240 3, 19| csapatot. Hát, egyszerre csak nagyot zökkent a hintó s
241 3, 19| lábuk, a kezük, de a hintó csak nem mozdult, hiába erőlködtek
242 3, 19| rajta egyet, s hát a hintó csak emelkedik, emelkedik az
243 3, 19| hintóban ült -, ilyen nagy erőt csak egy emberben ismertem. Abban,
244 3, 19| a te helyed. Én magam is csak ott érzem igazán jól magamat.
245 3, 19| árkon-bokron át, aztán egyszerre csak kijutott széles nagy síkságra.~-
246 3, 19| két-három napig. Mintha csak a múltat valami látatlan
247 3, 19| kitörölte volna Toldi lelkéből: csak a mával gondolt, azzal is
248 3, 19| mendegéltek s egyszerre csak megszólalt Toldi:~- Pajtás,
249 3, 19| mendegéltek, egyszerre csak visszarántotta lovát Toldi,
250 3, 20| nem az az ember volt, aki csak nagy sereg élén mer nekivágni
251 3, 20| állították fel az ágyúkat.~- Csak a vajda meg ne neszelné -
252 3, 20| elég az, hogy egyszerre csak köztünk termett pej paripán
253 3, 20| király, hogy az a barát csak Toldi Miklós lehet, senki
254 3, 20| nem törődnék vele. Hadd csak „vezekeljen”...~Alig távozott
255 3, 20| el három, a király mind csak a folyó felől ostromolta
256 3, 20| van a király élete! Hiszen csak ne állana előtte a király,
257 3, 20| buzogányával a követ. Így hátulról csak alig fért hozzá, éppen hogy
258 3, 20| valóban élt a király, de csak nagy későn tért eszméletre,
259 3, 20| várának, de hajh, nem lóháton, csak úgy gyaloghintón.~- Hát
260 3, 20| Azt gondolta, gondolhatta: csak vezekeljen tovább. Mindennek
261 3, 21| Toldi egyedül, magában, csak éjjelenként jár haza az
262 3, 21| vigasztalja dallal, de Toldi csak legyint a kezével: elég,
263 3, 21| az ostrom. A király most csak néző. Hiszen van mit lásson.~-
264 3, 21| Nagyon sebes ez most!~- Csak bátran, ne félj. Holnap
265 3, 21| úsztat beljebb, beljebb. Már csak a feje látszik a lovaknak
266 3, 21| látszik a lovaknak s egyszerre csak lefordult a kobzos a lova
267 3, 21| fogva a felbukkanó ifjút, de csak pillanatig marad ő is a
268 3, 21| az tartja fenn, de bizony csak gyengén tartja, az ifjú
269 3, 21| legyintett:~- Vannak ott elegen, csak vezető nincsen! Hiszen ha
270 3, 21| Szalernónak: vegye be azt.~Csak ámult-bámult a vajda, nem
271 3, 21| szaporán, utánaeredett, de már csak messziről kísérhette a kis
272 3, 21| kis hadat, aztán egyszerre csak úgy elnyelte a porfelleg,
273 3, 21| szegény feje, hogy egyszer csak hegy elöl, hegy hátul, sziklás,
274 3, 21| helyre került!~Egyszerre csak megálljt kiált neki valaki,
275 3, 21| hiszen ez a kobzos! Hát csak beszélj, pajtás. Szokott-e
276 3, 21| szólt a kobzos -, ezt már csak most Tarantói Lajos őfelségének
277 3, 21| kedvünk szerint.~- Hiszen csak várjatok - gondolta magában
278 3, 21| Miklós bátyja volna. Már csak abban reménykedett, hogyha
279 3, 21| nagy türelmetlenkedés, de csak hiába várta a kobzost. Ugyan
280 3, 21| vele? Nem történt egyéb, csak ennyi:~Amint a harcoló magyar
281 3, 21| felé közeledett, egyszerre csak látja, hogy egy megvadult
282 3, 21| ki tudja? elég az, hogy csak a kengyelbe akadt lábánál
283 3, 21| véget. Mert az első nap csak a vár környékét „tisztították
284 3, 21| hallgatott Laczfi tanácsára: hát csak éheztessük ki „őket”. Megnyomta
285 3, 21| barátnak vallotta magát, az is csak színlelt. Na, most ütött
286 3, 21| vissza. Aztán egyszerre csak rászakadt a vár s a város
287 3, 21| te nagy vitéz vagy! Vagy csak szájjal győzöd?~Vérbe borult
288 3, 21| kiállok! Nem az országomért, csak a szabad elmenésért! Hadd
289 3, 21| igazlátók, aztán egyszerre csak megharsant a jeladó kürt,
290 3, 21| adott a vár népének: neki csak a hercegek kellettek. Őket
291 3, 21| feszület. Halálra szavaz mind, csak Laczfi vajda nem. Mondja
292 3, 22| halálos ágyán diktálta. Ő maga csak egy sort írt beléje, nem
293 3, 22| következik még valami. Ezt már csak kezdette Örzse, Piroska
294 3, 22| szíve nagy bánata s majd csak megtalálják valahol Miklóst
295 3, 22| indult is velük, de egyszerre csak megállott, mintha földbe
296 3, 22| nyakát.~Hanem hiszen a Pejkó csak azt várta, hogy szőrén érezze
297 3, 22| maga?~- Itt van ő maga is. Csak csendesen, Bence. Én vagyok,
298 3, 22| Nem mondom meg azt én. Csak fel a lóra!~Mit össze nem
299 3, 22| felséges királyom, már én csak az öreg betűs írást tudom
300 3, 22| is.~- Mit olvasál? Adsza csak ide, hadd olvasom magam.~
301 3, 22| Szaporán, szaporán, ha az csak úgy menne. Öreg már a legény.
302 3, 22| éppen jókor ért Budára. Csak Örzse ül a királyné hintajában.
303 3, 22| véges-végig... S egyszerre csak mi történt, mi nem, elég
304 3, 22| térült-fordult s egyszerre csak eltűnt a házból.~Hová? Merre?
305 3, 22| sötét volt a szomorú ház, csak a hold világítá meg félve,
306 4, 23| dohogott a vén sas. - Csak aztán el ne művelődjék.
307 4, 23| megmondta magyarán, amire csak célozgatott addig: nem maradok
308 4, 23| régen az öreg Bence is. Csak ketten maradtak. A „fiatal”
309 4, 23| a temetőkertbe.~Nézzetek csak oda, mit csinál a fehér
310 4, 23| Nem halt meg itt senki.~Csak ás tovább Toldi, nem ad
311 4, 23| már meg volt ásva a gödör: csak ősz feje látszott ki Toldinak.
312 4, 23| marja vitézi kardomat? Tán csak megkönyörül az öreg vitéznek
313 4, 23| szókkal ócsárolja. Egyszerre csak elmegy, s címerünket hazaviszi -
314 4, 23| ámbátor ivott egész éjjel. Csak reggel felé szundított el,
315 4, 23| valaki, aki halni akar? No, csak egymás után!~Volt nagy zúgás,
316 4, 23| csuklyája letakarja arcát, csak éppen a szürke bajusza s
317 4, 23| de bizony nehezen ment, csak idétlenkedett szegény feje,
318 4, 23| azaz kocogna, ha egyszerre csak meg nem állana lova s hiába
319 4, 23| szemetek az én jó paripám! S csak bírnám én is erővel, mint
320 4, 23| is erővel, mint akkor! S csak ne volna rajtam a sok fegyver,
321 4, 23| fordul a barát. Nem szólt, csak magasra emelte azt a rettentő
322 4, 23| hiszem, felség, nem Toldi ez. Csak ifjú emberben lehet ennyi
323 4, 23| De a talián ott volt, csak félrehúzódott s ha teheti
324 4, 24| elcsenevészedett. Volt-e csak egy vitéz, aki visszavívja
325 4, 24| levegő. Aztán egyszerre csak elejbe kerülnek, közrefogják,
326 4, 24| nézi, merre üt, kit talál, csak üt-vág, hullanak az apródok,
327 4, 24| jajgatott, ordított, hogy csak úgy zengett, zúgott a palota.
328 4, 24| le a palotából. A király csak állott, állott, a bámulattól
329 4, 24| Mondd meg királyodnak, csak egy órát kérek. Aztán önként
330 4, 24| ő kérése, utolsó kérése: csak egy órát hagyja őt szabadnak,
331 4, 24| Erejét, hatalmát folyton csak neveltem. Hogyha nyesegettem
332 4, 24| dul a szomorú gyülekezet. Csak négy fáklya világít a halotti
|